Sokan vannak, akik éreztek már stresszt vagy félelmet az utcán. Vannak, akik kikapcsolódni, pihenni mennek ki az otthonukból vagy a munkahelyükről az utcára. A helyszín ugyanaz, de a tapasztalat mégis egyértelműen különböző. Annak ellenére, hogy az utcáknak fontos szerepük van az életünkben, nem igazán tudjuk, hogy egyes embereknél miért pozitív érzelmeket váltanak ki, míg másoknál inkább negatívat.
Sok önkormányzat fektetett komoly összegeket abba, hogy “kitakarítsa”, “fejlessze” és “modernizálja” utcáit, tereit és parkjait. Ez általában azzal jár, hogy megváltoztatják a városi terek elrendezését, kialakítását, illetve növelik az utcabútorok számát vagy növényeket ültetnek. A valóságban ezek csupán felszíni beavatkozások: annak hatását, hogy milyen mértékben javítják az emberek e terekben megélt érzelmeit, még nem tanulmányozták.
Az érzelmek azonosítása
A megélt érzelmeket rendszerint kérdőívek segítségével mérik fel. Ennek a megközelítésnek azonban komoly gyengeségei vannak. A legfőbb az, hogy az emberek hazudnak – akár tudatosan, akár tudattalanul. El is felejtenek dolgokat, vagy nem akarják bevallani, hogy valami megijeszti őket, vagy csak nem tudják helyesen kitölteni a kérdőívet. Egy új módszertanra volt szükség, és ez néhány orvosi eszköz miniatürizálásának (és a költségek csökkenésének) köszönhetően létre is jött. Így a vizsgálati alanyok most az érzelmeiket monitorozó eszközöket viselve mozoghatnak az utcákon. Az egyik indikátor a pulzus. Amikor azt mondjuk, hogy valakinek a pulzusa 60/perc, abból az következik, hogy az illető két szívdobbanása között 1 másodperc telik el. Valójában azonban minden egyes dobbanás frekvenciája attól függően változik, hogy a vizsgálati alany éppen milyen észlelést, tapasztalást él meg. Ezeket a módosulásokat mérve azonosíthatjuk az átélt érzelmek változását. A szívdobbanások közötti intervallumok hosszának változása mérhető például olyan pulzusmérő berendezéssel, amelyet a sportolók is használnak. Ha ez az információ összekapcsolható egy adott helyszínnel (például mobiltelefon GPS segítségével), megállapíthatjuk hogy, mely helyszínek járnak a pulzus változásával és megkereshetjük a lehetséges okokat.
Nemek közötti különbség a reakciókban
A pulzus változásai jelentős különbségeket mutatnak abban, hogy emberek egyes csoportjai hogyan élik meg a közterek használatát. Például lehetővé teszik, hogy nemek szerinti különbséget azonosítsunk a városi terekhez történő érzelmi viszonyulás alapján.
Fotó: Robert Balog, Pixabay
Az elsőként elvégzett vizsgálatokat, melyek arra irányultak, hogy ezeknek az érzéseknek az alakulását azonosítsák, Lleida (Spanyolország) történelmi belvárosában végezték el, és az eredmények azt mutatták, hogy a kísérlet során a nők 17,34%-kal magasabb intenzitású stresszt éltek át, mint a férfiak. Ezen felül a nők 20,51%-a tartotta kellemetlennek az egyes meglátogatott helyszíneket, a férfiak 8,6%-ával szemben. Hasonlóan jelentős különbségeket azonosítottak a helyszínek jellegével kapcsolatban, amelyek az érzelmeket kiváltották.
A nők hajlamosak erőteljesebb stresszt tapasztalni szűk utcákon, főleg ha más emberek vagy parkoló autók is vannak arra, amelyek rontják az utca beláthatóságát. Ezzel szemben a férfiakat jobban feszélyezik a parkok, a kertek és a forgalmas bevásárlóutcák.
Különösen érdekes dolgot figyeltek meg a parkok és a kertek vonatkozásában. Míg e helyszínek kifejezetten kellemes érzéseket keltettek a nőkben, addig a férfiak jellemzően feszültséget éreztek. Nagyon jó példája ez annak, hogy ugyanazt a környezetet emberek különböző csoportjai mennyire másként érzékelik.
Azt is fontos kiemelni, hogy az átélt érzelmek azonosítása során a nők gyakrabban fogalmaztak meg félelmet és szomorúságot, mint a férfiak. A férfiak esetében az öröm és a düh voltak a jellemzőbb megélések.
Érzelemalapú várostervezés
A COVID-19 világjárvány óta megfigyelhető, hogy erőteljesebb szorongást és félelmet érzünk az utcára kilépve. Köszönhetően annak, hogy ismerjük ezeknek az érzelmeknek a hátterét, a jelenség okai is beazonosíthatóak, és így a közterületeket a lakosság jólétének és mentális egészségének figyelembevételével alakíthatjuk.
A nap mint nap használt kisebb mikroterek, mint a gyalogátkelők, a keskeny járdák és a parkoló autók akár közvetlenül is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jól vagy rosszul érezzük magunkat a közterüleken. Ha ezeknek a helyeknek a kialakítását kellőképpen átgondoljuk, akkor ezek a lakosságot inkább szolgálni, mint hátráltatni fogják.
A fordítást Tibold Nóra és Zala Péter, a Járókelő Közhasznú Egyesület önkéntesei készítették a The Conversation eredeti cikke alapján.
A Járókelő Közhasznú Egyesület működteti a Járókelő.hu közterületi hibabejelentő oldalt, amely segít a városlakóknak abban, hogy bejelenthessék a kátyúkat, leszakadt szemeteseket, lekopott zebrákat, összetört megállókat, az elhagyott autókat és sok más problémát, amelyet közterületen tapasztalnak. Ne menj el a problémák mellett! Jelezd nekünk, és segítünk, hogy a panaszod, a kérésed eljusson a megfelelő illetékeshez. Légy részese a megoldásnak, te is tehetsz a környezetedért!
