Az elmúlt években a digitális technológia fejlődése vitathatatlanul könnyebbé tette az emberek életét. Most, hogy ez a technológia az új, intelligens városok építésének is központi eleme, mire kell figyelni, hogy a fogyatékkal élők életét ne bonyolítsa, hanem inkább segítse? Hogyan lehet minden egyedi igényt figyelembe venni? Lényegében, hogyan lehet egy intelligens várost befogadóvá tenni?
Mi is az az intelligens város?
Az intelligens városok teljeskörűen felhasználják az információs és kommunikációs technológiákat (ICT) ahhoz, hogy fenntarthatóan fejlődő környezetet hozzanak létre. Az elképzelés abból a gondolatból származik, hogy a digitális technológia az emberek életkörülményeinek javítására fordítható. Gyakorlati szempontból az intelligens város érzékelők hálózatán alapul, amely összeköti a tárgyakat az adatfeldolgozó rendszerekkel, amelyek folyamatosan gyűjtik és továbbítják egyebek között az időjárással, légszennyezettséggel, a forgalom áramlásával és az energiafelhasználással kapcsolatos információkat. Ezeket az adatokat valós időben elemzik, ezzel lehetővé téve, hogy az önkormányzatok és vállalkozások mellett a lakosok is érdemi döntéseket tudjanak hozni.
A világ nagyvárosai lépéseket tesznek annak érdekében, hogy összefüggő, intelligens városokká váljanak. Az elképzelés középpontjában olyan területek állnak, mint a levegő minősége, a forgalom, az energiamegtakarítás, a közterületek teljes kihasználtsága, az utazás megkönnyítése és az aktív közlekedés. Egy intelligens város kialakítása egyszerűen csak a város újragondolása. A digitális technológiát bevonják a meglévő infrastruktúrába, hogy a lakók és a felhasználók a legjobb szolgáltatást kapják.
Szingapúr: a legintelligensebb város
Szingapúrt tartják a legintelligensebb városnak a világon, vagyis az intelligens város leginkább megtestesült példájának. Hogy miért? Annak köszönhetően, hogy a városállam digitalizálta a közszolgáltatásokat, Szingapúr kiemelkedő életszínvonalat nyújt a lakosainak. Hogy mi ezzel a cél? Az, hogy zökkenőmentessé tegyen mindent, és a mindennapok gördülékenyebben folyjanak.
De még ennél is tovább megy, hiszen a lakóit arra ösztönzi, hogy aktívan vegyenek részt a városi közszolgálat kialakításában és fejlesztésében. Például hozzáférést biztosított egy tervező alkalmazáshoz, hogy a lakosok megnézhessék, hogyan fog kinézni a reptér egy része. Emellett a városállam elemezte lakói social media adatait, hogy feltérképezze a kulturális tevékenységeket.
Szingapúr tökéletesen megértette, hogy milyennek kell lennie egy intelligens városnak: olyannak, amely eleget tesz a lakosok szükségleteinek, és olyannak, amelyet a lakosok elképzelései szerint formál. Következésképpen még ha a technológia áll is az intelligens város középpontjában, továbbra is emberek irányítják, módosítják és ellenőrzik.
Robert Stokoe fotója a Pexels oldaláról
Hogyan válhat egy intelligens város a fogyatékkal élők előnyére?
Azok a városok, amelyek részesei ennek az átmenetnek, úgy tekintenek az intelligens várossá alakulásra, mint egy útra a környezettudatosabb és emberibb lakóhely megvalósításához.
A fogyatékkal élők számára technológiai megoldást ajánló diákok, mérnökök és startupok projektjeinek számát figyelembe véve egyértelmű az érdeklődés egy átfogó okos város létrehozása iránt. Mégis nagyon kevés az, ami megvalósul ezekből a nemes elképzelésekből. Az előterjesztett megoldások között vannak olyanok, amelyek ugyan ígéretes technológián alapulnak, azonban nem fordítanak sok figyelmet a valós igényekre, vagy ugyan valós igényeken alapulnak, de a megoldás fenntarthatóságához hiányzik egy életképes gazdasági modell.
Ahhoz, hogy a fogyatékkal élők élvezni tudják az okos város előnyeit, a sajátos igényeiket már a projekt kezdetétől figyelembe kell venni. Ahogyan például az utak és az épületek akadálymentesítésének költsége, a digitális akadálymentesítés költsége is elhanyagolható, ha már a a kezdetektől belekerül a tervekbe. A projektek résztvevőinek tisztában kell ezzel lenniük.
Vegyük még egyszer példaként Szingapúrt! A közterületei a leghozzáférhetőbbek a világon. Ugyanez vonatkozik a tömegközlekedésére, a kulturális helyszínekre mint pl. a múzeumok, de még a sportlétesítményekre is, amelyek parasportokra is alkalmasak. Sem a megközelíthetőséget, sem az integrációt nem vette félvállról a városállam.
Szingapúr megteremtette az „Enabling Village”-et, ami egy olyan kísérleti elképzelés, amely a fogyatékosságra, az akadálymentesítésre és a fogyatékkal élők bevonására összpontosít. Ez a mindenre kiterjedő tervezésen alapuló, befogadó falu törekszik a fogyatékkal élők képzésére és foglalkoztatására is.
