Nagyon jó lenne, ha a járda szót hallva az utcának egy kellően széles és tiszta, növényekkel, padokkal tagolt sávja jutna eszünkbe. Egy olyan városi tér, ahol öröm sétálni, és jó érzés egy szomszéddal találkozni vagy egy padon megpihenni.
A valóságban viszont többnyire egy keskeny, hepehupás, toldozott-foldozott aszfaltsávval kell beérnünk, amire jó eséllyel még néhány szabálytalanul parkoló autó is rálóg.
Fotó: Járókelő.hu
Ezen a keskeny sávon osztoznak a gyalosok többek között a vendéglátóhelyek teraszaival, a KRESZ-táblák tartóoszlopaival, közvilágítási oszlopokkal, parkolójegy-kiadó automatákkal, parkolásgátló oszlopokkal, szemetesekkel, bódékkal, padokkal, fákkal, kerékpártámaszokkal. És ez lenne az a hely, ami a közlekedésen kívül a városi élet, a találkozások, a beszélgetések, a futás, a gyerek- és kutyasétáltatás helyszínéül is szolgál.
A Járókelő Közhasznú Egyesület Akadálypálya a város? címmel szervezett városi sétát mozgáskorlátozott résztvevőkkel az V. kerületben, amely során a résztvevők megvizsgálták a kerület akadálymentességét. 56 cm szélességű járdán is próbált áthaladni a csapat. Videó: Járókelő.hu
Míg Budapest fenntartható városi mobilitási terve, a Budapesti Mobilitási Terv a gyalogos közlekedés részarányának növelését tűzi ki célul, alig van olyan kerületi önkormányzat, amelyik tesz is ennek érdekében. Azonban ha nincs javulás a járdák állapotában és szélességében, a saját autó pedig a lakás közvetlen közelében a legtöbb kerületben évi 2000 forint körüli összegért tárolható, nem meglepő, hogy sokan inkább azt fogják választani.
A járdák kérdése nemcsak közlekedési, hanem térhasználati, értékválasztási kérdés is. Miközben sok igény megjelenik, hogy mi mindenre szeretnénk az utcáinkat használni, azok korlátozott szélessége nem teszi lehetővé minden igény kielégítését. Nem segít a helyzeten, hogy míg az autóval, és az utóbbi időben a kerékpárral közlekedőket is egyre inkább a közlekedés részeként kezelik a tervezők és a döntéshozók, addig a gyaloglást legtöbbször nem tekintik közlekedési módnak, ennek megfelelően a gyalogosok érdekeit sem veszik figyelembe. Ezen próbál változtatni a Járókelő.hu közterületi hibabejelentő oldal számos bejelentőjén túl A járda a gyalogosoké Facebook oldal is. A Járókelő.hu csapata nemcsak a közterületi hibababejelentő oldalon keresztül érkező jelzéseket továbbítja az illetékeseknek a megoldás reményében, de szeptemberben Akadálypálya a város? címmel városi sétát is szerveztek, amelynek során az V. kerület utcáit vizsgálták meg kerekesszékes résztvevőkkel. A séta során 57 centiméter szélességű járdafelületet is találtak. (Nézd meg a videót!)
Fotó: Járda a gyalogosoké, Facebook
Már nemcsak a tőlünk nyugatra, hanem a keletebbre és délebbre fekvő nagyvárosok esetében is azt láthatjuk, hogy sorra újulnak meg utcáik, köztereik, ahol az autók helyét a gyalog és kerékpárral közlekedők, illetve az ottmaradásra késztető utcabútorok és növények veszik át. Eközben nálunk - néhány üdítő kivételtől eltekintve - az utcák felosztását leginkább a kialakult állapot és az autók növekvő helyigénye határozza meg. A járdák nem tudatosan tervezett és alakított városi terek, hanem olyan maradékterületek, amelyeket az autók (még) nem foglaltak el. Szélességük jó esetben arra elég, hogy két gyalogos elférjen egymás mellett, többre viszont nem.
Történt azonban több előremutató változás Budapesten is. Kellően széles járda esetén a rendelkezésre álló hely igényes és tervezett kihasználásával már nagyot léphetünk egy élhetőbb köztér irányába. Ez történt a közelmúltban a Margit körút Bem József utca és Fekete Sas utca közötti szakaszán, ahol a meglévő járdaszélesség felhasználásával, új burkolattal, növényekkel, padokkal, kerékpártámaszokkal és szemetesekkel sikerült minőségivé és a forgalom zaja ellenére is viszonylag kellemessé tenni a járdaszakaszt.
Fotó: Örsi Gergely, Facebook
A legtöbb esetben azonban a teljes utcakeresztmetszet újratervezésére van szükség. Jó példa erre a Podmaniczky utca, ahol a Bajcsy-Zsilinszky út és a Teréz körút közötti szakaszon a járda kismértékű szélesítésével, az útpálya újraosztásával és a parkolási rend megváltoztatásával rendezett és minőségi környezetet sikerült teremteni. A járda és a parkolósáv között létrejött berendezési sávba kerültek a növényeken kívül a vendéglátóhelyek teraszai, a padok, a kerékpártámaszok és a szemetesek is. A járda világos színű térkő, a berendezési sáv kiskockakő burkolatot kapott.
Fotók: Terézváros, Facebook
A közelmúltban a Palotanegyedben történt járdaszabadítás keretében a korábban több esetben szabálytalanul, a minimális járdaszélességet sem biztosítva, részben a járdán kijelölt parkolóhelyek kerültek megszüntetésre. Itt átépítés (egyelőre) nem történt, a változás mégis jelzésértékű.
Más helyszíneken, köztük szűkebb mellékutcákban is szükség lenne a járdák felszabadítására. Ehhez át kell gondolni, hogy a jelenleg a járdákat terhelő számos berendezési tárgy hogyan helyezhető át a kényelmes és akadálytalan gyaloglás érdekében. Budapesten is több helyen láthatunk az utca fölé függesztett lámpatesteket, sok helyen találkozhatunk a parkolósávba helyezett kerékpártámaszokkal, mikromobilitási pontokkal, és vendéglátóteraszokkal. Külföldön járva láthatunk homlokzatra szerelt közlekedési táblákat is.
Ahhoz viszont, hogy a városlakók minél többet és minél szívesebben gyalogoljanak, a döntéshozók részéről szemléletváltásra van szükség. London és Bécs példája nyomán Budapestnek is legyen járókelőügyi biztosa! Olyan szakemberre van szükség, akinek valódi tapasztalata mellett beleszólása is van a gyalogosokat érintő ügyekbe. Olyan nem túl nagy energiabefektetést igénylő, viszont annál szimbolikusabb lépésekre is szükség lenne, mint a lámpaprogramok felülvizsgálata, gyalogos térképek készítése, vagy a felújított Széll Kálmán téren debütált, és azóta elhanyagolt GYERE (Gyalogos Eligazító Rendszer) felélesztése és legalább a belvárosra történő kiterjesztése.
Spanyol gyalogos térkép, Fotó: Pontevedra City Council
A cikk szerzője Szász László építész, a Járókelő Közhasznú Egyesület önkéntese, a Budapesti Műszaki Egyetem Urbanista Továbbképzésének hallgatója.
