A washingtoni The Brookings Institution cikke a koronavírus megjelenése nyomán hosszú távon szükségessé váló változtatások bevezetésére hívja fel a figyelmet. Hosszútávú küzdelemre kell berendezkednünk a koronavírussal szemben. De vannak intézkedések, amelyeket már most meg tudunk lépni, és meg is kell lépnünk, hogy lezárt városainkat felkészítsük  a jövő kihívásaira.

A rettegett koronavírus villámgyors terjedésével a világ metropoliszai és kisebb-nagyobb települései egymás után álltak le és zárkóztak be, valódi szellemvárosokká változtatva a korábban nyüzsgő üzletközpontokat és külvárosi bevásárlóközpontokat. Településeinket azonban nem tarthatjuk időtlen időkig lezárva. A gazdasági károk - nem beszélve azokról a negatív hatásokról, amelyek a társadalmunkat és a mentális egészségünket érintik - egész egyszerűen pusztítóak. De nem tudunk ebből a helyzetből egy gombnyomással kijutni, és ott folytatni mindent, ahol abbahagytuk. Ez a járvány, mint minden más korábbi világjárvány, újabb és újabb hullámokban fog ránk támadni az elkövetkezendő 12-18 hónap során, amíg az emberiség meg nem találja a vakcinát, vagy ki nem alakul a nyájimmunitás. Annak ellenére, hogy a városok jelenleg minden egészségügyi erőforrásukat és kapacitásukat a járvány első hullámának megfékezésére fordítják, fontos hangsúlyozni, hogy a jövőre való felkészülés legalább ennyire fontos kell hogy legyen.

A szerző felsorol néhány olyan kulcsfontosságú változtatást és intézkedést, amelyet minden országnak és városnak, kormánynak és polgármesternek be kellene vezetnie és be kellene tartania ahhoz, hogy kilábaljunk a járványból.  

Először is szükség lesz számos változtatásra a közlekedésben. A közlekedési rendszer a gazdaság egyik alapköve, ez biztosítja a piac vérkeringését. A repülőterek nem csak összekötik a világ városait és biztosítják a személyek és az áruk mozgását, de egyben a világvárosok kulcsfontosságú kapcsolódási pontjai és a gazdaság mozgatórugói. Ebből kifolyólag pedig nem lehet határozatlan ideig szüneteltetni a szerepüket. A repülés olyan szintű újraindítására lesz szükség a közeljövőben, mint a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után. További szigorításokkal kell kiegészíteni az eddigi biztonsági ellenőrzéseket, valamint alap egészségügyi vizsgálatokkal, lázméréssel. Ezzel egyidejűleg csökkenteni kell a járatok késésének lehetőségét, és az ezzel részben összefüggű tumultusok kialakulását a reptereken. Szükség van fizikai terelőelemekre és padlóra ragasztott tájékoztató jelekre, amelyek felhívják az utasok figyelmét a szükséges fizikai távolságtartás fontosságára a várókban. Továbbá maszkokat és kézfertőtlenítési lehetőséget kell biztosítani mindenkinek. A légitársaságoknak csökkenteniük kell a maximális utaslétszámot, üresen hagyva a középső székeket a gépeiken.

Fotó: Allie Smith - Unsplash

A legtöbb embert buszok, metrók és vonatok szállítják a munkahelyeikre. Amint újraindul az élet és a közlekedés, a közlekedési vállalatok rendkívüli anyagi támogatása mellett - amire a járvány első hulláma miatt visszaeső utasszámok miatt van szükség -, olyan fontos lépéseket kell megtenni, amelyek változást hoznak a járművek üléseinek elrendezésében és a megállók kialakításában. 

Fotó: Liam Burnett-Blue - Unsplash

A közterületek újragondolására és újrafelosztására is szükség van. A járvány közepette New York állam kormányzója, Andrew Cuomo arra szólította fel az illetékeseket, hogy tegyenek meg mindent a város utcáinak sétálhatóbbá tétele érdekében, így biztosítva a WHO által is javasolt fizikai távolságtartást a városlakók között. A változások egy része, mint ez is, állandóvá válhatna. A városi kerékpárút-hálózatot bővíteni kellene és a gépjárműforgalomtól jobban védeni, továbbá célszerű lenne a jelenlegi bringa- és rollerbérlő rendszereket is bővíteni, gondolva az olyan esetekre, amikor a közösségi közlekedés valamilyen okból ellehetetlenül. A járdákat pedig, főként azokat, amelyek zsúfolt üzleti és kereskedelmi negyedeken vezetnek keresztül, szükséges lenne kiszélesíteni a fizikai távolságtartás betarthatósága és betartása érdekében.

