Kína egy 1700 négyzetkilométernél is nagyobb zöld várost épít Csengtu várostól délnyugatra. A látogatókat hatalmas, jól ápolt füves területek fogadják, ezeket mesterséges tórendszer öleli körbe, melyek együtt a Central Park méretét teszik ki. Ez a Tianfu parkváros egyike annak a több száz ökováros fejlesztési projektnek, amellyel a kormány 100 millió embert tervez a falvakból városi területekre költöztetni. Az urbanizáció, az elővárosok terjeszkedése és a nagyvárosokkal való összeépülése évtizedek alatt terjedelmes zöldterületeket, termőföldeket számolt fel és így környezetszennyezést generált, ezért Kína próbál fenntarthatóbb módot találni a terjeszkedésre, jobb életkörülményeket teremtve állampolgárai számára.
A környékbeliek véleménye szerint a környéken jó lett a levegő, sok lett a zöld és a lakásaik értéke is nőtt. Sokuk számára a környék gyönyörű parkosítása és modern épületei megtestesítik az ökováros szellemiségét, és hatalmas előrelépést jelentenek a múltban rosszul felépített városokhoz képest, vagyis a tiszta levegő, a víz és az utcák inkább barométerei az ökocivilizációnak, mint az energiatakarékos épületek. A kormány pedig örül, hogy tesztelheti a technikai, innovációs ötleteit anélkül, hogy a lakókon kelljen kísérletezniük, hiszen egyelőre senki sem lakik még a településen.
Fotó: Mr Sun, Pixabay.hu
A Tianfu-projektet állami támogatásból valósítják meg, ami elősegíti az ingatlanárak emelkedését is. 2019 első felében a város több mint 300 milliárd jüannyi (44 milliárd dollár) beruházásra írt alá szerződést. Amikor a legnagyobb építkezés befejeződik idén, a terület közel 60% -át teszik majd ki a mesterséges tavak, parkok és egyéb zöldfelületek. A lakosság száma 2030-ra éri el a 6,3 millióban meghatározott létszámkorlátot. Számunkra ez nagyon soknak tűnhet, ám ez mindössze negyede Kína legnagyobb városainak, mint például Sanghaj.
Kína azért kezdi „zölden” látni a világot, mert két nagyon sürgető környezeti problémát kell megoldania mielőbb. A városi infrastruktúra és a lakóházak nagyszabású építése az ország egyik legnagyobb üvegházhatású gázforrásává vált. Ugyanakkor a vidéki és a városi életkörülmények egyaránt leromlottak. Kína nagyvárosainak lakosai az utóbbi évtizedekben a szennyezett levegőtől és a rossz minőségű ivóvíztől is szenvednek. Az ország füves területeinek mintegy 90% -ában és a főbb vizes élőhelyeinek 40% -ában szintén hatalmas károkat okoztak.
Ez a környezetjavító törekvés nem volt azonban előzmények nélküli. 2012-ben Xi Jinping elnök kezdte el hangsúlyozni az ökocivilizációt, vagyis azt, hogy a fejlesztések vegyék figyelembe a környezeti költségeket. Az új városok építéséről szóló kormányzati irányelvek akkoriban, bár olyan kulcsszavakat tartalmaznak, mint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és a környezetvédelem, mégis kevés konkrét követelményt támasztottak az energiahatékonysággal és az építőanyagokkal szemben.
A parkváros fogalom
Tianfu virágzása Xi elnök támogatásának is köszönhető, aki 2018-ban látogatás tett Csengduban és kijelentette, hogy a fejlesztési projektnek meg kell valósítania a klasszikus parkváros jellemzőit. A helyi vezetők gyorsan hozzákapcsolták a város hivatalos nevéhez a parkvárost, és utcai hirdetésekkel nyomatékosították, hogy a környék bizony zöld lesz. Parkváros Kutatóintézetet hoztak létre annak érdekében, hogy ez az új, zöld projekt az urbanizáció nemzetközileg is híres és sikeres modelljévé váljon.
Kína politikája azt mutatja, hogy a felsővezetés eltökélt szándéka a környezet helyreállítása, de nem mindig ez motiválja a helyi bürokratákat - nem elhanyagolható szempont az állami támogatás és a gazdasági növekedés ösztönzése.
Az ökováros fejlesztésnek minősített több száz projekt közül sokban nem alkalmaznak olyan fenntartható stratégiákat, mint az energiatakarékos épületek, az okos forgalmi elrendezések és a megújuló energia. A fejlesztők gyakran hirdetik épületeiket környezetbarátnak, mert bent megtartják a stabil hőmérsékletet, páratartalmat és oxigént, de ennek eléréséhez valójában nagy mennyiségű áramfogyasztás szükséges, így az eredeti elképzeléssel éppen ellentétes hatásuk lehet.
Hol maradnak a lakosok – már megint?
Csupán az a gond, hogy ezeknek az újonnan épült zöld városoknak üzleti vállalkozásokra és munkahelyekre is szükségük van, nemcsak szép parkokra. Bár a Tianfu központi üzleti negyedébe állami támogatásokkal és adókedvezményekkel becsábított helyi vállalatok már beköltöztek az új felhőkarcolókba, a város azonban korántsem nyüzsög. Az olyan láncok, mint a Starbucks vagy a Pizza Hut “kirakatként” üzleteket nyitottak a vízparton, ott, ahol az ingatlanközvetítők az érdeklődőket végigvezetik a városon.
Túl korai azt mondani, hogy Tianfu elegendő lakost vonz majd. Sokkal nagyobb lehet a kínálat, mint a kereslet, ha az emberek nem érzik igazán szükségét egy új építésű városba költözni, különösen ott, ahol a meglévő várost még nem használják ki teljesen. A közeli Chengdu ugyanis az utóbbi években népszerű hely a magas bérleti díj elől menekülő fiatalok körében.
Fotó: Mr Sun, Pixabay.hu
Ha az embernek déjá vu érzése van a projekttel kapcsolatban, az nem csoda. A Kína keleti partja mentén fekvő Tianjin-i Binhai New City is ehhez hasonlóan épült fel a semmiből. Új pénzügyi központnak képzelték el, amikor Wen Jiabao volt miniszterelnök több mint 10 évvel ezelőtt elindította a projektet. 2019-ben azonban csak 100000 ember élt és dolgozott a kínai-szingapúri ökovárosban, ami messze elmaradt a kormány azon céljától, hogy 2020-ig 350000 állandó lakosa legyen.
A fordítást a Bloomberg cikke alapján Zágoni Bella készítette.
