A háromnapos hétvégén Terézváros és Erzsébetváros ideiglenesen lezárta a kerület belső részein az utcákat az átmenő forgalom előtt – közölte a hírt sok hazai sajtóorgánum szalagcímeken az elmúlt napokban. „Lezárták”, „akadályozták”- könyvelték el sokan magukban a „negatív hírt”.

Közölhették volna persze úgyis, hogy Terézváros és Erzsébetváros ideiglenesen biztosítja a helyi lakosok, családok nyugalmát és biztonságát a kerületi lakóutcákban. Ez valószínűleg kevésbé sokkolóan hat, a valóságtól azonban semmivel sem áll távolabb. Sőt! Mi történ ugyanis valójában? A döntés értelmében a lakóutcákba autóval csak a területen élő lakosok hajthatnak be vagy azok, akik az itt élő időseknek segítenek, esetleg árut hoznak. Azok, akik autóval csak áthaladnának a területen, mert a lakóutcákban az egérutat látják, ahol a lehető leggyorsabban lehet eljutni A-ból B-be - ami a valóságban azt jelenti, hogy dugó alakul ki, mivel mindenki erre akar jönni, így egyszerre zúdul a területre a helyi és az átmenő forgalom -, most kénytelenek a főutakon keresztül megkerülni a lakónegyedet. A kevesebb helyet foglaló, kisebb vagy nulla zajkibocsátású közlekedési eszközökkel (közösségi közlekedés, kerékpár, roller), valamint gyalog természetesen bárki bemehet vagy keresztülmehet a kiemelt zónán.

A helyiek nem csak csendesebb és biztonságosabb utcákat kaptak, de még parkolóhelyért sem kell versengeniük senkivel. Legalábbis amikor ott jártam, a parkolóhelyek nagy része üresen állt. A „lezárás”-ból így lesz „megnyitás”: az utcákat valójában most nyitották meg a helyi lakosok, családok, gyerekek és idősek számára, hogy nyugodtan közlekedjenek, sétáljanak, pihenjenek, játszanak a köztereken, valamint az itt áthaladó emberek számára, akik kerékpárral, rollerrel vagy gyalog közlekednek – nem zavarva ezzel mások nyugalmát és biztonságát. Itt az ideje, hogy „lezárt utca” helyett beszéljünk inkább „családbarát utcáról” és „nyitott utcáról”. Talán ennek is lesz akkora hírértéke. 

Parkolóhelyek a Wesselényi utcában 2020 május 2-án, szombat délben