A koronavírus világméretű járvánnyá válásával párhuzamosan a lakosság nagy részének valamilyen módon korlátozva van a mozgása. A fertőzés terjedésének csökkentése érdekében az embereknek otthon kell maradniuk. Ez alól csak pár kivétel van, mint a szükséges élelmiszerek és gyógyszerek beszerzése vagy a napi szükséges testmozgás a szabadban. Annak érdekében, hogy a mindannyiunk egészségét veszélyeztető járványt és annak terjedését kontrollált keretek között tudjuk tartani, mindenkinek be kell tartania ezeket a szabályokat. A másoktól való fizikai távolságtartás legjobb módja pedig, ha már mindenképpen ki kell mozdulnunk otthonról, hogy a sétát és a kerékpározást választjuk.
Számos szakértő látja úgy, hogy a bringázás az egyik legbiztonságosabb módja annak, hogy elkerüljük a sokszor zsúfolt közösségi közlekedést - amivel úgy tűnik, hogy a lakosság is egyetért. New Yorkban a távolságtartási szabályok bevezetése után a hidakon mért kerékpárosforgalom 52%-kal nőtt meg. Chicagóban a helyi közösségi kerékpármegosztó szolgáltatások igénybevétele megduplázódott március első heteiben. Dublinban és Londonban pedig különféle támogatásokat nyújtanak azoknak, akik most kezdenek el bringázni.
A bringázás segítséget jelent azoknak az embereknek is, akik - főként az USA-ban - úgynevezett food desertekben, azaz olyan városrészekben élnek, amelyek kiskereskedelmi élelmiszerellátottsága alacsony szintű, a meglévő üzletek és boltok pedig gyalogosan messze vannak a lakóhelyüktől. A kerékpár az autó nélküli vagy otthoni karanténban lévő háztartásokban megkönnyíti és gyorsabbá teszi az élelemhez és gyógyszerekhez való hozzájutást. Nem mellékesen a közlekedés ezen módja segít csökkenteni az autóhasználatot, a levegőbe jutó szennyező anyagok mennyiségét, és helyeket szabadít fel a közösségi közlekedési eszközökön azok számára, akiknek megkerülhetetlen a szolgáltatás használatbavétele.
Fotó: Jorik Kleen - Unsplash
Azoknak az emberek a védelme érdekében, akik valamilyen létfontosságú feladatot látnak el, mint az egészségügyi dolgozók, célszerű dedikált kerékpársávokat kijelölni a város útjain. Ezek kialakítása viszonylag gyorsan és olcsón megoldható, ideiglenesen telepített oszlopok és egyéb forgalomtechnikai terelőelemek segítségével, ahogy azt a spanyol Sevilla városa is tette korábban. Az alacsony forgalmú lakókörnyezetben a fent említett fizikai akadályok vagy növényládák segítségével biztosítható az átmenő autóforgalom kizárása, meghagyva a feltételeit a gyalogos és kerékpáros közlekedés akadálytalan haladásának. A járvány alatt, illetve utána, amikor a társadalom visszatér a normál kerékvágásba, ezek a forgalomtechnikai beavatkozások biztosíthatják a helyben élők aktív testmozgását, hozzájárulva az egészségügyi állapot javulásához is. Természetesen a járvány elmúlta után ezekről az intézkedésekről majd érdemes megkérdezni az ott élőket is.
Fotó: Joe Kibria - Unsplash
A jelenlegi helyzet nem az első és az utolsó alkalom, hogy a városok a bringás közlekedés irányába fordulnak vészeseti megoldásként. A kerékpár sokoldalúsága és könnyű használhatósága számos természeti katasztrófa után bizonyította létjogosultságát, elég ha csak a 2011-es tokiói, vagy a 2017-es mexikóvárosi földrengésre gondolunk.
Ha egy szélesebb spektrumot veszünk alapul, láthatjuk, hogy az 1973-as olajválság milyen hatással volt számos országra, és milyen óriási lehetőséget teremtett a kerékpárhasználat elterjedésére. A kőolaj ellátása kapcsán fellépő sokk komoly nyomott hagyott az USA és számos autócentrikus nyugat-európai ország életében. Hollandiában a XX. század közepére jellemző autóközpontú várostervezés súlyos közúti balesetekhez vezetett, majd ezzel összefüggő lakossági tüntetésekhez, amelyek aztán pont a kívánt hatást érték el a közlekedési forradalom beindításában. A holland kormány ekkor kezdte el a mai napig is tartó kerékpárút-építési programját. Napjainkban a tulipánok országában az összes közlekedési mód közel 30 %-át teszi ki a kerékpárhasználat, ami nem meglepő, hiszen még a városokat is kerékpáros sztrádák kötik össze egymással.
