Lesz-e gesztenyefa a jövő Budapestjén? Mi az a villámárvíz és kell-e félni egy esetleges tűzvésztől Magyarországon? Mit tehet egy város vezetése a klímavédelemért és mit tehet a lakosság? Egyáltalán hogyan változik az élet a világ városaiban az éghajlatváltozás hatására? Túlélő városok, városi túlélők. Interjú Ürge-Vorsatz Diána klímakutatóval, a Közép-Európai Egyetem professzorával, a Kormányközi Klímavédelmi Testület egyik alelnökével.

Járókelő: A világ városai sorra jelentenek klímavészhelyzetet. Budapest miért nincs közöttük? Egyáltalán mikor beszélünk vészhelyzetről és milyen változásokra kell felkészülnie a magyar fővárosnak az elkövetkezendő években? Minket elkerülhet egy olyan klímakrízis, ami világszerte megnehezíti a városi lakosság mindennapjait?

Ürge-Vorsatz Diána: Az éghajlatváltozás hatásait a világon mindenhol érezni. Nem csoda, hogy ez a több száz város, több kontinens országaiban, szétszórva, ugyanúgy indokoltnak látja a vészhelyzet kihirdetését, legyen szó akár Brazíliáról, Angliáról, Franciaországról vagy az Egyesült Államokról. A vészhelyzetnek persze nincs egy nemzetközi definíciója, ez leginkább egy politikai döntés és a jelentősége abban áll, hogy egy város vezetői elismerik ezeknek a hatásoknak a súlyosságát és az éghajlatváltozás megelőzésével kapcsolatos fordulat sürgősségét. Ezzel az állásfoglalással egyúttal lehetővé teszik bizonyos jogi folyamatok beindítást, vagy mondjuk plusz forrásokat biztosítanak soron kívüli intézkedésekre ha ez indokolt. És sajnos azt látni, hogy egyre gyakrabban indokolt. Budapest szerencsés helyzetben van, mert eddig elkerülte a várost egy igazán drasztikus, éghajlatváltozással kapcsolatos, nagy katasztrófa. Nem úgy, mint mondjuk New Yorkot, amit 2012-ben letarolt a Sandy hurrikán.

New York a Sandy hurrikán pusztítása után 2012 októberében.

JK: Van olyan érv, amely szerint Budapesten is időszerű lenne a vészhelyzet kihirdetése?

ÜVD: Körülbelül annyira lenne indokolt, mint ezeknek a városoknak az egyharmadánál. Hiába, hogy nem volt még egy egyszeri, elhúzódó krízis a városban, azt látni kell, hogy ezek a hatások minket is érintenek. Amíg a 60-as, 70-es években nem volt hőhullámos nap Budapesten, addig az ezredforduló óta lassacskán egy egész hónapnyi hőhullámos napot regisztrálunk a fővárosban. Ez azért nagyon jelentős növekedés. Nem csoda, hogy a halálozások száma is drámai mértékben megnő az ilyen napokon. De évszázados árvíz is kétszer volt már az elmúlt másfél évtizedben. Jóllehet, korábban évszázadonként egy ilyen áradást lehetett csak tapasztalni. Hogy a dunai áradások száma mennyire lesz gyakori a jövőben az még a magyar kutatók között is vitás kérdés, de amit szinte biztosan tudunk, az az, hogy az úgynevezett villámárvizek gyakorisága markánsan emelkedni fog.

Budapesti villámárvizek a Járókelőn.

Tehát sűrűbben lesz olyan felhőszakadás, amikor egységnyi idő alatt annyi csapadék hullik, hogy nincs az a csatornarendszer, ami képes lenne elvezetni. A gyakoribbá és intezívebbé váló viharok és az egyre erősödő villámtevékenység, pedig éppen a városokban okozza a legjelentősebb károkat, hiszen itt kiterjedtebb az infrastruktúra mint máshol és nagyobb a felhalmozott vagyon is. Ráadásul a városok sokszor maguk is intenzívebbé teszik a viharokat, ahogy erre a most megjelenő IPCC (Kormányközi Klímavédelmi Testület) jelentés is rámutat.

JK: Közben a heves viharokat aszályos időszakok váltják…

ÜVD: A hőség növekedése miatt sajnos azt lehet mondani:

csak idő kérdése, hogy Magyarország lakosságának mikor kell egy esetleges súlyosabb tűzvésszel szembenéznie. A tüzek gyakorisága globálisan nő, az aszályos időszakok idehaza is hosszabbodnak. De ne legyen igazam.

