Az elismerést olyan civilek kapják, akik sokat tesznek a fővárosért és példát mutatnak a tevékenységükkel.
A Honvéd utcai Bedő házban, Járókelő-önkéntesek társaságában vette át a Budapest folyóirat munkatársai által létrehozott díjat a Járókelő alapítója. A XVII. századi német regényből származó név, Simplicissimus is arra utal, olyanoknak jár ez a díj, akik valami egyszerű, de fontos dolgot tesznek a városért és ezzel másokat is befolyásolnak. Az elmúlt 10 évben díjazták például a Fortepan.hu, a Köztérkép.hu vagy a Budapest régi képeken nevű oldalakat. De olyan vállalkozások is feltűnnek a névsorban, mint a Villa Bagatelle és alapítói.
„Jó példa a 21. századi lokálpatriotizmusra”
A szecessziós épület III. emeleti lakásában inkább baráti, mint ünnepélyes a hangulat. A rövid felvezetőben megtudhatjuk azt is, hogy az ingatlan egy orosz üzletember tulajdona, aki jó mecénásként kulturális célokra is odaadja azt. Így lehet itt galéria, szerkesztőségi megbeszélés vagy éppen díjátadó.
A kitüntetéssel egy vacsora jár a díjazottnak. És sok kérdés, leginkább a Budapest folyóirat szerkesztőségi tagjaitól. A következő lapszámban egyébként egy interjú is olvasható lesz Le Mariettával, aki szociológus hallgatóként azt kutatja: miért vannak olyan kátyúk, amiket nem foltoznak be. Ha valaki azt hinné, ebben aztán igazán nincs nagy megfejtés, az téved. Egy-egy ilyen jelenségnek anyagi, közigazgatási, fenntarthatósági, vagy éppen pszicho-szoci-kulturális vetületei is lehetnek. Elég arra a közhelyre gondolni, hogy a közlekedés is milyen kifejezően reprezentálja a társadalom mentális állapotát, türelemre való képességét vagy éppen azt, hogy mennyire része a kultúránknak az udvariasság.
A díj indoklása
Mert a Jarokelo.hu portál létrehozásával felkeltette Budapest lakosaiban a bennük szunnyadó jobbító szándékot. Fáradhatatlan és sikeres ügyintézőként visszaadta a hitet a változtatás lehetőségében. Rávezette a budapestieket arra, hogy a hibajavítás és a karbantartás épp olyan fontos, mint az újat alkotás. Szívós munkálkodásával példát ad a tevékeny, 21. századi lokálpatriotizmusra.
Hogy mi minden derülhet ki a közterületi problémák megfigyeléséből, arra talán maga a Járókelő a legjobb példa. Az oldal eleve közvetítő szerepben van, minden itt csapódik le, a lakosság indulataitól kezdve a fenntartók értetlenségén át, minden. És persze születnek itt új ötletek, egymásra találnak felhasználók és városgazdák, de zajlanak érdekes viták is a felületen. Vagyis a Járókelő valóban „felkeltette Budapest lakosaiban a szunnyadó jobbító szándékot”.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az oldal önkéntes ügykezelők segítségével működik. A csapat néhány tagja a díjátadóra is eljött. Az elismerést nekik ajánlotta az alapító.
Néhányan a Járókelő önkéntes csapatából
Le Marietta sikereket és kudarcokat is elárult az oldal 6 éve tartó életének közelmúltjából. Előbbire (sic!) jó példa, hogy a közrádió riportja kellett egy kerékpárral közlekedők által veszélyesnek ítélt útszakasz javításához. A Járókelő által továbbított panaszokat válasz nélkül hagyta az önkormányzat, de amikor a riporter a helyszínt látva érdeklődött a fenntartónál, kevesebb mint egy hét alatt javították a szakaszt.
Kudarcként mesélte viszont azt, hogy mennyire nem értették meg egymást egyik Pest megyei település önkormányzatával. A tisztviselők átírták volna a Járókelő oldalát, mondván, ők bizonyos ügycsoportokkal nem akarnak foglalkozni. Máskülönben nem járultak volna hozzá, hogy a település felkerüljön a Járókelő térképére. A félreértés végül elsimult, ami azért is jó hír, mert az önkéntesek legfiatalabb tagja, egy gimnazista csatlakozott a csapathoz a helyi ügykezelő személyében.
További érdekességek a Budapest folyóirat januári számában!