Fotó: Mick De Paola - Unsplash

Másodsorban stratégiákat és eljárásrendeket kell kidolgoznunk, hogy hogyan használjuk a jövőben az olyan nagyméretű közösségi tereket és épületeket mint a stadionok, arénák, konferenciaközpontok, előadóművészeti központok, egyetemek és iskolák.  Mivel ezek az épületek tömegeket vonzanak, magas kockázatot hordoznak a fertőzés további terjedése szempontjából, amíg a vírust meg nem állítjuk. A városoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ezeket az intézményeket, amennyire csak lehet, vírusmentessé tegyék. Az iskolákban az osztályok, a színházakban pedig a közönség létszámát kell csökkenteni, mégpedig úgy, hogy lehetőleg egy üres szék legyen mindenki között. Ezzel együtt szükséges, hogy mindenki maszkot viseljen, illetve rendszeres lázmérést végezzünk a nagy tömegben megjelenteknél. Minél gyorsabban tudjuk újranyitni ezeket a nagy befogadóképességű intézményeket, annál gyorsabban fog a gazdaságunk is helyreállni.

armadszor, határozott és proaktív lépéseket kell tennünk a helyi gazdaságok megóvása érdekében. A városközpontok főutcái hatalmas veszteségeket szenvednek el nap mint nap a kényszerű zárva tartások miatt. Bizonyos előrejelzések szerint a vendéglátóhelyek és a családi tulajdonú vállalkozások közel háromnegyede megy csődbe a járvány első hullámának elvonultával. Rövid távon szükségszerű, hogy ezek a kis vállalkozások, amelyek olyan sok munkahelyet biztosítanak, és a lakóhelyünk karakteréhez hozzátartoznak, életben tudjanak maradni. Minden olyan támogatásra szükségük van, amit megkaphatnak, legyen az jelzálog-, bérlet- és adófizetési felmentés, kamatmentes hitel vagy bármi egyéb. Középtávon a városoknak fel kell készülniük arra, hogy támogatást és tanácsot tudjanak adni ezeknek a vállalkozásoknak az újranyitáskor.

A kreatív ipar intézményei és szereplői; a művészeti galériák, múzeumok, színházak és koncerttermek a művészekkel, színészekkel, zenészekkel együtt ugyanúgy a tönk szélére kerültek. Az önkormányzatoknak össze kell fogniuk a központi kormányzattal, a magánszektorral és a mecénásokkal a finanszírozás és a szakmai segítségnyújtás kapcsán, hogy a kulturális színtereinket életben tarthassuk. Amint ezek az intézmények újra kinyithatnak, nekik is szükségük lesz közép- és hosszú távú változtatásokra a működési rendjükben. A város vezetőinek tanácsokat kell adniuk és segítséget kell nyújtaniuk a kulturális élet szereplői számára a legszükségesebb eljárások (testhőmérés, nagyobb székközök kialakítása stb.) kidolgozásában és elindításában a biztonságos újrakezdés érdekében.

Fotó: Joshua Reddekopp - Unsplash

Negyedszer, biztosítani kell azoknak a szakembereknek a biztonságos munkakörülményeket, akik nap mint nap hozzájárulnak a társadalom és a gazdaság életben tartásához. Most jött el az ideje annak, hogy felértékeljük az első vonalban dolgozók  munkáját, megfelelő védelmet, magasabb fizetést és több juttatást biztosítva számukra. 

Ugyan a cikk amerikai szerző tollából született, de világviszonylatban is elmondható, hogy a munkavállalók közel fele alacsony bérezésű, a szolgáltató szektorban dolgozik, és jelentős részük a frontvonalban küzd a járvánnyal. Az ő támogatásuk az egész társadalom érdeke a jövőbeni járványok leküzdése érdekében.

A többiek számára pedig biztosítanunk kell a távmunka lehetőségét. A járványhelyzet következtében egy óriási távmunka kísérlet közepén találtuk magunkat, aminek a gyakorlati tapasztalataiból rengeteget tanulhatnak a városok és a munkaadók azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet támogatni és információval ellátni a munkavállalókat. Nem mellékesen pedig jó példája annak, hogy hogyan tudják bizonyos városok magukhoz csábítani az agglomerációba kiköltözött munkavállalókat.

Nem szabad megfeledkeznünk egy fontos tényről, ami már ismerős számunkra a történelemből! A szegénység koncentrálódása, a gazdasági egyenlőtlenség, valamint a faji és gazdasági szegregáció nemcsak erkölcsileg igazságtalan, hanem termékeny talaja a járványok megtelepedésének és elterjedésének.

Látni azért némi fényt az alagút végén. Remélhetőleg a városaink néhány hónapon belül kiszabadulnak a bezártságból, és 1-2 éven belül minden visszatérhet a normális kerékvágásba. Legvégül pedig mindannyian visszatérünk a tanulás és a munka világába, gyerekeinket közösségbe engedjük, étterembe, színházba és sporteseményekre  járunk. Idővel a nagyvárosok ismét növekedni fognak, mint minden nagy egészségügyi válság és járvány után.

Magától azonban semmi sem fog történni, ezért szükségünk van kész tervre, hogy a városaink és a közösségeink visszaállhassanak a járvány előtti működésre. A cselekvés ideje pedig most van! Amit most viszünk véghez az elkövetkezendő 12-18 hónapban, az fogja igazából meghatározni a városaink biztonságát, a munkavállalók közegészségügyi helyzetét és a gazdaság fellendülését.

Forrás: Citylabs