Akárhogy is, a klímaváltozás hatásai már érvényesülnek, még akkor is ha legyintünk rájuk. Mert egyelőre csak kellemetlen a poloskainvázió, leütünk néha egy tigrisszúnyogot és marginálisnak tűnhet az is, hogy eltűnnek a gesztenyefák, de ezek mind-mind olyan folyamatok, amelyek előre jelzik, hogy egyszer olyan kártevők szaporodhatnak el, vagy olyan betegségek jelenhetnek meg, amelyek már nem apró kellemetlenséget, hanem komoly kockázatot jelentenek például az élelmiszertermelésünkre vagy az egészségünkre.

Ürge-Vorsatz Diána. Fotó: ceu.edu

JK: Budapest klímastratégiája is említi, hogy a változásokhoz való alkalmazkodásban van még tennivaló. Ez mit jelent pontosan a lakosságra nézve? Illetve egészében milyennek találja ezt a szakmai anyagot?

ÜVD: Nagyon jó, nagyon alaposan elkészített munka. A viszont sajnos látszik belőle, hogy Magyarországon – ahogy sok más helyen is – a városi klímával kapcsolatos kutatások terén még sok a felderítésre váró kérdés. Inkább globális, regionális skálán foglalkozunk a hatások előrejelzésével és sokkal kevesebbet figyelünk arra, hogy egy adott városban mi történik. Pedig egy város nagyon jelentősen megváltoztatja a helyi klímát. Illetve egy várost nagyon máshogyan is ér a klímahatás, tehát egy globális 1 fokos melegedés egy városban akár 3-4-5 fokos melegedést is jelenthet például a júliusi maximumhőmérsékletekben.

A cselekvésnek egyébként két oldala van: az alkalmazkodás és a megelőzés. Ez utóbbinak függetlennek kell lennie attól, hogy az én városom érintett-e vagy sem, hiszen azt kell látni, hogy globálisan van egy vészhelyzet. Közvetlen vagy közvetett módon, de minden évben százezrek vagy inkább milliók esnek áldozatául ennek a folyamatnak. Ideje a legmagasabb sebességre kapcsolni, már csak azért is, mert a megelőzésben (is) a városok tehetnek a legtöbbet.

Nem gondolnánk, de több száz kilométerekre érezni egy város hatását például a csapadékviszonyokban.

Budapest madártávlatból. Fotó: Sir Drone a Lot Facebook

JK: És mi okozza ezt az erőteljes hatást, amit egy város gyakorol a környezetre?

ÜVD: Ez rengeteg tényező együttes hatásán múlik. A talaj beépítettsége, fényvisszaverő képessége és a város talaj feletti struktúrája például markánsan meghatározza a légmozgásokat, a felszíni hőmérsékletet és a levegő páratartalmát. A klímaberendezések használata pedig a helyi hőtermelést, hiszen az épületek hűtése rengeteg hőt kinyom az utcára. A páratartalom, a légmozgás és a hőmérséklet pedig egyaránt befolyásolja a helyi felhőképződést és a csapadékot is.

JK: A hősziget is tipikus városi klímajelenség. Mi ez pontosan?

ÜVD: Ez a kifejezés arra a jelenségre utal, hogy a városokban a lebetonozott, beépített felületek szinte csapdába ejtik a nap energiáját, és hőségként sugározzák vissza azt, ellentétben a fás zöldterületekkel. Ennek eredményeként a város bizonyos területei között, például az egymással szomszédos Széll Kálmán tér és a Városmajor esetében, akár tizen- vagy huszon- fokos különbség is lehet a felszínhőmérsékletben egy nyári napon. Minél több a beton és sötét felület (fekete autó, sötét színű tetőcserép, stb.), annál jobban hőkatlanná válik egy város. A zöldterületeken pedig nem elég a fű és a bokor. Minél több lombos fára és levélfelületre van szükség, mert csak ez képes a fotoszintézisre. A lombos fák, és egyedül a lombos fák képesek arra, hogy hűtsék a kinti környezetet.  Minél nagyobb egy fa lombjában a levélfelület, nagyjából annál többet tud párologtatni, tehát annál erősebben tudja hűteni a környezetét, és akkor még az árnyékolás rettenetesen fontos előnyeiről nem is beszéltünk. A mi házunk például lombokkal övezett kertben áll, amelyek nyáron teljesen leárnyékolják az épületet, ezért odabent mindenféle légkondicionálás nélkül sem ment még 24 fok fölé a hőmérséklet idén nyáron.

