Ha megosztod, megoldod.

A Járókelő csapat 2012 óta segít a városlakóknak abban, hogy
bejelenthessék a kátyúkat, letört szemeteseket, lekopott zebrákat és
egyéb közterületi problémákat a lakóhelyükön.

5 lépés vezet el egy jobb, élhetőbb városig

5 lépés vezet el egy jobb, élhetőbb városig

Brent Todarian, világhírű urbanista, várostervező ezt az 5 lépést mutatja be

2021. november 11. - Járókelők

“Bármelyik város törekedhet arra, hogy jobb hellyé váljon, de általában ugyanazon a tanulási görbén haladnak végig.” Brent Toderian világszerte ismert véleményvezér, elismert urbanista, Vancouver korábbi vezető várostervezője, cége a Toderian UrbanWorks a világ számos városát és haladó városfejlesztőjét látja el tanácsokkal. Most pedig minket vezet végig azon az 5 lépésen, amely a városok fejlődésére a leginkább jellemző. 

amszterdam.jpg

Fotó: Jurre Houtkamp, Unsplash

Az egyik leggyakoribb kérdés, amit feltesznek nekem: „Melyek a világ legjobb városai?” Van erre néhány válaszom, de általában arra törekszem, hogy a beszélgetést áttereljem egy számomra érdekesebb kérdésre: mely városok tesznek figyelemre méltó dolgokat jelenleg annak érdekében, hogy sokkal jobbak legyenek?

Mivel a munkám nagy része városoknak nyújtott tanácsadás világszerte - ahogy én nevezem, a ”haladó urbanizmusról”, legegyszerűbben kifejezve a városok jobbá tételének segítéséről szól -, a közelmúltban történt sikeres városi átváltozások inspiráló példái aranyat érhetnek. Viszont azok a városok, amelyek már régóta nagyszerűek, ironikus módon kevésbé hasznos példák, mivel a cinikusok könnyen leírhatják őket. Milyen gyakran hallhatjuk ezt: „Ugyan, [helyettesítsünk be egy tetszőleges nagyvárost] mindig is ilyen volt! Soha nem lehetünk olyanok, mint ők.”   

Ráadásul legyünk őszinték: előfordulhat, hogy a nagyvárosok a babérjaikon pihennek az évtizedekkel vagy akár több száz évvel ezelőtt meghozott okos döntéseik miatt. Gondoljunk csak a Bloomberg polgármester előtti New Yorkra vagy Párizsra Delanoë és Hidalgo polgármesterek előtt! Vagy talán a saját városunk is eszünkbe juthat. De azok a városok, amelyek jelenleg merész és kreatív dolgokat tesznek azért, hogy jobbá váljanak - akár nagyszerűek már most is, akár nem - inspirálóak, és nehezen hagyhatók figyelmen kívül.

A világ minden városa egy tanulási görbén halad végig, keményen dolgoznak a fejlődésért, bár nagyon különböző alapokról indulnak. Vita tárgyát képezheti, mit is jelent a ”jobb” (beleértve az igazán fontos kérdés megválaszolását is: kinek jobb?), és még akkor is, ha a jobb és a rosszabb közötti különbség jól bizonyított, előfordul, hogy néhány város a rossz úton halad. De még azoknak a városoknak is, amelyeknek világos elképzelésük van arról, hogy mit jelent a jobb, nehézséget okozhat a ”hogyan” rész és az, hogy a sikerhez vezető út gyakran nem egyenes. 

 Brent Todarian beszél arról, hogy mi az az 5 dolog, ami a kiemelkedő városokat jellemzi 

A tanulási görbe különféle pontjain tartó városokkal folytatott sok éves munka után kifejlesztettem egy egyszerű beszélgetésindítót, amit úgy hívok: ”öt lépés a jobb városok felé”. Azt tapasztaltam, hogy segíthet megtörni a jeget, hogy az emberek valóban őszinték legyenek azzal kapcsolatban, hogy honnan indulnak.

