Megmaradnak a biciklisávok a Nagykörúton, de az emiatt békétlenkedő autósokat a Fővárosi Önkormányzat a legnagyobb létszámú és ugyanakkor a legkisebb érdekvédelmi képességű sokaság, a gyalogosok kárára ígéri kompenzálni. A cikk szerzője Vargha Márton, a Levegő Munkacsoport közlekedési témafelelőse. 

Van a Nagykörúton hat – helyenként hét vagy nyolc – sáv az autó- és villamosforgalomnak, helyenként a parkolásnak is. Ezen kell átkelnie annak, aki az egyik oldali járdán van, de a másik oldalon van az úticélja. Nehéz a dolga, hiszen a közbenső hat-nyolc sávból, amin át kell kelnie, kettőn vagy négyen autók, kettőn biciklisek, kettőn villamosok jönnek-mennek. Ezért vannak a rendőrlámpák, amelyek hol a gyalogosokat engedik keresztbe, hol a többieket hosszába. Kedvező esetben a két járda szélén van egy-egy lámpa, és ha zöld, akkor el lehet indulni a túloldalra. (Nem tudom, hányan tudják, de elvben legalábbis szaladni nem kell, hiszen ha már az úton vagyunk, de elfogy a kegyesen nekünk kiszabott időcske, és pirosra vált a lámpa, az autósoknak meg kell várniuk, míg átérünk.) Csakhogy vannak helyek, ahol több lámpa is van. Sok villamosmegállóban összesen vagy négy. Egy a járdán, egy következő a villamossín előtt, majd még egy a villamossínek másik oldalán, és végül egy a túlsó járda szélén. Az ilyen helyeknek – külön járdaszigeteknek – a szaporítását ígérte meg az autósoknak Karácsony Gergely főpolgármester.

Játsszunk le egy átkelést egy ilyen négylámpás kereszteződésben!

Megérkezünk a sarokra, és várunk egy-két percet a zöldre. Elindulunk, átérünk a villamosmegálló vonalába, és – ha szerencsénk van és észrevesszük – megállít a következő lámpa a sínek másik oldalán, ami piros. Veszteglünk itt is mondjuk egy percet, majd átmegyünk a síneken. Ott megint piros vár, újabb egy-két perc várakozás, és íme az utolsó szakasz megtétele után a másik oldali járdára érünk. Ha nem vesszük észre a pirosat mutató másik lámpát, simán elüthet minket a megállóba jó gyorsan érkező villamos. Jelezve persze nincs, hogy vigyázz gyalogos, vannak ám még itt lámpák!

Fotó: Szegő Judit, Levegő Munkacsoport

A dolgot tovább nehezítheti, ha úgy van hangolva a rendőrlámpa, hogy a túloldali járda szélén zöldet mutat, de a síneknél pirosat. Könnyen előfordulhat, hogy az ember a túloldali zöldbe beleindul, mert keresztben nem lát autót, de hirtelen mégis érkezik egy.  Mert nincs jelezve, legalábbis én még sehol sem láttam, hogy a hat sávot a Budapest Közút nem hat sávként, hanem háromszor két sávként kezeli, és mindegyiket külön lámpázza. Pedig a balesetveszély miatt illendő volna. De nem csak a Nagykörúton van ilyen osztott gyalogos átkelő. Volt például egy a villamos nélküli Pacsirtamező úton is, a Selmeci utca sarkán, a Penny-nél. Ott például mindannyiszor halálfélelmem volt középen, az úgynevezett járdaszigeten, amikor az unokámat kísértem haza az iskolából. Szerencsére valaki rájött a Budapest Közútnál, hogy milyen kellemetlen a sokszor hatvannal-hetvennel száguldó autóktól fél méterre állva várni, hogy végre át tudjunk menni. (Rosszabb esetben elgázoltak ott valakit. Ezért a változás? Nem tudom.)

Fotó: Szegő Judit, Levegő Munkacsoport

Ezek a járdaszigetes lámpák a dupla, tripla várakozással összességében sok ezer órát rabolnak el budapesti gyalogosoktól. A gyakran nehéz szatyrot, iskolatáskát cipelő vagy idős, bottal is nehezen álló, de többszörös ácsorgásra kényszerített gyalogosoktól elrabolt időt közlekedésszervezők a kényelmesen üldögélő autósoknak ajándékozzák. Mert a gyalogosoktól elrabolt időt senki sem méri, viszont azt az időt igen, amennyivel tovább tart egy útvonalon végigmenni autóval, ha más autók is vannak ott. Bár az autók akadályozzák egymást a haladásban, végül mégis a gyalogosok járnak rosszul. Sőt, még annál is rosszabbul. Hiszen miközben ott várakoznak a száguldozó autók között, még be is szívják azok kipufogógázát, ami ráadásul – az állam és az önkormányzat hanyagsága miatt – jóval mérgezőbb, mint lehetne.

Pedig lehetne az a cél, hogy a város lakóit a lehető legkisebb mértékben mérgezze a kipufogógáz, és csak annyira kényszerüljenek ácsorgásra, amennyire feltétlenül muszáj. Az erre használható eszközök tartalmas tárháza a levego.hu honlap és persze a nemzetközi szakirodalom. Be lehet vezetni például a városi útdíjat, és a tarifákat célszerűen beállítva, a rendőrlámpákat az aktuális forgalomhoz igazítva dugómentessé tenni a forgalmat. Ki lehet tiltani a városból az ócska autókat és ki lehet emelni a forgalomból a forgalmi engedélyükben feltüntetettnél jóval szennyezőbbeket. 

Addig is pedig, amíg rájönnek a városi közlekedéspolitika alakítói, hogy milyen is a XXI. századi mobilitás, hogy milyen egy „okos város”,  kellene venni néhány deszkát, fölfesteni rájuk a figyelmeztetést, hogy „Itt nem lehet csak úgy egyszerűen átmenni, sok lámpa van ám!”, és kiakasztani egyet minden érintett rendőrlámpa alá, hogy ne sújtson le a halál egyetlen figyelmetlen gyalogosra se.

Szerző: Vargha Márton, a Levegő Munkacsoport közlekedési témafelelőse