A Járókelő Egyesület 10 éve segíti a városlakókat abban, hogy a közterületen észlelt problémákat jelezhessék, és arra az illetékesek mielőbb megoldást biztosítsanak. A szervezet 2012-ben alakult, Le Marietta hívta életre egy szlovákiai kezdeményezés (a Levél a polgármesternek) alapján. A 2022-es évet új operatív vezetővel, Kehrer Ádámmal kezdte a csapat. Vele beszélgettünk arról, hogy milyen korábbi tapasztalatokkal, milyen jövőbeli célokkal vágott bele a munkába, milyen volt az első három hónap, és hogy hogyan sikerült beilleszkedni a Járókelő közösségébe.
Ádám, a Járókelő előtt mivel foglalkoztál, milyen területen dolgoztál, hol és milyen tapasztalatokat szereztél korábban?
Két fő irány volt meghatározó a szakmai karrieremben, az egyik a turizmus, a másik pedig a kommunikáció, a marketing. Az egyetemi éveim alatt kezdtem el túrákat vezetni a Szemlő-hegyi-barlangban, gyerekeknek tartottunk programokat, ezt nagyjából 5-6 évig csináltam. Mintegy 10000 gyereket vittünk le a barlangba a szüleikkel, ahol nemcsak a látnivalókról beszéltünk, de egyfajta szemléletformálás is volt ez.
A Budapesti Műszaki Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakán szereztem meg a mesterdiplomámat, és közben már voltak önálló kommunikációs projektjeim. Egy grafikussal megnyertük a Rögtön jövök ötletpályázatot, amire talán többen is emlékeznek még. Az üresen álló, a városképet csúfító, fővárosi üzlethelyiségek hasznosításának lehetőségeire hívta fel a figyelmet a projekt, amelynek mi egy egységes arculatot terveztünk. Ugyanígy arculatot alakítottunk ki Komárom város számára is, illetve desztináció marketingtervet készítettünk egy városkommunikációs mesterkurzus keretében.
A mesterdiploma után egy kis kommunikációs ügynökségnél kezdtem el dolgozni, ahol főleg az online marketing volt a fókuszban, majd a Friendly-nél médiatervezéssel és -vásárlással foglalkoztam; két évig voltam ott, három tenderidőszakot vittünk végig. Aztán szabadúszóként folytattam, és többféle projektet is vittem: többek között egy közösségépítő program kommunikációját, egy vegán étterem marketingjét, de saját terméket is fejlesztettünk.
Újabb állomás volt Franciaország, ahová még a koronavírus előtti időszakban költöztem ki, Lyonban, majd Párizsban éltem, itt nemzetközi cégek túráit szerveztem, ám éppen amikor program directorrá léptem elő, a vírus miatt becsődölt a turizmus, ezért visszajöttem Magyarországra.
IT projektmenedzsmenttel kezdtem foglalkozni, weboldalak, applikációk teljes megvalósításáért feleltem, végül érkezett egy megkeresés a DiabTrendtől, akiknél jelenleg is dolgozom félállásban a Járókelő mellett. A Diabtrend egy diabétesz naplózó alkalmazás, az én feladatom pedig marketingvezetőként a nemzetközi terjeszkedés megszervezése.
Hogyan került képbe a Járókelő? Mióta ismerd a szervezetet? És miért jutottál arra a döntésre, hogy megpályázod a vezetői pozíciót?
Az egyesület tanácsadói testületének egyik tagja, Haris Gergő – aki a szervezet nagyköveteként, fundraisereként is tevékenykedik – iskolatársam volt, és korábban már sokat mesélt a Járókelőről, így nem volt ismeretlen számomra a szervezet. Tavaly, amikor megjelent a kiírás, úgy éreztem sok ponton kapcsolódom a témához, és egyébként is volt bennem vágy, hogy valamilyen emberközpontú, a civil területen működő kezdeményezéshez csatlakozzak.