1. LÉPÉS: HELYTELEN CSELEKVÉSEK

Sajnos továbbra is sok város szolgáltat bizonyítékokat arra, hogy elakadt ennél a lépésnél. Gondoljunk azokra a városokra Dallas-tól Melbourne-ig, amelyek még mindig új autópályákat építenek a városon belül és azon keresztül is; szélesítik a már így is túl széles utakat; vagy még több “autófüggő” kertvárost és bevásárlóközpontot létesítenek. Rengeteg bizonyíték van ezen önfejű gyakorlatok magas költségeire és negatív következményeire, a döntéshozók mégis tovább folytatják, gyakran a hibás szabályok és irányelvek, a piaci lendület, a szűk látókörű gondolkodás vagy éppen a rossz városvezetés miatt. A városok jobbá tételéhez nem csak arra van szükség, hogy elkezdjünk helyes dolgokat tenni, hanem arra is, hogy befejezzük a helytelen tevékenységeket,  ami gyakran sokkal nehezebb.

2. LÉPÉS: ”JOBBAN” CSINÁLNI A HELYTELEN DOLGOKAT

Ez generálja általában a legérdekesebb vitákat mind a városvezetésben, mind azon kívül. A városok rendkívüli mennyiségű energiát és erőfeszítést fordítanak arra, hogy ne kelljen változtatniuk a működésükön, így kísértést érezhetünk, hogy hátba veregessük magunkat azért, mert megtaláltuk a módját annak, hogy hogyan csináljuk jobban a helytelen dolgokat. Kedvenc példám az elektromos és az önvezető autók, más szóval a ”jobb autók” - amikor a helyes válasz a kevesebb autó volna. Vagy Elon Musk nagy dobása, hogy ”jobb alagutakat” építsen egy ”jobb fúróval”, hogy ”jobb (és még több) autót” mozgathasson a városaink alatt. Rengeteg polgármester ragaszkodott ahhoz, hogy szükségtelen a közösségi közlekedés finanszírozása, hiszen  „néhány év múlva mindannyian önvezető autókkal utazunk majd”. Nem fogunk.

További példák a várostervezésben: a széles artériás főutak szépen parkosított középsávokkal; vagy a hatalmas felszíni parkolók festett sávokkal, amelyek biztosítják az autók szebb elrendezését (én magam is harcoltam ezekért munkám során Calgary-ban, mert akkoriban még nem tudtam a helyes megoldást: sokkal kevesebb parkoló). A Muskhoz hasonló befolyásos személyek erőteljesen táplálhatják ezt a ”helytelen dolgot jobban” narratívát, ezzel elvonva a döntéshozók figyelmét az alapvető helyes megoldásoktól, mint például a jobb területhasználati döntések és a multimodális infrastruktúrába történő okos befektetések.

3. LÉPÉS: MEGPRÓBÁLNI JÓLLAKATNI A KECSKÉT, ÉS KÖZBEN MEGŐRIZNI A KÁPOSZTÁT

Az ebben a fázisban tartó városok már elkezdtek beruházni hasznosabb dolgokba, például a közösségi közlekedés és a kerékpáros infrastruktúra fejlesztésébe, valamint a megfelelő irányvonalak kialakításába, így például a területhasználattal kapcsolatos okosabb döntésekbe. De ezzel egyidőben továbbra is helytelen döntéseket hoznak, és általában még rosszabbakat. Kedvenc példám Denver döntése, amelynek értelmében új városi vasútvonalat épített, miközben kiszélesítette a mellette futó autópályát, és hatalmas parkolókat létesített a vasútállomásokon. Vagy nézzük az ausztráliai Brisbane-t, ahol egyszerre fektetnek a buszközlekedés gyorsításába és egy biciklisztrádába - amely a folyóparti megemelt gyorsforgalmi út alatt fut, amit valójában le kellene bontaniuk -, miközben a közlekedésre szánt költségvetésük nagy részét továbbra is az autózás megkönnyítésére költik. Az ennél a lépésnél elakadt városok gyakran csalódottak, mert nem látják a tényleges haladást az autózásról a tömegközlekedésre való átállásban. De ez egyáltalán nem meglepő, hiszen nem hajlandók meghozni azokat a nehéz döntéseket, amelyekkel a vízióikban és a terveikben elképzelt várost valósíthatják meg.