Én minden meleg nyaras éghajlatban elhelyezkedő város minden benapozott útját, járdáját, terét, valamint épületeit, megpróbálnék helyileg honos, lombos fákkal árnyékolni. A legfontosabbak azok a területek, ahol az emberek kényszerűen ki vannak téve annak, hogy hosszabb ideig is a napon tartózkodjanak: busz- és, villamosmegállók, átszállóhelyek, frekventált közterek, de a köz- és lakóépületek is ilyenek lehetnek.

Széll Kálmán tér

Fotó: Sir Drone A Lot Facebook

JK: Mit lehet mondani a zöldfelületek arányáról Budapesten? Nő vagy csökken?

Az a legszomorúbb, hogy a zöldterületek aránya Budapesten a külvárosi területeken csökken a leginkább. Az emberek kiköltöznek a zöldbe, ahol aztán lebetonozzák a nagy kocsibeállókat, építenek medencét és esetleg a kerítés mellé ültetnek tuját. De a tuja nem végzi el azokat a „szolgáltatásokat” amit az itthon honos fajok, mint egy zöld lombos fa elvégez. Pedig a fák jelenléte az egyetlen olyan dolog, ami a megelőzés és az alkalmazkodás szempontjából is nagyon fontos. Már indiai nagyvárosokban sem engedik azt, hogy egy garázsbejáró vagy egy parkoló le legyen betonozva. Csak betongyűrűket szabad letenni, így a terület nagyobb része lefedetlen talaj marad, ahova be tud szűrődni a víz és meg tud nőni a fű, megmarad az értékes talaj, aminek évszázadok kellettek, hogy felépüljön. A betonos és a fás részek között akár 30 Celsius fokos felszínhőmérséklet különbség is lehet egy nyári napon. Az egyelten csodaszer a faültetés, ha szeretnénk túlélni.

JK: Valóban a túlélés a tét? Sokan azért a mai napig hajlamosak legyinteni, hogy mindez egy gerjesztett hisztéria.

ÜVD: Tényleg nagyon nehéz felfogni, talán a kutatók is csak most, az utóbbi években kezdenek rájönni igazán, hogy ez az 1-2-3 fokos globális emelkedés is már micsoda hatalmas hatásokkal jár. Az a 3-5 fok, amit az évszázad második felére jósolnak emelkedést, bizony sokak számára nyugtalanságot okoz és ha nem is az emberiség kihalásától félnek, de a jelenleg ismert civilizáció hosszútávú jövőjét egyre jobban megkérdőjelezik – nem alaptalanul. Az infrastruktúránk jó része partokon van, miközben 2100-ra akár egy méternyi tengerszint emelkedés is lehet. De persze várjuk meg a Kormányközi Klímavédelmi Testület (IPCC) jelentését, ami most fog kijönni szeptember végén éppen erről. Abból többet megtudhatunk arról, hogy mi vár Velencére, Hollandiára vagy New Yorkra, de több mint valószínű, hogy ezek a helyek megszűnnek a térképen létezni. De egészen megdöbbentő az is, hogy a világ területének csak 2%-át locsoljuk a mezőgazdaságban, ez mégis az összes vízfelhasználás 70%-át jelenti és közben egyre több lesz a kiszáradó, elsivatagosodó felület. Megnő a vízkészlet iránti igény, ami már így is sok helyen elég szűkös, és Magyarországon is várható, hogy egyre több helyen lesz lokálisan és időlegesen vízkészlethiány.

Forrás: AFP

A szíriai konfliktusnak is az volt az egyik oka, hogy 6 éven keresztül olyan aszály sújtotta az országot, mint még soha. A termőföld 60%-a vált terméketlenné, ezért másfél millió földműves kényszerült be az amúgy is túltelített városokba. Az így keletkező feszültség pedig belobbantotta az amúgy is meglévő társadalmi-politikai konfliktusokat. Sajnos elég egy szikra. És a klímaváltozás éppen ilyen szikra. Nem csoda, hogy a klímakutatók között tömegbetegség a klímadepresszió. És ezt a fiatalokon is látni. Mert aki egyre jobban belelát, az egyre jobban megérti, hogy mekkora a baj és hogy mi vár ránk, illetve a most még csak fiatal generációra.

