Számomra elképesztő találkozás volt. Balaton, megyek haza a kisboltból, jön szembe egy negyvenes nő egy kölyök (talán) spániellel. A kutyus észrevesz úgy húsz méterről, és egyszerűen leült, és döbbenten nézett, ahogy közeledtem. Semmi nyüszi, semmi hátrálás, csak ült, és döbbenten nézett. Mintha már találkoztunk volna. A gazdi közben észrevette, hogy leragadt az utánfutó, próbálta a gyere már, megyünk a boltba szöveget, a kölyök meg sem mozdul, csak engem néz. Odaérek, köszönök, és oldandó a feszültséget, nem simi, nem dögönyözés, csak mondom, mi van, nem láttál még ekkora feketét (nadrág, póló fekete), aztán elköszönök, ballagok tovább. A gazda hangja a hátam mögül. Most mi van, elmész utána? A kölyök bevette a kanyart, elindult utánam, hozzám hazafele, amennyire a póráz engedte. Megálltam, mondtam, menj szépen a gazdival, egy kissé csalódottnak látszott, de ment. Majdnem misztikus volt az eset.
Ez már teljesen hétköznapi eset, a lakótárs hazaért a sétáltatásból, a kutya meg nem megy be a bejárati ajtón. Én épp csak befordultam a sarkon, vagy ötven méter még. Agitálja, húzni próbálja, nem megy be, közelebb érek, észrevesz a gazda is. Ja, hogy téged várt? Pedig azt a kutyát sem simogattam, csak beszélni szoktam hozzá.

@élhetetlen: nem figyelsz eléggé. Szerintem ez rendszeres, csak sokszor nem veszed észre.
Nekem is mondták sokan, hogy olyan kutya jött oda, pláne hagyta magát simogatni, aki máskor vagy fél vagy agressziv az idegenekkel.
És a miénk is olyan, hogy egyes idegenekhez akkor is odamegy első szóra, akiknél nincs kaja, mások meg hiába csalják, le se... :D

Ha nem fogad szót, érdemes keményen bánni a haszontalan ebbel!

@MAXVAL bircaman közíró: ja, szívlapáttal kéne nevelni, mint téged, bulgár kutya, igaz?

@kéki béla:

Elég a kemény szó és az ostor. A háziállat is szereti, várja.

@MAXVAL bircaman közíró: neked nem... neked a szívlapát is kevés lenne.