Az akadályok leküzdése egy befogadó, okos városban
Egí 2016-os felmérés szerint a szakértők világszerte a „Smart City for All” (Okos várost mindenkinek) fő nehézségeként a fogyatékosággal és hozzáférhetőséggel kapcsolatos tudatosság hiányát azonosították a tervezés és az innováció területén. Másrészről a felhasználóknak az új technológiák elsajátításához szükséges idő is akadályt jelenthet. Az időseknek – akik a leggyakrabban rendelkeznek fogyatékossággal – okoz leginkább gondot, hogy megtanulják használni az új eszközöket. Ezenkívül időnként a szabad adatáramlás is felesleges félelmet gerjeszt. Ezért a különböző fejlesztésekkel kapcsolatos tájékoztatás rendkívül fontos.
A döntéshozók szemszögéből az innováció támogatása nem mindig lehetséges. A városok nagy területeire sajátos törvényi szabályozás vonatkozhat, miközben a közpénzek új technológiai kísérletekre fordítását túlságosan kockázatosnak tartják. Az ilyen döntések meghozatalához erős politikai háttér szükséges.
Végül egy akadálymentes vagy befogadó város építéséhez a közlekedési hálózat folytonosságát is szem előtt kell tartani. Egy befogadó, okos város esetén garantálni kell az információs lánc folytonosságát is. A városi terek kezelése széles körben megoszlik az állami, közösségi és magánszereplők között: önkormányzati, önkormányzatok közötti, megyei, regionális, közlekedési, vállalkozói és egyéni szinten. Egy kerekesszékkel közlekedő ember nem fog tudni bemenni egy akadálymentesített épületbe, ha a járda lejtése nincs hozzá alakítva a bejárathoz – a közlekedést ellehetetleníti, ha az információs lánc megszakad.
A jövő lakosainak és felhasználóinak is ugyanabból a nyersanyagból, az adatokból fogják létrehozni az új szolgáltatásokat. A fosszilis tüzelőanyagokkal ellentétben ez esetben kimeríthetetlen az utánpótlás, az adatok mennyisége évente 40%-kal, exponenciálisan nő. A jelenlegi feladat az, hogy az adatokat egységessé, nyilvánossá és hozzáférhetővé tegyék, ezzel lehetővé téve új szolgáltatások létrehozását. Máskülönben még egy ekkora készletet sem lehet jól kihasználni. Egy másik probléma, ami közvetlenül az adatokhoz kapcsolódik, az az érvényességük. Az adatokat valós időben kell rendelkezésre bocsátani, és az elavult adatokat minél előbb törölni kell, hogy az információ ne torzuljon. Számos technikai bizottság, amely az okos városokkal foglalkozik, már különböző nemzeti és nemzetközi szabványügyi testületet hozott létre.
Az ember maradjon a kezdeményezés középpontjában
Ha az adat testesíti meg az üzemanyagot, és az okos város a járművet, a cél nem lehet más, mint hogy megkönnyítsék az emberek életét a maguk sokszínűségében. Ha a cél egy befogadó, okos város megvalósítása, elengedhetetlen a lakosok sajátos szükségleteinek és körülményeinek elemzése. Az adatszolgáltatás módját hozzá kell igazítani az egyes emberek fizikai képességeihez és korlátaihoz. Az információkiválasztás ugyancsak meg kell feleljen ezeknek a kritériumoknak, és számításba kell venni az egyes emberek helyzetét is.
Amikor azt mondjuk, hogy okos, azt értjük alatta, hogy digitális. Mégis, a városaink valóságosak, átitatva a saját történelmükkel, földrajzukkal és életmódjukkal. A fizikai világ összekapcsolása a digitálissal – a fogalom „phygital” néven ismert – kulcsfontosságú elem a valóban befogadó okos városok kiépítésében. Jelenleg a fizikai megközelíthetőséggel kapcsolatos információk rendkívüli módon hiányoznak. Az információkhoz való hozzáférés kéz a kézben kellene járjon a fizikai akadálymentességgel, hogy mindenkinek teljeskörű hozzáférése lehessen a szolgáltatásokhoz. A városok döntéshozóinak egyidejűleg kellene figyelniük mind a fizikai, mind a digitális hozzáférhetőségre.
A fentiek azt mutatják, hogy az okos város csodálatos lehetőség arra, hogy a társadalmat befogadóbbá tegye. Azonban a szolgáltatásokat nem csak a tömegek számára kell fejleszteni, hanem tekintettel kell lenni a kisebbségek egyedi szükségleteire is. A politikai támogatás, a pénzügyi források, a technológiai fejlesztések iránti igény és legfőképpen a gyakorlati kísérletek és felhasználói visszajelzések a legalapvetőbb elemei a befogadó okos városnak.
A cikket Váradi Hajnalka, a Járókelő Közhasznú Egyesület önkéntese készítette az inclusivecitymaker.com cikke alapján.
A Járókelő Közhasznú Egyesület működteti a Járókelő.hu közterületi hibabejelentő oldalt, amely segít a városlakóknak abban, hogy bejelenthessék a kátyúkat, leszakadt szemeteseket, lekopott zebrákat, összetört megállókat, az elhagyott autókat és sok más problémát, amelyet közterületen tapasztalnak. Ne menj el a problémák mellett! Jelezd nekünk, és segítünk, hogy a panaszod, a kérésed eljusson a megfelelő illetékeshez. Légy részese a megoldásnak, te is tehetsz a környezetedért!