JK: De miért nem lehet ez a tudás egy erőforrás arra, hogy változást érjen el a világ társadalma? Miért ne lehetne feladata egy jó klímastratégiának, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket felszámolja? Persze például éppen New York ilyen irányú törekvéseit érte az a vád, hogy minden megelőzés ellenére is, a sérülékeny csoportok helyzete ugyanolyan marad.

ÜVD: Az egész klímakérdésben nagyon fontos az egyenlőtlenség és a társadalmi igazságosság kérdése. Sajnos evidencia, hogy a szegényebb rétegeket jobban sújtja. A gazdagok egyelőre meg tudják védeni magukat, de az is igaz, hogy az okozói is legnagyobb arányban a gazdagabb rétegek. Nagy tévhit, hogy a népességnövekedés az egyik legfontosabb ok.  

Nagyon könnyű letolni a felelősséget, hogy sokat szülnek Afrikában meg Ázsiában. Persze, nőtt a népesség az elmúlt évtizedekben, a fogyasztásunk viszont meghatszorozódott és ez sokkal jobban növelte a kibocsátásokat. Tehát a fogyasztás mértéke arányaiban sokkal többet nőtt, mint a globális népesség.

A világ népességének a fele az összkibocsátás egytizedéért felelős. És ez fordítva is igaz: a világ népességének egytizede felelős az összkibocsátás feléért. És ha semmi mást nem csinálnák, csak ezt a leggazdagabb egy tizedet – amiben egyébként a magyarok egy része is benne van – rávennénk, hogy csak az EU-s átlagra lecsökkentsék a fogyasztást, akkor az globálisan egyharmad csökkentést jelentene. És ez a változás azért nem olyan lenne, mint egy hideg, sötét barlangban élni. De nemhogy csökkenteni, még megállítani sem tudjuk a kibocsátásnövekedést.

Fotó: leicestermercury.co.uk

JK: Aszkézisre van szükség? Mit tud tenni a civil lakosság vagy az olyan szervezetek, mint például a Járókelő?

ÜVD: Nagy változás kell, de nem aszkézis. Mi, akik ezzel foglalkozunk, azt szeretnénk megmutatni, hogy valójában egy jobb élet vár ránk, ha bizonyos változásokat sikerül elérni. Már csak azzal is, ha mindenki nem megcsonkítja a háza előtt álló fát, hanem gondozza, vagy eléri, hogy a lakóközösség esetleg ültessen pár lombos fát, ami leárnyékolja majd a társasházat. Vadszőlővel befuttatni az erkélyt vagy a ház falát még nem életmódváltás. Dönthetek úgy is, hogy nem tartom olyan bankban a pénzemet, amelyik fosszilis energiaforrásokba fektet be. Ne az én pénzemből fektessenek be olajfúrásokba! Vagy mellőzhetem a repülést is, hiszen ez a leggyorsabb módja annak, hogy megsüssük a gyerekeinket, bár itt már nyilván nagyobb áldozatról van szó. Hiába erőlködünk azzal, hogy leoltjuk a villanyt, nem veszünk műanyagot, vagy biciklire cseréljük az autót, ha egy repülőút lenullázza az egész éves igyekezetet. Nem azt állítom, hogy soha ne repüljünk, de legyen az egy különleges dolog! Svédországban már külön kifejezés is van erre: az mondják, hogy  "repülésszégyen" azaz flygskam. Egy év alatt 20%-al csökkent a belföldi repülés aránya és 50%-al nőtt a svéd vasutak kihasználtsága, mióta Greta Thunberg édesanyja, híres operaénekes bejelentette, hogy nem fogad el többé messzi országokból felkéréseket, ha repülővel kell menni.

Faültetés Etiópiában.

Nagyon fontos a tehetősebbek felelőssége, akik közé a Járókelő olvasóinak és felhasználóinak legnagyobb része is odatartozik, legyen ez bármilyen furcsa.

A jó és a rossz hír is egyben, hogy mi magunk tehetünk a legtöbbet a klímaváltozás ellen. Gyakran felmentjük magunkat és az iparra vagy a politikára hivatkozunk, miközben a politika azért csinálja azt, amit csinál, mert én nem várom el tőle, hogy másként tegyen. Magyarország nem fogja megszavazni a 2050-es klímacélt, ha a választó nem fejezi ki, hogy neki ez az elvárása a képviselőjével szemben. A nagyipar azért gyártja, amit gyárt, mert én megveszem tőle.

