A Járókelő Közhasznú Egyesület csapata 2012 óta dolgozik azon, hogy a városlakók bejelenthessék a kátyúkat, letört szemeteseket, lekopott zebrákat és egyéb közterületi problémákat a lakóhelyükön. Vannak, akik régóta és rendszeresen használják a Járókelő felületét, és aktívan hozzájárulnak ahhoz, hogy a városunk tisztább, élhetőbb legyen. A változás láthatatlan motorjai ők, akikről nem is tudunk, de néhányukat most közelebbről is megismerhetitek.
Hegedűs Flórát elsősorban a szemét bosszantja, főleg a veszélyes hulladékok. Kislányával járják az utcákat, szemetet is szednek és a Járókelőt is használják, hogy a környékük tisztább, hulladékmentesebb legyen. Szerinte fontos, hogy aktívan tegyünk ezért, kislányának is jó példát mutat ezzel, de őt magát is motiválja, hogy látja a változást, amelynek ő is a része, a kezdeményezője.
Fotó: Juhász István
Mikor és hogyan találkoztál a Járókelővel?
2020-ban született a kislányom, és én igazából akkor szembesültem az utcák állapotával, előtte abszolút nem tűnt fel, nem is figyeltem, talán nem is érdekelt. A sétáink alkalmával kezdtem el gyűjtögetni a szemetet, először csak a házunk körül, aztán egyre nagyobb területet tisztítottam meg. A patakparton több helyen is találtam nagyobb szeméthalmokat, ezekkel kapcsolatban nagyon sok szervezetnél próbálkoztam, hogy elszállítsák, vagy megoldást találjunk az összegyűjtésre. Sajnos ide-oda küldözgettek, gyakran egymás között passzolgatták a problémát, hogy ez a másik területe, a másik felelőssége, nem azé, akit megkerestem.
Fotó: Juhász István
Aztán a neten találtam rá a Járókelőre, azt hiszem, egy kerületi Facebook-csoportban kommentelte be valaki, hogy ide be lehet jelenti egy csomó mindent. Ezután már nem a szervezeteknél próbálkoztam közvetlenül, akikhez tudomásom szerint ezek az ügyek tartoztak, hanem a Járókelőn. Rögtön nagyon pozitív volt az élmény. Miután megvolt az első bejelentésem, hamar megoldódott, nagyon flottul és gördülékenyen ment az egész. Meg nekem az is nagyon tetszett, hogy láttam, kihez került az ügy, mi történt vele. Mert az is érdekelt, hogy rossz helyre küldtem őket, vagy egyszerűen csak velem nem álltak szóba. És sajnos az derült ki, hogy jó helyre mentek az üzeneteim korábban is, csak lepasszolták vagy átpasszoltak más illetékeshez. Az angyalföldi rész mondjuk elég összetett, mert néha egy zöldterület kellős közepén van a kerület határvonala, és az egyik fele még ide tartozik, a másik fele már oda. Az is előfordult, hogy visszajelzett az illetékes, hogy nem találták meg azt a szeméthalmot, amit bejelentettem. A Járókelőnél meg egyből sikerült, és nagyon hamar, és ez nagyon lelkessé tett. Azóta is folyamatosan használom. Volt egy nagy „sikersztorim” is, legalábbis én annak éltem meg.
Mi volt ez? Elmeséled?
A Pesti úti idősek otthonában élt a nagymamám, sokat jártunk oda korábban, és az otthon előtt van egy erdős-fás terület. Sokszor látom, hogy az ilyen mini fás területek eléggé elhanyagoltak, mert messziről nem tűnik fel bennük a hulladék. Na, ez olyan szinten volt dugig szeméttel, ráadásul veszélyes hulladékkal, hogy biztos voltam benne, hogy nem hagyhatom úgy. Sokszor láttam kívülről, de egyik alkalommal be is mentem. Sejtettem, hogy lesznek cifra dolgok, de hihetetlen volt. Az elemeket, akkumlátorokat összeszedtem, de volt ott minden, injekciós tűk, ruhák, matracok, rengeteg szemét, hulladék, még többedmagammal sem bírtam volna megtisztítani a területet, úgyhogy bejelentettem a Járókelőn. Közben egy kicsit úgy voltam vele, hogy annyira elhanyagolt ez a rész, hogy biztos senki nem fog majd foglalkozni vele. Aztán 2-3 hét múlva kaptam egy fotót, mely szerint minden szemetet összegyűjtöttek, bezsákoltak. Hihetetlen volt látni a fotókon azt a sok zsák hulladékot, minden olyan szép volt az utána fotókon. Pár nap múlva mentünk a nagymamámhoz, még ott voltak a zsákok, büszkén mutattam a férjemnek, hogy ez közvetve az én érdemem is. De tulajdonképpen nekem nagyon sok ilyen pozitív történetem van…
Nagyon szuper, hogy ilyen aktívan kezdeményezed a megoldást! Mi ezért is jöttünk létre, mert hiszünk abban, hogy aktívan részt vehetünk a környezetünk alakításában.
Igen, sajnos egy kicsit nehéz aktivizálni az embereket. Vannak azok, akik csak beszélnek, inkább csak panaszkodnak, például ezekben a kerületi csoportokban, de nem tesznek azért, hogy megoldódjon bármi is. Aztán vannak azok, akiket tényleg érdekel a dolog, de úgy vannak vele, hogy túl macerás, majd valaki más elküldi, bejelenti, megoldja. Pedig szerintem a Járókelő olyan szuperül meg van csinálva, olyan egyszerű az egész.
És miért éppen a szemét? Miért ez a problématípus lett fontos neked?
Én ezzel találkozom a leggyakrabban. Persze volt más bejelentésem is, például egy elhagyott postakocsit is bejelentettem. Annak a bejelentésnek a kapcsán másokkal is megismerkedtem a Járókelő oldalán keresztül. Többen együtt szurkoltunk, hogy elvigyék. Jó volt olyanokkal „találkozni” az online térben, akik hasonlóan gondolkodnak. De engem elsősorban a szemét zavar, a veszélyes hulladékok, a festékek, az elektronikus hulladékok, a fecskendők. A kislányom egyszer sajnos hozzá is nyúlt egy fecskendőhöz. Borzasztó, hogy tök jó helyeink vannak, itt a Rákos-patak partja például és tele van szeméttel. Pedig ez a környék még egészen jól karban van tartva, gondozzák a parkokat, de ennek ellenére is elképesztően sok hulladék van, múltkor egy rádiót szedtünk ki egy bokorból. Rengeteg műanyag, veszélyes hulladék van a földön, ezek az anyagok beszivárognak a talajba. Nekem fontos, hogy úgy érzem teszek valamit, jobban érzem tőle magam. Viszont azt látom magam körül, hogy sajnos kevesebben vannak azok, akik tenni is hajlandóak, még akár egy bejelentés szintjén is a dolgokért. Talán ez egyfajta szemléletváltást igényelne, és ez még keveseknél jött el. A kislányom ebben szocializálódik, ő már szól, ha valaki eldob valamit. Azt gondolom, hogy az is számít, hogy ő, meg a következő generáció milyen lesz.
Fotó: Juhász István
Szerinted elkezdeni nehéz ezt?
Igen, akik tudják, hogy én bejelentek, időnként engem kérnek meg, hogy küldjek be valami problémát vagy csináljuk együtt. Vannak, akik úgy gondolják, túl kicsik vagyunk, hogy változást érjünk el, pedig csak egy bejelentéssel is nagyon sok mindenen lehet változtatni, ez nem kerül semmibe. Engem ez nagyon motivál, én látom a változást.
