Világszerte egyre inkább világossá válik, hogy  úgy kell terveznünk a városainkat, hogy azok befogadóak, azaz akadálymentesek legyenek.  Azonban még a manapság tervezett városok közül sem mindegyik éri el ezt a célkitűzést, különösen a fogyatékkal élők tekintetében.

Fogalmazhatunk úgy is, hogy történelmi adósságunk van a fogyatékosságot illetően. Ha megvizsgáljuk a múltat, csak néhány város akart tudomást venni arról, hogy nem elég a szigorú értelemben vett reneszánsz szabványt alkalmazni a közszolgáltatások fejlesztése során. Sokáig tartott, amíg megértettük annak előnyeit, hogy milyen, ha az emberek igényei a mérvadóak. Eljött az idő, hogy végiggondoljuk, milyen az az ember, akit mértékadónak tekintünk!

A teljes népesség 15%-a

Az ENSZ adatai alapján nagyságrendileg 1 milliárd ember – ami a világ lakosságának kb. a 15%-át teszi ki – él valamilyen fogyatékossággal. A jelenséget nagy mértékben a korral hozzák összefüggésbe. Ugyancsak az ENSZ adataiból látjuk, hogy a 60-as korosztálynak és a tőlük idősebbeknek majdnem a fele (46%) rendelkezik valamilyen fogyatékossággal. Ráadásul, ha figyelembe vesszük azt a mai korra jellemző, megingathatatlan demográfiai tendenciát, miszerint a népesség fokozatosan öregszik (1960-ban a világ népességének 5%-a volt 65 év feletti, ma ez az arány 9%), rá kell jönnünk, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy évtizedekig ne történjen semmi.

Megoldások a fogyatékosság különböző típusaira

Bár a korosodás valóban az egyik tényező, mégsem ez a legfőbb. A képlet része, hogy szemügyre vegyük azokat a városokat, amelyek tudják, hogyan fordítsák a technológia előnyeit a teljes lakosság javára. Az a cél, hogy megkönnyítsük a fogyatékkal élők útját nemcsak a pontosan kivitelezett infrastruktúrán keresztül, hanem speciális digitális fejlesztések megvalósításával is. Ehhez az szükséges, hogy az érzékszervi, kognitív és mozgáshoz kapcsolódó szempontok és az azokat figyelembe vevő elgondolások a várostervezés részét képezzék.

Ahhoz, hogy ezt elérjék, a  Global Initiative for Inclusive Information and Communication Technologies (G3ICT) nevű szervezet elindította Smart Cities for all (Okos várost mindenkinek) kezdeményezést. Az a cél, hogy globális szinten létrehozzák és meghatározzák a digitális akadálymentesítés prioritásait együttműködésben az intézményekkel és a multinacionális vállalatokkal. A szervezet aggasztó statisztikai adatokat hoz napvilágra a megkülönböztetéssel kapcsolatban. Világszerte a szakértők 60%-a gondolja úgy, hogy az okos városok cserbenhagyják a fogyatékkal élőket. És ami még ennél is súlyosabb, hogy a “digitális aréna” még nagyobb különbségeket  gerjeszt. Az USA-ban a fogyatékkal élők 23%-a soha nem megy fel az internetre. Ez nagyban eltér a 8%-os nemzeti átlagtól. Ezért kulcsfontosságúvá vált az információs és kommunikációs technológia akadálymentességének fejlesztése. 

Kerekesszékbarát városok

A fizikai és digitális korlátok leküzdéséhez szükséges a fogyatékkal élő emberek ügyének személyre szabott kezelése. Ma már találhatunk egyedi, az egyes csoportok igényeit figyelembe vevő megoldásokat néhány helyen. Erre példa azoknak az applikációknak a fejlesztése, amelyeknek a lényege, hogy összekapcsolják az infrastruktúrát a kerekesszéket használó  emberekkel. Ezt szem előtt tartva alkották meg az AXS Map-et vagy Wheelmap-et, amelyeket arra terveztek, hogy azonosítsák, hogy mely helyek akadálymentesek, és melyek nem. Az ilyen típusú közösségi kezdeményezések rendkívül erősek lehetnek a diszkrimináció  megszüntetésében, ha ezeket a várostervezésért felelős személyek is használják.