4. LÉPÉS: ROSSZUL CSINÁLNI A HELYES DOLGOKAT 

Ez a lépés, amelyet nemrég, számtalan beszélgetés után adtam hozzá a listához, arról szól, hogy vajon kezdetben rosszul csinálni helyes dolgokat rosszabb-e, mint egyáltalán nem csinálni ezeket. Gondoljunk azokra a próbálkozásokra, amikor kerékpárutakat, közösségi közlekedési hálózatokat terveznek, de hibásan vagy úgy, hogy nem igazán kapcsolódnak egymáshoz az útvonalak.  Amikor kudarcot vallottak vagy alulteljesítettek, milyen hatással volt ez az ezt követő infrastrukturális megbeszélésekre? Ha valamit elég rosszul csinálnak, akkor az évekkel vagy akár egy generációval is visszavetheti az elképzelések megvalósítását:  “Látod? Mondtam, hogy borzalmas ötlet volt! Soha többé nem próbálkozunk vele!”. De az is igaz, hogy az okos, jó stratégiával rendelkező városok nagy sikert értek el jól megszervezett próbákkal, kísérleti projektekkel, vagy éppen a mindennapos ”kompetens kudarcokból” való tanulás révén, de azokban a kultúrákban, amelyek elfogadják a kreativitás kockázatát és a gyors tanulást. Gyorsnak lenni a tanulásban és a hibáink kijavításában  egy olyan rendkívüli módon szükséges kulturális változás, amelyen számos városvezetésnek dolgoznia kell. Összegezve: a városok inkább csinálják eleinte rosszul a helyes dolgokat, mint hogy a helytelen dolgokat csinálják “jobban”.

5. LÉPÉS: A HELYES DOLGOKAT JÓL CSINÁLNI

Ha végre eljutunk arra a pontra, amikor helyes dolgokat teszünk, és jól is tesszük ezeket, a tanulási görbe még akkor sem ér véget. A folyamatos tanulás és fejlődés kultúrájára van szükség! A jó hír az, hogy a ”siker csábítása” hasznos: gondoljunk csak arra, hogy az általában sikeresnek tartott világvárosok - mint például Barcelona, London, Bécs, Buenos Aires, New York, Stockholm, Melbourne, Vancouver és Koppenhága - még mindig keményen dolgoznak azért, hogy felülmúlják egymást és még jobbak legyenek. Imádják azokat az eredményeket (és a figyelmet), amelyeket a valódi fejlődés által értek el, és még tovább akarnak lépni. 

Szóval hol tart a városod ezen a tanulási görbén? Mielőtt válaszolsz, ne feledd, hogy ezek a lépések nem a város teljes leírására szolgálnak! Egy város lehet egyszerre mind az öt fázisban, a városalkotás különböző elemeitől függően. Minden város megteheti, hogy másfajta döntéseket hoz, és dönthet úgy is, hogy átalakítja magát. Az első lépés általában egy őszinte eszmecsere arról, hogy a város hol tart most, és hová fog jutni, ha nem változtat az irányon.

A fordítást Albert Zsuzsa, a Járókelő Közhasznú Egyesület önkéntese készítette a FastCompany eredeti cikke alapján.

A Járókelő Közhasznú Egyesület működteti a Járókelő.hu közterületi hibabejelentő oldalt, amely segít a városlakóknak abban, hogy bejelenthessék a kátyúkat, leszakadt szemeteseket, lekopott zebrákat, összetört megállókat, az elhagyott autókat és sok más problémát, amelyet közterületen tapasztalnak. Ne menj el a problémák mellett! Jelezd nekünk, és segítünk, hogy a panaszod, a kérésed eljusson a megfelelő illetékeshez. Légy részese a megoldásnak, te is tehetsz a környezetedért!

