A kérdést sem érted? Nem csoda. A felvetés Párizs főpolgármesterétől származik, aki kijelentette: eljött a 15 perces városok kora. Anne Hidalgo 6 éve tartó főpolgármestersége alatt alapjaiban változtatta meg a francia főváros autós kultúráját és a közösségi közlekedést. Most azt mondja, hogy az ideális városban, lakj akár a peremkerületekben is, 15 perc alatt el kell tudnod érni iskolát, hivatalt, kórházat vagy a kisközértet. Budapesten vajon működne ez?
Fotó: Andreas Selter, Unsplash
Ha abból indulunk ki, hogy Párizs főpolgármestere kivétel nélkül kitiltotta a legszennyezőbb autótípusokat a belvárosból, és a Szajna rakpartjáról, valamint ezzel egyidőben vonzóbbá tette a közösségi közlekedési lehetőségeket az átlagember számára, akkor nem sok párhuzamot látunk Budapesttel. Hiszen itthon még mindig csak várunk ezekre az intézkedésekre – bár ígéretek már elhangzottak. Sokak szemében persze Párizsban is kivitelezhetetlennek és kockázatosnak tűnt mindez, ám az idő igazolta a zöldebb elképzelések hatékonyságát.
Kerékpárosok a lezárt rakparton Párizsban, a videó 2020 februárjában készült
Anne Hidalgo ezúttal még tovább merészkedik és a következő ciklusban úgynevezett 15 perces várossá formálná a francia fővárost.
Egy 15 perces város lényege az, hogy a struktúrájának teljes lebontását követően úgy nézzen ki az új konstrukció, hogy a lakosok számára akár a külvárosban is maximum 15 percen belül gyalog, biciklivel vagy közösségi közlekedéssel elérhető legyen bármi, ami a mindennapi élethez szükséges.
Munkahely, iskola, bolt, orvosi rendelő vagy bármilyen ügyintézéshez szükséges létesítmény, ezzel is minimalizálva az utazásból, tehát a tömegközlekedésből és autózásból származó zsúfoltság, légszennyezés, és egyéb kellemetlenségek hatását.
Erről a „kompakt város” vízióróról beszélt egyébként nemrég Budapest főépítésze is egy interjúban.
A Paris En Commun kampány ábráján a negyedórás város víziójának „látványterve” Párizsban.
Mindez persze komoly tervezési és logisztikai feladatot fog jelenteni a város vezetésének, hiszen Párizs struktúrája máig az ipari forradalom idején kialakult képet őrzi. A XIX. századi várostervezői örökség Budapest esetében is kihívást jelent. Például a csatornarendszer esetében. Az első szennyvízcsatornákat Budapesten például 1780 és 1868 között építették. Ekkor még nem olyan terheléssel számoltak, mint amilyet a klímaváltozás okozta egyre gyakoribb villámárvizek jelentenek. Kihívás tehát 15 perces vízió nélkül is akad bőven.
Párizs egyébként Barcelonától is tanulni kíván, ahol olyan élhető, olcsó és könnyen használható közlekedési struktúrát alakítottak ki, amivel elérték, hogy az emberek szívesen választják inkább a közösségi közlekedést, egyéb közlekedési módokat az autó helyett. Így szépen-lassan megtörtént az átalakulás: autók helyett egyre több gyalogost látni a város tereiben. Budapest esetében jó hír, hogy a közösségi közlekedési hálózat viszonylag kiterjedt, sok helyről és sűrűn elérhető. Éjszakai is kiszámítható rendben közlekednek a buszok és a várost átszelő 4-es 6-os villamos. Talán inkább arra kellene koncentrálni, hogy ennek az értékét mi, budapestiek is felismerjük.
Hasonló irányvonalon haladva igyekszik megoldani a klímavészhelyzet okozta nehézségeket az oregoni Portland, vagy az ausztrál Melbourne is. Párizs esetében egyébként a történelmi belváros lakossága már régóta 15 perces zónákban él. Mégis, a városvezetés első számú céljai közt szerepel, hogy ezt a vonzó élethelyzetet kiterjesszék a csaknem 13 millió főből álló városi lakosságra. És Te? Mennyit utazol a mindennapjaidban?
