Milyen érzést kelt egy város? Energikus, nyugtalanító, pezsgő, netán pihentető? Ezt a kulcskérdést gyakran teszik fel azok a tervezők, akik a városok hangulatát is figyelembe veszik. Amikor egy városra gondolunk, általában rögtön az épületek, utak, üzletek és parkok jutnak az eszünkbe, vagyis azok a fizikai dolgok, amelyek körülvesznek minket. De mi a helyzet a láthatatlan dolgokkal? (A szerző Jordan Lacey, az RMIT Egyetem (Melbourne) design iskolájának tudományos munkatársa.)
Amikor hangulatról beszélünk, egészen másképpen gondolunk a városra. A saját testünk által érzékelt dolgokat vesszük figyelembe. Ilyen a szemünkbe jutó fény; a fülünkbe jutó hangok; a bőrünket érő szél és sugárzás; az illatok és szagok a levegőben; még azok a rezgések is, amelyek áthaladnak rajtunk (gondoljunk csak az elhaladó villamosokra). Mindannyian ezekben az állandóan változó közegekben létezünk, érzékelésünk pedig pillanatról pillanatra formálja át a világunkat.
Fotó: Bananayota, Pixabay
Hangulati tapasztalatok
Nagyon megfoghatatlan dolog, amit hangulatnak nevezünk. Biztos lehetsz viszont abban, hogy a tested okkal húz vissza újra és újra ugyanarra a helyre. Ez nem csupán megszokás, hanem arról is szól, hogy egy adott hely milyen érzéseket kelt benned.
Van egy olyan csendes hely, ahová ebédidőben szívesen elvonulsz? Például egy hely a parkban, vagy egy csendes mellékutcácska? Ezek mind olyan menedékhelyek, ahol az érzékeink kevésbé vannak túlterhelve, így lehetővé teszik számunkra, hogy elmerülhessünk a gondolatainkban. Van egy olyan kedvenc kávézód, ahová szeretsz betérni, akár egyedül, akár barátokkal? Mi vonz oda? A képek a falon, a bent lévők beszélgetésének lágy hangja, netán az illatok és a hangok? És mi a helyzet a lezárásokkal? Miközben az otthonainkban rekedtünk, ami egyesek számára szerencsésebb helyzet volt, míg másoknak kevésbé, te miben találtál megnyugvást? Telefonálásban és borozásban! Esetleg egy hatalmas hátsó udvarban? Netán a szomszéddal való beszélgetésben az erkélyen keresztül? A környezet kulcsfontosságú a társas interakciók szempontjából – a ránk kényszerített bezárások során, miközben a magány és az elszigeteltség hatásaival küszködtünk, megértettük ezt.
Kellemetlen hangulatok
Környezetünk nem mindig kellemes. Ijesztő lehet például a vasútállomás aluljárója, ha éjszaka kell áthaladnunk rajta hazafelé menet, esetleg azok a csendes helyek, amelyek ebédidőben menedéket jelentenek, éjszaka egészen más, fenyegető arcukat mutatják. Az ilyen problémákra adott reakció általában az, hogy elárasztják ezeket a területeket világítással és térfigyelő kamerákkal. Habár mindezek előmozdítják a kiszolgáltatottabb személyek biztonságát, egyúttal olyan városokat teremtenek, amelyekhez az állandóan jelenlévő figyelő tekintet érzése társul.
Fotó: Hands off my tags! Michael Gaida, Pixabay
A hangulatok összetettek is lehetnek. Az egyik ember számára örömteli légkör egy másik ember számára rémálom lehet. Vegyük például a koncerthelyszínek által okozott zajártalom kérdését. Számos kocsma és klub volt kénytelen bezárni az újonnan épült házak lakóinak panaszai miatt.
Melbourne volt az egyik első város a világon, ahol bevezették „a változás képviselőjének” elvén alapuló jogszabályokat. A zajvédelemért innentől a változás képviselője felel – legyen az akár egy ingatlanfejlesztő vagy egy új szórakozóhely üzemeltetője. Az eredmények pozitívnak tűnnek: az épületek zajvédelme javult, miközben a kulturális létesítményeket és a lakók nyugalmát megóvták.