Új infrastruktúra építése nélkül is kialakíthatóak védett kerékpáros folyosók a világjárvány alatt.
Az olajválság idején hozott intézkedésekhez hasonlóan a világ vezetői most is különböző módon reagáltak arra a kihívásra, hogy mozgásban tartsák azokat, akiknek mindenképpen be kell menniük a munkahelyükre. Örvendetes látni, hogy hány kormány ismerte fel mostanáig a bringázás értékét ezekben az időkben. Kolumbia fővárosában, Bogotában több 10 kilométernyi kerékpáros útvonalat jelölnek ki, hogy biztosítsák az emberek közlekedését, fenntartva az egymástól tartandó szükséges fizikai távolságot is. A polgármester, Claudia López szerint jelenleg ez az egyik leghigiénikusabb és legbiztonságosabb közlekedési mód, annak érdekében, hogy a vírus terjedését kordában tartsuk. Bogotá példájának átvételén jelenleg Mexikóváros is gondolkodik. New Yorkban a városvezetés célja, hogy újabb rétegeket szólítsanak meg, és ösztönözzék őket arra, hogy bringázzanak, amit jelenleg a kerékpáros infrastruktúrában lévő hiányosságok betömködésével érnek el többek között.
És vannak olyanok is, mint Németországban Jens Spahn egészségügy miniszter, akik bár nem építenek vagy hoznak létre új kerékpáros sávokat, de buzdítják a lakosságot, hogy a közösségi közlekedés használata helyett sétáljanak és bringázzanak. Ugyan Amszterdamban a lakosság a kétkerekű közlekedés híve, a kormány így is folyamatosan arra kér mindenkit, hogy a közlekedés ezen módját használva tartsanak távolságot másoktól, mivel már ott is életbe lépett a lakossági karantén és a közösségi események tiltása. Londonban a köznyelvben csak Boris-bike-ként ismert közbringarendszer használata ingyenessé vált az egészségügyi dolgozók számára. Budapesten számos taxis vállal ingyenes fuvart orvosoknak és ápolóknak. Továbbá New York, San Francisco, Berlin, Nagy-Britannia szerte, illetve a legutolsó hírek szerint Magyarországon is megengedték a kerékpárboltoknak és -szervizeknek, hogy nyitva legyenek, mint nélkülözhetetlen szolgáltatást nyújtó üzletek.
Sajnos nem minden nemzet - a témánál maradva - közlekedik ugyanabban a sávban. Európában a legsúlyosabban érintett Spanyolország és Franciaország kormányai betiltották a szabadidős kerékpározást a vírus terjedésének megakadályozása érdekében. Franciaországban az emberek maximum 2 km-es körzetben hagyhatják el otthonukat, és egyelőre az is bizonytalan, hogy közlekedési célból használhatják-e a kétkerekűjüket. Olaszországban csak a legszükségesebb esetekben, illetve testedzés céljából lehet bringázni, ha betartják az egymást közötti 1 méteres távolságot. Spanyolországban a szabadidős célú kerékpárosokat pénzbüntetéssel sújtják.
Az Egyesült Királyság lezárása előtt több mint 80 közlekedési és közegészségügyi szakember kérte nyílt levélben a kormányt, hogy tegye lehetővé az egészségügyi szempontból biztonságos gyaloglás és kerékpározás folytatását a világjárvány idején.
Fotó: Joe Kibria - Unsplash
A gyaloglás és a kerékpározás a közlekedést kiszámíthatóbbá teszi, és mindenki számára egyenlőbb feltételeket teremt. Nem érződik az olajárak változásának hatása, és ezek a közlekedési módok viszonylag rugalmas alkalmazkodást tesznek lehetővé extrém időjárási viszonyok és járványok esetén. Ezenkívül nem zárnak ki társadalmi csoportokat anyagi helyzet, nem vagy faj alapján. És végső soron társadalmilag is sokkal hasznosabbnak bizonyulnak, mint az önkormányzatok által támogatott, a közterületeket felzabáló parkoló autók tömegei. Hovatovább, fullasztó gépjárműforgalom nélkül van némi esélyünk, hogy a globális klímakatasztrófa elleni törekvéseink sikeresek legyenek.
Ebből a világjárvány okozta tragédiából származhat pozitív fordulat is: az utazási módok átalakulása, a városi levegő kitisztulása, az egészségi állapotunk javulása. Lehetőségünk és egyben kötelességünk, hogy ezt megragadjuk!
Forrás: Citylab