A bejegyzés trackback címe:

https://jarokelok.blog.hu/api/trackback/id/tr1016752478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bandibacsi34 2021.11.13. 14:10:22

Na igen! De pl. amig olyan mentalitas van pl. Havas H. publicista "Mi az, hogy a Belvarosban nem talalok parkolohelyet!!!" addig nem lesz fejlődés!!
Budapesten egyik alap kene legyen az egyiranyu utcak kiepitese, padok epitese, lopas biztos es bekamerazott bicikli parkolok epitese. Sajnos le ken bontani vagy automentesse tenni az Erzsebet hidat is es a körútra terelni az autoforgalmat. Ezzel szavazokat is veszithetnek es nem merik bevallalni!!

clemens 2021.11.13. 16:37:16

Játszásiból tételezzük fel, hogy a városvezetés tudja mi lenne a (szerinted) helyes fejlesztési irány.
Az ám, de ha ezt a T. Választópolgár másképp látja akkor a városvezetés megbukik a következő választáson, és jön helyette a nép igényeit jobban figyelembe vevő garnitúra.
Tehát a fejlődés a felhasználók tudati fejlesztésével kezdődik, de ez egy nagyon lassú, bár korántsem reménytelen folyamat.
Most - pláne Mo-on - ott tartunk hogy az istenadta nép autózni akar, ami nem is csoda, hiszen alig egy emberöltőnyi idő óta van erre széleskörű lehetősége.

Arcade Macho 2021.11.13. 18:52:23

en jol tudom hogy a sok szomszedomnak nem kellene annyi autoja legyen es hogy jobb lenne hogyha eltakarodnanak a sok autos majom az utrol abban a kiveteles esetben amikor en mennek rajta
ezt akkro hogyan lehetne megoldani?

Der Piefke 2021.11.13. 20:24:45

Le Corbusier és a korai modernisták már a 20. század elején leírták, milyen lenne a jól élhető, modern és ugyanakkor jól autózható város. De ehelyett a mai napig pátyolgatjuk a középkori, vagy 19. századi "szép, régi várokokat", amelyett, hogy múzeummá tennén ók azokat és mellettük létesültek volna a modern városok, lakónegyedek.

erol 2021.11.13. 21:28:37

@Der Piefke: Biztos jó benzingőzben és zajban élni, lakótelep városban. Én inkább támogatom a kisebb forgalmat, jó tömegközlekedéssel, bicikliutakkal.

midnight coder 2021.11.14. 09:15:21

Igazából a jó város az, ahol 10 kilométerre van a legközelebbi szomszéd. Olyan, hogy jó város nincs. A város egy kényszer amit elõször az hozott létre, hogy a várfalon belül nem üt agyon az ellenség, aztán pedig az, hogy nagy gyárak lettek ahol sok-sok munkásnak kellett együtt dolgoznia. Az elsõ kényszer a tûzfegyverek fejlõdésével elveszítette a jelentõségét, a második az informatika és általában a technológia fejlõdésével tûnik el. Ezáltal maguk a városok válnak feleslegessé. Ma is csak azért utaztatnak a cégek naponta tízezreket pesten is órákon át a munkahelyi és az otthoni számítógép között, hogy a legalsó szintû menedzser naponta gyönyörködhessen a tarkójukban, és valakinek érezhesse magát. Ezt a luxust viszont hosszú távon nem hiszem hogy megengedik maguknak a cégek.

midnight coder 2021.11.14. 09:16:54

@erol: A benzingõz és a zaj jóval elõbb fog eltûnni az autózásból, mint hogy a polgárok nagy részét rászoktassák a zöldek a tömegnyomor használatára.

Arcade Macho 2021.11.15. 00:03:15

@midnight coder: "Az elsõ kényszer a tûzfegyverek fejlõdésével elveszítette a jelentõségét,"

hozod a formadat, probalsz nagyot mondani kozben meg befosol az erolkodestol

a varosok / varak meg boven megvoltak es vedtek oket amikor a tuzerseg mar annyira felfejlodott, hogy szanaszet tudta loni a kőből epult varfalakat
lasd Eger, ahol mar eleve foldsancokat huztak ele, de a varos mint vedo szerep megvolt

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2021.11.15. 09:12:27

Magyarországon alapítani kéne egy Budapest2-t, de vidéken!
:-)))
süti beállítások módosítása