Most már több mint három hónapja vezeted a szervezetet. Milyenek az eddigi benyomásaid? Hogyan sikerült a beilleszkedés, hogy érzed magad a csapatban? Milyen kihívások voltak az elmúlt időszakban?
Úgy látom, ez egy nagyon nagy szervezet, és itt nem a kis létszámú munkavállalói stábra, hanem az óriási önkéntesbázisra gondolok. Hatalmas energia és potenciál van a csapatban, ami igazán nagy és különleges érték szerintem. Nagyon jó és erős közösség alakult ki az elmúlt tíz évben, ez az összes egyesületi rendezvényen; önkéntes találkozókon, csapatépítőkön, szakmai rendezvényeken érezhető. Ismerik, kedvelik egymást az emberek, és ez egy nagyon jó energia, egy megtartandó, védendő érték.
Természetesen vannak kihívások. A vezetői feladatok átadása-átvétele rövid idő alatt zajlott le, de most már egyre inkább kezd kialakulni a munkarend, én is egyre otthonosabban mozgok a szervezeten belül. Elvárások is vannak, mind a munkatársak részéről, akik szeretnének fejlődni és eredményeket látni, illetve az önkéntesektől is kaptam kezdetben visszajelzést, hogy aggódtak a szervezetért, hiszen az egyesület alapítója, korábbi vezetője nélkül bizonytalannak érezték a helyzetet. Úgyhogy vannak kihívások, de ez inkább motivál engem, mintsem elrettent, és a szakmai kérdések mindenképpen nagyon érdekesek, jók az egyeztetések, és a csapat is rendkívül önálló, ezeknek nagyon örülök.
Milyen terveid vannak? Merre fogod kormányozni az egyesületet? Mire helyezi a szervezet a fókuszt a közeljövőben?
Szeretném erősíteni a szervezet partneri kapcsolatait, főleg az illetékesekkel, őket alapvetően a partnereinknek tekintem. Megértőbb, inkább problémafókuszú megközelítéssel fordulnék feléjük. Szükségesek IT fejlesztések is, ezeken már dolgozunk a háttérben, megújítjuk, fejlesztjük a bejelentőrendszert, illetve az adatok kezelését. Ezenkívül terv az is, hogy a kisebb, szakmai hozzáértést nem igénylő problémák elhárításába a civil lakosságot is bevonjuk, amikor ez lehetséges. Az illetékesek sokszor leterheltek, fontos, hogy ne állítsuk őket teljesíthetetlen kihívások elé. Ezzel mindenki csak nyerhet, hiszen a megoldott problémák száma is emelkedik.
A másik fontos irány pedig az Egészséges utcák koncepciónak, egy naprakész és valódi tudásanyagnak a gyakorlati megvalósítása, átültetése magyar környezetbe, és ezzel együtt más szakmai civil szervezetek bevonása, a velük való együttműködés erősítése, illetve a Járókelő szakmai beágyazottságának növelése.
És végül mi az, ami a Járókelőn kívül foglalkoztat, milyen témák érdekelnek, mivel töltöd a szabadidődet? Mit csinálsz akkor, amikor nem a Járókelő ügyeivel vagy elfoglalva?
Sok minden érdekel: a társadalomtudományok, a fenntartható fejlődés, közéleti kérdések, a környezetvédelem. Szeretek tájékozódni, sok cikket olvasok, most éppen az agritechről, az agriculture technology-ról, vagyis különböző úttörő mezőgazdasági megoldásokról. Szeretek sportolni, rendszeresen futok, ezenkívül leginkább a falmászás és a természetjárás érdekel. Egy kórusban énekelek baritonként, időnként kedvtelésből festek. Ezenkívül rengeteget utazom, közelít a negyvenhez az országok száma, ahol megfordultam. Korábban főleg autóstoppal, de most, hogy kevesebb az időm, ez már kevésbé jellemző. Viszont a vadkempingezést és a bivakolást még mindig nagyon szeretem.
