Reith Péterrel megfordult a világ az utóbbi években. Elkezdett figyelni az étkezésére, többet mozog, az alkalomhoz illő közlekedési eszközt választja, így ha az a praktikusabb, akkor inkább bringázik vagy vonatozik. Mindeközben a tágabb közösségének is megpróbál visszaadni, a Járókelő és a 10 millió Fa önkénteseként hozzájárul környezetének jobbá tételéhez is.
Péter, mi volt az első élményed a Járókelővel? Honnan hallottál rólunk?
Először a nővéremtől hallottam a Járókelőröl, őszintén szólva meglepődtem, mert nem gondoltam, hogy van egy ilyen felület, ahol be lehet jelenteni közterületi problémákat.
Úgy voltam vele, hogy valakinek meg kellene csinálnia, de hogy kié és hogyan történik ez meg, arról fogalmam sem volt. Vagyis a szokásos “ó de szar/ronda/hibás ez a tárgy, miért nem csinálja már meg valaki” hozzáállás volt bennem. Aztán, amikor a Járókelő a látóterembe került, rájöttem, hogy akár én is segíthetek, hogy valaki mihamarabb megcsinálja.
Az első bejelentésem egy kátyú volt a Hamzsabégi úton (majdnem kettétört a biciklim, akkora kráter volt az amúgy is rettentő állapotban lévő úttesten). Legnagyobb meglepetésemre egy hónapon belül megoldódott az ügy, ami akkor még rendkívül furcsa érzés volt. Mármint, hogy ezt a felületet olvassák és ez alapján javításokat végeznek. Persze nem minden ügy oldódik meg, de ettől függetlenül ott kezdtem el "rákapni az ízére". Elkezdtem adományozni a Járókelőnek, mert szuper kezdeményezésnek tartottam és akkor merült fel bennem az is, hogy akár segíthetnék valamilyen egyéb módon is az oldal üzemeltetőinek. Ekkor írtam egy emailt, és jött a válasz, hogy önkéntes ügykezelői munkában mindig jól jön a segítség.
Ha jól tudom, a járókelős önkéntes munkáddal párhuzamosan sok minden változott az életedben. Mesélnél erről?
Igen, sok minden változott bennem az utóbbi években. Talán azzal kezdődött, hogy voltam Amszterdamban, majd pedig volt szerencsém Norvégiában is eltölteni két hetet, és nagyon inspiráló volt mindkét helyszín. Sokat gondolkodtam, hogy én mivel tudnék segíteni a környezetemen, ezért végül úgy döntöttem, hogy eladom az autómat és vettem egy használt városi bicajt. Elkezdtem próbálkozni egyéb közlekedési módokkal is: közösségi autó, tömegközlekedés, séta, bicikli, taxi, egyebek. Az első év tapasztalataiból, nehézségeiből és felismeréseiből készítettem egy hosszabb statisztikát, amiből pedig egy cikket is írtam 1 év tudatos közlekedés eredményei címmel.
Úgy érzem, hogy eleinte inkább csak áthaladni akartam a városon, most viszont már élvezem is az utat, illetve jobban megismertem a környezetemet. Van például egy nagyon szuper vegán cukrászda a Bartókon, amit csak azért szúrtam ki, mert biciklivel járok. Ugyanez igaz a városi “tereptárgyakra” is. Amióta járókelőzök, értem is, hogy melyik tárgy kihez tartozik, és hogyan lehet szebbé tenni, és emiatt jobban a magaménak érzem mind a hibáit, mind a szépségét.
Ezzel nagyjából párhuzamosan kipróbáltam a húsmentes étkezést is egy hétre, és ez a projekt annyira jól sikerült, hogy “úgy maradtam”. Manapság már nagyon ritkán eszem húst, havonta egy-két alkalommal, előtte legalább napi kétszer ettem, hiszen erre voltam szocializálva. Főleg környezetvédelmi szempontok miatt változtattam az étkezési szokásaimon is, de összességében sokkal jobb formában vagyok, amióta növényi étrenden vagyok. Ezt az is jól mutatja, hogy azóta kétszer is lefutottam már a maratont. A testmozgást is rendszeresítettem kb. két éve, előtte néha lementem a srácokkal focizni, most viszont heti kétszer járok el kettlebell edzésre, minden nap egy órát biciklivel közlekedem, havi egy-két alkalommal futok és emellett havi egyszer-kétszer focizom is.
