Miközben az autógyártók azt ígérik, hogy hamarosan felfüggesztik a belsőégésű motorok alkalmazását, Heidelberg inkább maguktól az autóktól szabadulna. Eckhart Würzner, Heidelberg polgármestere azon munkálkodik, hogy városát mentesítse a károsanyag-kibocsátástól, és nincsen lenyűgözve a General Motors, a Ford és a többi nagyobb autógyártó cég fosszilis üzemanyagok feladásáról szóló ígéreteitől.

Fotó: Ruben Hanssen, Unsplash

Nem mintha Würzner az elektromos autók ellen ágálna. Heidelberg 1000 euróig terjedő támogatást biztosít azon polgárainak, akik elektromos akkumulátorral működő járművet vásárolnak, valamint újabb 1000 eurót kínál számukra, ha emellett még otthoni elektromos töltőállomást is létesítenek.

Würzner elsődleges célja, hogy az autókra való rászorultságot általánosságban csökkentse, függetlenül attól, hogy milyen üzemanyag működteti őket. Heidelberg városa éppen most ruház be egy hidrogénhajtású buszflottába, a külvárosi kerületek kerékpárút hálózatának kialakítását végzi, és olyan lakóövezeteket tervez, ahol a gyaloglás lesz az elsőrendű közlekedési forma. Azon lakosok, akik feladják az autózást, egy évig ingyen vehetik igénybe a helyi tömegközlekedést.

“Ha autóra van szükséged, vedd igénybe a közösségi autózást, ha erre nincs lehetőséged, mert esetleg a közlekedési csomópontoktól távol laksz, használd az autód, de csak a helyi vasútállomásig utazz vele, ne a városközpontba!” – javasolja Würzner.

Annak ellenére, hogy a lakosságnak mindössze 20 %-a autózik, a városban általánosak a forgalmi dugók, még a pandémia idején is. Az elektromos autók drágák, az alacsony jövedelműek számára jelenleg elérhetetlen kiadást jelent a beszerzésük. De nem csak ezzel van gond. Az elektromos járművek ugyan nem szennyezik a levegőt, de ugyanannyi helyet foglalnak, mint a hagyományos modellek. Ahhoz hogy az autóforgalmat kiiktassák, Heidelbergben olyan kerékpáros hidakat terveznek, amelyek elkerülik a forgalmas csomópontokat, ahol a bicikliseknek általában “meg kell küzdeniük” a helyért az autósokkal.

“Ugyanennyire fontos az épületek szerepe is. Heidelberg az utóbbi évtizedben az iskolák és más közintézmények károsanyag-kibocsátását a felére csökkentette, ami nem kis teljesítmény, figyelembe véve, hogy ezen épületek jó része több száz éves. 2009-ben indult meg Heidelberg Bahnstadt nevű városrészének széleskörű fejlesztése. A kihasználatlan rozsdaövezeti telek megfelelő alapot biztosított egy klímasemleges lakónegyed létrehozásához. A modern épületek, amelyek építészetileg a barokk óváros ellentétei, jól szigeteltek, gyakorlatilag minimális fűtési energiát igényelnek. Amire mégis szükség van, azt egy helyi, fahulladékkal működő erőmű biztosítja.

Az autók ugyan nincsenek kitiltva Bahnstadtból, de szinte egyáltalán nincs autós közlekedés. A legtöbb utca zsákutca. Az épületeket széles, játszóterekkel ellátott terek és sétálóutcák kötik össze. Az egyetlen úton, ami átszeli a városrészt, mindössze 30 km/óra a megengedett sebesség és a kerékpárosoknak elsőbbségük van. A városrésznek van saját óvodája, általános iskolája, közösségi háza, két nagy élelmiszerboltja, több péksége és kávézója, két bicikliboltja és hat autómegosztó pontja, pontonként két elektromos autóval. Heidelberg fő vasútállomása és villamosmegállója egy rövid sétára van egymástól, a kerékpárutak a régi vasútvonal mentén futnak a városközpontba. Bahnstadtban jó néhány irodaépület is létesült, így a munkalehetőség is biztosított. “Az elképzelés az, hogy visszanyúlunk a város eredeti kialakításához, ahol a munka és a szabadidő szervesen összefonódott” – mondja Ralf Bermich, a heidelbergi környezetvédelmi hivatal vezetője.

Dieter Bartmann 2012-ben az elsők között költözött be Bahnstadtba. Ugyan autótulajdonos, de úgy számítja, talán ha 20 kilométert vezetett ez év januárjában, azt is élelmiszerboltba, ahol nagyobb mennyiségű árut vásárolt, amit kerékpárján már nem tudott volna hazaszállítani. Ugyan Bartmann szerint Bahnstadt már most is meglehetősen idilli, azért akad egy-két probléma. A legtöbb épületben vannak ugyan mélygarázsok, de ezek az elektromos járművek számára nem praktikusak, mert töltőállomásokat nem mindenhol alakítottak ki. A városrészt átszelő központi sétány szerinte nem elég széles, és ez sokszor a biciklisek és a gyalogosok közötti konfliktushoz vezet.  Ugyanakkor azt is hozzáteszi: “Ez inkább már csak szőrszálhasogatás a részemről. Azért legyünk reálisak!”

A polgármester ambiciózus terve, hogy Heidelberget 2030-ig klímasemlegessé teszi. A város célkitűzése, hogy energiaszükségletét saját szélerőművei és napelemei segítségével állítja elő. Jelenleg installálják az első hidrogéntöltő-állomást, ami egy 42 tagú hidrogénhajtású buszflottát szolgál majd ki. “A város eredetileg szeretett volna több száz buszt rendelni, de a buszgyártók egyelőre meglehetősen lassan reagálnak a kibocsátásmentes közlekedés kihívásaira” – panaszolja Würzner.

A polgármester tisztában van vele, hogy nem minden város lenne képes megvalósítani egy olyan programot, mint amelyik Heidelberget a környezetbarát tervezés egyik húzónevévé tette. A Heidelbergi Egyetem, Németország egyik legpatinásabb felsőoktatási intézménye, rengeteg kutatóintézet megalakulását segítette, és biztosította az infrastruktúrájukat, amelyek aztán adóikkal jelentős bevételt biztosítanak a város számára.

“Kétségtelen, hogy a városunk jó anyagi helyzetben van. De azt mindannyian belátjuk, hogy a városoknak ebbe az irányba kell tartaniuk, a kérdés csak az, hogy milyen ütemben.” 

A fordítást Nyíri Borbála, a Járókelő önkéntese készítette a The New York Times cikke alapján.

Ne feledkezz meg az adód 1%-áról! Segíts, hogy a környezeted élhetőbb, szebb, tisztább, egészségesebb legyen! Támogasd a Járókelőt! Az 1% felajánlásához segítséget és további információkat a weboldalunkon találsz. Kattints ide! Járókelő közhasznú Egyesület, adószámunk: 18627239-1-41