Fotó: Steven HWG, Unsplash

Városok, amelyek a látássérültek számára is láthatóak

Hasonló megoldások születtek más területeken is; mint például a látássérültek számára fejlesztett Living Map az Egyesült Királyságban. A cég konkrét fejlesztéseket tervez a helymeghatározás és az útvonaltervezés  digitalizálására látássérültek számára. Rámutatnak arra is, hogy bár az akadálymentesítést integrálták a városok építészeti tereibe, az ezekben való tájékozódás még mindig kihívást jelent. Ennek leküzdésére ajánlanak megoldásokat, amilyen például az elektronikus jelölők hálózatának kihelyezése városszerte. Ezek jeleket küldenek az okostelefonokra vagy egyéb elektronikus eszközökre, mint pl. a virtuális hangasszisztensre, így a látássérültek személyre szabott hangos tájékoztatást vagy rezgő jelzést kaphatnak a város különböző fizikai történéseiről. Mindez lehetővé teszi számukra például, hogy tudomást szerezzenek arról, amikor közeledik a buszuk a megállóhoz.

Néhány évvel ezelőtt hasonló fejlesztést valósítottak meg Melbourne-ben a Melba-val. Ez olyan applikáció, amely szinkronizálja a város nyílt adatait olyan virtuális asszisztenssel, mint az Apple Sirije és az Amazon Alexája. A Melbát még kiegészítették a ClearPath-szal, amely a mozgást támogatja, és az Eatability-vel, amelynek lényege egy étterembesorolási rendszer a városban az alapján, hogy az általuk kínált szolgáltatások mennyire akadálymentesek fizikai, érzékszervi és kognitív szempontból.

Fotó: MART PRODUCTION, Pexels

Hogyan könnyíthetik meg a városi terek az autisták életét

Kaliforniában a SweetWater Spectrum modell jó példa arra, hogy az építészet és a várostervezés hogyan idomul a szükségletekhez. A lakónegyedet úgy tervezték meg és úgy alakították ki, hogy figyelembe vették a lakók fizikai és intellektuális igényeit. Ebben az esetben az autizmussal élők olyan környezetet találnak, amely az ő fejlődésüket tartja szem előtt. Tekintettel az autista spektrumból származó jellegzetes érzékenységre, a cél az volt, hogy a környék minden szegletében elősegítsék a nyugalom érzését. 

Nem szabad, hogy az ilyen létesítmények kivételek legyenek. A statisztikák arra figyelmeztetnek, hogy Amerikában minden 88. gyereket ilyen fogyatékossággal diagnosztizálnak, és ez növekvő tendenciát mutat. Az autizmussal élő emberek számának növekedése arra irányítja a figyelmünket, hogy megvizsgáljuk az egyes fogyatékosságok eredetét. A tudósok már találtak összefüggést a városok szennyezettsége és az autizmus között.

Az ilyen helyzetek ismételten bizonyítják az olyan kérdések összetett kapcsolódását, mint a fenntarthatóság, a társadalmi befogadás és a technológia városi megvalósítása. Szükséges tehát az akadály fogalmának újraalkotása figyelembe véve az összes fizikai és digitális változót. Most minden eddiginél emberibb és befogadóbb perspektívára van szükség a városok tervezési szabványainak megalkotásakor.

A cikket Váradi Hajnalka, a Járókelő Közhasznú Egyesület önkéntese készítette a tomorrow.city cikke alapján.

A Járókelő Közhasznú Egyesület működteti a Járókelő.hu közterületi hibabejelentő oldalt, amely segít a városlakóknak abban, hogy bejelenthessék a kátyúkat, leszakadt szemeteseket, lekopott zebrákat, összetört megállókat, az elhagyott autókat és sok más problémát, amelyet közterületen tapasztalnak. Ne menj el a problémák mellett! Jelezd nekünk, és segítünk, hogy a panaszod, a kérésed eljusson a megfelelő illetékeshez. Légy részese a megoldásnak, te is tehetsz a környezetedért!