Az őslakos népek
A múltban az őslakos népek tagjai a természettel való kapcsolatukban az érzékelést helyezték előtérbe, és ezt továbbra is így teszik. A természethez való kapcsolódást gyakran úgy írják le, mint egy érzést, amelyben a test megnyílik a föld megnyilvánulásai előtt. Tyson Yunkaporta, egy ausztrál őslakos tudós, „Sand Talk” című könyvében ezt írja: „A tudatnak, a tudásnak és a tudás átadásának vannak olyan aspektusai, amelyeket tudományosan nem sikerült megmagyarázni vagy bizonyítani […]. Ezek közé tartoznak azok az üzenetek, amelyeket a föld és az ősök adnak át nekünk. Egy madár vagy állat szokatlan viselkedése, egy hirtelen széllökés, egy véletlen egybeesés, amely egy mélyebb jelentésre vagy kinyilatkoztatásra világít rá, egy felszínre törő inspiráció – ezek azok a dolgok, amelyek szentté és varázslatossá teszik a tudásfolyamatokat.” A Yunkaporta által idézett szöveg rávilágít valamire, ami a mai civilizációkból szinte teljesen elveszett: a föld szellemével való mély kapcsolatteremtés képességére. A hangulati tervezés nem helyettesítheti, és nem is szabad, hogy helyettesítse az ilyen összetett kulturális és spirituális felfogásokat; azonban újfajta betekintést nyújthat abba, hogy milyen módokon tudunk kapcsolódni a környezetünkhöz, amelyben élünk.
Hangulattervezés
Hogyan gondolkodnak tehát az építészek és a dizájnerek a hangulati tervezésről? Számos, különböző területen tevékenykedő szakember alkot szép és elgondolkodtató munkákat ebben a témakörben. Peter Zumthor egy kiváló építész, aki a zen buddhizmusból inspirációt merítve gondosan figyelembe veszi az érzékszervek szerepét terveiben. A londoni Serpentine Galéria előtti parkban 2011-ben felépített pavilonja egy illatos virágokkal és zümmögő méhekkel teli környezetet teremtett, amelyben az emberek elmenekülhettek a város nyüzsgése elől. Még a közeli generátorok kikapcsolását is kérvényezte, hogy az emberek könnyebben elmerülhessenek a hangokban.
A hangképtervezés egy olyan fejlődő terület, amely pozitív megoldások keresése révén igyekszik a város hangjainak átalakítására (mint ahogyan egy tájépítész új terepformákat hoz létre). A hangképtervezésében különösen a közterületi hangok művészei járnak élen. Bruce Odland és Sam Auninger harmonikus hídja (angolul: „Harmonic Bridge”) hangolócsöveket használ, hogy a forgalom zaját nyugodt, dallamos zümmögéssé alakítsa át.
Végezetül pedig egyre fontosabbá válik a biofil tervezők munkája, akik az emberek életminőségének javítása érdekében beköltöztetik a természetet a városba. Foglalkoztatnak azok a módszerek, amelyek segítségével becsempészhetjük a természetet a városba, hogy gyógyító és pihentető hatású, együttműködésen alapuló tereket hozhassunk létre. Charles Anderson tájépítésszel együtt dolgoztuk ki a „Sonic Gathering Place” nevű biofil hangtervezési installációnk prototípusát, amelyet a régi melbourne-i börtön előkertjében helyeztünk el. Ez egy kis kör alakú ülőhely, amelyet négy ausztráliai nemzeti park növényei és hangjai vesznek körül. Ha Melbourne-ben jársz, ajánljuk, hogy látogasd meg ezt a helyet, és szánj egy kis időt arra, hogy meglepő hangulatot fedezhess fel a város közepén!
A fordítást Váradi Hajnalka, Zala Péter és Litaurszki Zita a Járókelő Közhasznú Egyesület önkéntesei készítették a The Conversation eredeti cikke alapján.
A Járókelő Közhasznú Egyesület működteti a Járókelő.hu közterületi hibabejelentő oldalt, amely segít a városlakóknak abban, hogy bejelenthessék a kátyúkat, leszakadt szemeteseket, lekopott zebrákat, összetört megállókat, az elhagyott autókat és sok más problémát, amelyet közterületen tapasztalnak. Ne menj el a problémák mellett! Jelezd nekünk, és segítünk, hogy a panaszod, a kérésed eljusson a megfelelő illetékeshez. Légy részese a megoldásnak, te is tehetsz a környezetedért!