Igenis mi döntjük el, hogy Magyarországon mit árulnak. Hiába tolnak bele nyolc vagon reklámköltséget valamibe, ha egy terméknek csak stagnál az eladása, akkor meggondolja a gyártó, hogy továbbra is forgalmazza-e vagy lentebb kerül a polcokon és már sincs szem előtt annyira.

JK: Közeledik az őszi önkormányzati választás. Milyen az a korszerű helyi politikus, akire lehet számítani a klímavédelem kérdésében? Örömmel lecserélem a tuját a kertben, de mit vállaljon egy politikus?

Nagyon fontos lenne, hogy ez ne pártpolitikai kérdés legyen. Remélem hamarosan kivétel nélkül mindenkinek a programjában megjelenik az éghajlatváltozás elleni harc. A kérdés csak az lesz, milyen megoldásokat hangsúlyoz. Most azt tartanám fontosnak, hogy olyan polgármester legyen egy városban, akinek fontos, hogy gyalogolható legyen a település vagy azok alközpontjai. Akinek fontos, hogy az összes közterület és középület fákkal legyen árnyékolva, az új építkezések legyenek nullenergiásak, és a középületeket is kezdje el nullenergiásra felújítani. Fontos lenne az is, hogy helyben mindent meg tudjunk oldani ahelyett, hogy a dugóban kellene ülni órákig.

Jobb egy olyan település, ahol az autók mellett járókelők, biciklisek, rolleresek egyaránt biztonságosan közlekedhetnek. Vagyis legjobb lenne, ha úgynevezett vegyes használatú városrészek jönnének létre a közlekedés szempontjából. Sajnos Magyarországon egyelőre kevés az olyan hang, amelyik azt mondja, nagyon szeretlek képviselőm, de elvárom tőled, hogy drasztikusan fellépj az éghajlatváltozás megoldása érdekében.

Ahogyan azt is, hogy nullára csökkentsék a káros anyagok kibocsátását az évszázad közepére. Ebbe az irányba pedig például a nulla rezsijű épületekkel tudnának nagyon sokat lépni. Egyszerűen nem lenne szabad mást építeni, vagy máshogyan felújítani, mint legalább a passzívház szint, de inkább a nullenergiás szint. A XIII. kerület mondjuk jó minta. Az önkormányzat egyre több olyan szociális bérlakást vagy óvodát építtet, ami passzívház. Ezzel ő megmutatta minden óvodás gyerek családjának, hogy ebben az épületben sokkal egészségesebb a gyereke, sokkal kevesebbet van otthon nátha vagy influenza miatt és még az épület fenntartása is sokkal gazdaságosabb. Fontos lenne, hogy az önkormányzatok minél több épületet így alakítsanak át városszerte, én a frekventált középületekkel kezdeném.

Egy átlagos délelőtti dugó a Rákóczi úton. 

JK: A változás szempontjából kinek van nagyobb szerepe? A döntéshozóknak vagy a civil lakosságnak?

Ez a tyúk vagy a tojás kérdése. Miért vállalna Magyarország egy olyan 2050-es klímacélt, amit a választói nem kérnek számon? Ráadásul, valószínűleg jár majd néhány népszerűtlen intézkedéssel, amibe szélsőséges esetben akár bele is bukhat egy kormány. Miért kötelezné el magát a klímavédelmi értékek mellett egy önkormányzati vezető, ha azt nem várja el a választó?

Teljes mértékben személyes kérdés a változás. Egy karizmatikus vezető persze nagyban befolyásolhatja a választóit, vagy egy ilyen cégtulajdonos az üzleti szférát, de ha nem állunk össze és írunk levelet a képviselőnknek, hogy szavazza meg a 2050-es klímacélt, vagy amíg ez nem mindennapi témája a politikai diskurzusnak, akkor nem várhatunk nagy változást.

A civil szféra rengeteget  tehet: pl. közvetíti, hogy beszéljünk erről, minél többet, és adagolja a megoldásokat, hogy minden napra jusson mindenkinek egy új ötlet, hogy mit tehet  az éghajlatváltozás megelőzése érdekében, nagyobb áldozat nélkül. Sőt, esetleg az életminősége javulásával.

Az Egészséges utcák szempontrendszerével klímatűrő városokat lehet létrehozni.