Az aktív utazás (séta, kerékpározás, közösségi közlekedés) előnyeiről, pozitív hatásairól számol be cikkében Trevor Hancock, aki a kanadai zöld párt első vezetője volt korábban, emellett praktizáló orvosként is működött. Jelenleg professzorként és tudományos főmunkatársként dolgozik a kanadai Victoria University Közegészségügyi és Szociálpolitikai Iskolájában. Dr. Leonard Duhl-lel közösen hozta létre az Egészséges Városok projektet, amely a fenntartható városfejlesztés környezeti szempontjait vizsgálja mint az egészség meghatározó tényezőjét. Ha szívesen olvasnál még többet egészséges városok témában, nézd meg és töltsd le a Járókelő ingyenesen kiadványát is!

Fotó: David Larivière, Unsplash

Az aktív utazás (például séta, biciklizés, közösségi közlekedés) egészségre gyakorolt hatásait mind ismerjük. Az autózással összehasonlítva, kevesebb a szén-dioxid és a szennyezőanyag-kibocsátás, kevesebb a baleset és több a fizikai aktivitás, ha ezeket választjuk. Szoktam viccelni, hogy ebbe beletartozik a busz utáni futás is. De emellett kevés figyelmet kapnak az aktív utazás mentális egészségre és a társadalmi jólétre gyakorolt jó hatásai.

35 évvel ezelőtt, amikor a torontói Healthy City nevű kezdeményezést vezettem, részletesen beleláttam a közösségi közlekedés társadalomra gyakorolt hatásaiba. John Sewell, a korábbi polgármester úgy írta le a TTC-t (Torontó közösségi közlekedési rendszere), hogy a nagy demokratizáló.

Az ő megállapítása az volt, hogy mivel ez egy jól működtetett, nagy kiterjedésű rendszer volt, mindenki használta: fiatal és öreg, gazdag és szegény, fekete és fehér bőrű, férfi és nő. Szóval konkrétan állandóan összeért a vállad a másikkal. Szerinte ez segített az embereknek toleranciát tanulni, azt, hogy hogyan éljenek együtt.

Azóta is foglalkoztatott a közlekedés közösségre gyakorolt hatása, de két közelmúltbeli beszámoló újra felkeltette az érdeklődésemet a mentális hatások iránt. Az első az új-zélandi közlekedési társaság számára, az Aucklandi Egyetem egyik kutatócsoportja által készített, idén márciusban napvilágot látott beszámoló az utazás és a mentális egészség kapcsolatáról. A második Todd Litman tanulmánya, aki egy helyi (kanadai) szakértő és a Victoria Transport Policy Institute vezetője, habár sokkal ismertebb nemzetközi szinten, mint helyileg.

A megállapítások talán nem is olyan meglepőek. A új-zélandi beszámoló úgy találta, hogy szorongáshoz vezethet például a zajszennyezettség, a szomszédok elszigetelődése és az aktív utazás helyett a privát autóhasználat. A kutatók azt is megállapították, hogy a zsúfolt környezet miatt a hosszabb ingázások (mindegy hogy autóval vagy közösségi közlekedéssel) több stresszhez vezethetnek. Ráadásul a  közösségi közlekedés hiánya a nehezebben elérhető területeken nagy eséllyel okoz pszichés szorongást az alacsony jövedelmű családok körében és a fogyatékossággal élők esetében. 

Másrészről a közlekedési rendszer feltételei, amelyek nélkülözhetetlenek a mentális egészség szempontjából, olcsó és hozzáférhető rendszerek, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy hozzáférjenek olyan alapvető dolgokhoz, mint a foglalkoztatás, az orvosi ellátás, az élelmiszer és a szociális támogatás. Ezenkívül a jó minőségű gyalogos vagy kerékpáros területek, amelyek egyaránt kínálnak lehetőséget könnyű testmozgásra, közösségi programokra és nyugodt forgalmi körülményeket is biztosítanak, szintén jót tesznek a mentális egészségünknek.

Kutatók szerint a városi mentális egészség javítását szolgáló kulcsfontosságú intézkedések: több gyalogosközpontú terület létrehozása, a hosszú ingázási idő csökkentése, az aktív utazási lehetőségek bővítése, és olcsóbb és jobb minőségű közösségi közlekedés kialakítása.

Todd Litman beszámolója általánosan a városi mentális jólétről szól, kis kitérővel a közlekedésre. “A szándék - írja Litman - az, hogy segítsünk megérteni, hogy hogyan hozhatunk létre egészségesebb és boldogabb városokat.” De emelett elismeri azt is, hogy nem egyszerű megérteni egy ilyen komplex problémát. Részben azért mert a tudásunk hiányos arról, hogy mi is az a jólét, és hogyan lehet azt mérni. Ez a része a kutatásnak kihívás, mert a társadalmi és a mentális jólét nagy részben szubjektív. Ami valakit boldoggá tesz, vagy éppen idegessé, az nem biztos, hogy a másikra is ugyanolyan hatással lesz. 

Emellett Litman egyetért a az új-zélandi beszámolóval abban, hogy a több gyalogosan bejárható terület növeli a közösség biztonságát is. Ahogy Jane Jacobs írja: “mert több szem van az utcákon”. Azt is hozzáteszi, hogy egy brit tanulmány szerint a pszichológiai jólét kiemelkedően magasabb az aktív közlekedőknél, mint azoknál akik a közösségi közlekedést használják vagy autóval utaznak.

Fotó: Adrian Dascal, Unsplash

Litman hozzátette hogy: ,,A városok növelhetik a mentális egészséget és a boldogságot azáltal, hogy javítják a gyaloglás és a kerékpározás körülményeit, és a közösségi közlekedési szolgáltatásokat. Különösképpen csökkentve a legkényelmetlenebb tényezőket, a túlzott tolongást, a hőséget és a zaklatásokat.”

A helyi politikusoknak, a közlekedési rendszerek tervezőinek, a pszichológusoknak és a nyilvánosságnak figyelmet kellene fordítania ezekre a fontos tanulmányokra. 

A fordítást Dorogi Dávid, a Járókelő Közhasznú Egyesület önkéntese készítette a Times Colonist eredeti cikke alapján.

A Járókelő Közhasznú Egyesület működteti a Járókelő.hu közterületi hibabejelentő oldalt, amely segít a városlakóknak abban, hogy bejelenthessék a kátyúkat, leszakadt szemeteseket, lekopott zebrákat, összetört megállókat, az elhagyott autókat és sok más problémát, amelyet közterületen tapasztalnak. Ne menj el a problémák mellett! Jelezd nekünk, és segítünk, hogy a panaszod, a kérésed eljusson a megfelelő illetékeshez. Légy részese a megoldásnak, te is tehetsz a környezetedért!