Az étkezési szokások tudatosításával jött az ötlet az üzlettársammal, hogy kellene indítani egy online webáruházat, ahol vitaminokat és táplálékkiegészítőket lehet venni egyszerű, átlátható módon, így született meg a vitaminpro.hu. Kiemelten fontos számunkra, hogy csak magyar gyártók termékeit forgalmazzuk és lebomló/újrahasznosított csomagolásban küldjük ki a termékeket. Hosszú távú célunk egy saját, csomagolásmentes vagy zártláncú csomagolási megoldással (betétdíjas megoldással) forgalmazott termékcsalád kialakítása.
Szintén két-három éve jött az ötlet a faültetéssel kapcsolatban is, mint fontos hozzájárulás a környezet fenntarthatóságához. Először csak imuplzíve ültettünk a feleségemmel fákat, mostanság viszont már szervezett kereteken belül, a 10 Millió Fa Alapítvánnyal és Újbuda Önkormányzattal egyeztetve, a helyi lakosságot bevonva, lakossági és civil adományokból ültetünk.
Összességében mondhatjuk azt, hogy ezek a változások az életemben egymásra is hatással voltak, és együtt működnek igazán jól.
Mennyiben tekintesz másképp a városra, amióta önkéntes vagy nálunk?
Nagyon. Amikor megyek a városban, szinte látom a tárgyak fölött az illetékeseket. Amikor elkezdtem a Járókelőn ügykezelni, először nagyon bonyolultnak tűnt, hiszen rengeteg illetékes van és sok a kivétel vagy a speciális szabály. De itt is érvényes az a mondás, hogy ismétlés a tudás anyja. Gyakorolni kell, és egy idő után már szinte reflexszerűen tudja az ember, hogy egy bejelentés kihez tartozik. Először a tudásanyagok átlátása is komoly figyelmet igényelt, de most már az is rutinszerű. Egyébként nagyon jó tudásanyagokból dolgozunk, ezt szeretném kiemelni, és így minimális külső segítséggel, magunktól, logikusan meg lehet oldani a legtöbb bejelentéssel kapcsolatos helyzetet.
Azóta egyébként sokkal jobban utánajárok a közterülethez kapcsolódó szervezeteknek, több hírt olvasok el és jobban értem, hogy mi történik körülöttünk. Jobban látom és értem, ha forráshiányaik vannak ezeknek a szervezeteknek, és ez nyilvánvalóan növeli a toleranciámat velük szemben. Látom, hogy főleg erőforráshiány miatt nem mindent tudnak megoldani, de azt is látom, hogy dolgoznak és próbálkoznak.
Te miben látod a Járókelő értékét?
Jobban magaménak érzek egy problémát, mint előtte. Ez olyan egyszerű dolgokban is megjelenhet, hogy felveszem “más szemetét” a földről, mert tudom, hogy mennyi munka központilag elszállítani, és a közterület az enyém is, szóval az az én szemetem is, akárki rakta oda. Nem is gondolná az, aki még nem használja a Járókelőt, hogy mennyi esetben lehet használni és a bejelentőfelületen keresztül segítséget kérni. Csak pár példa a saját tapasztalataimból: leszakadt kuka; letört poller kiszakítja a bőrcipőt; nem lehet behajtani egy utcába, ahol logikus lenne; rendszeresek a gyorshajtók egy útszakaszon; balesetveszélyes egy kereszteződés; szabálytalanul parkoló autók miatt a járdán nem lehet sétálni; kátyúk; elkopott felfestések; félreérthető táblák; veszélyes hulladék közterületen és még sorolhatnám. Ami még előny a Járókelő oldalán, hogy transzparens a felület, jól látható, hogy melyik bejelentés hogyan áll, milyen státuszban van, és látszódnak a válaszok, felvetések és hozzászólások is.
A lakosok mint önkéntes minőségbiztosítók felügyelik a közterületeket, és támogatják a fenntartó “szerviztevékenységét”. Nyilvánvalóan nincs kapacitás arra, hogy például a Budapest Közút vagy az önkormányzatok minden hozzájuk tartozó utat és járdát naponta kétszer ellenőrizzenek, úgyhogy ebben tudnak segíteni a lakosok, hiszen több szem sokkal többet lát.
Ráadásul a nagyobb átalakítással járó, mondhatni stratégiai ötleteket is be lehet küldeni a Járókelő felületén, az illetékesek a beérkező igények alapján dönthetnek például arról, hogy hol legyen sebességkorlátozás, zebra vagy plusz szemetes. Szóval mindenkinek nagyon ajánlom, hogy próbálja ki a felületet, nézze meg milyen, mert jó hatással van a gondolkodásra!
