Ez a DumaPart és a C4P projekt általános kérdése, amelynek megválaszolásával a város jobb egészségügyi, társadalmi és gazdasági környezetet alakíthat ki a lakosság számára. A közelmúlt közlekedés stratégiája általánosságban azt a gazdasági elvet tekintette mérvadónak, hogy mindenhova gyorsan lehessen eljutni, azonban a modern társadalom- és gazdaság kutatók, szakemberek már nem kérdőjelezik meg a jelenlegi rendszer negatív hatásait. Az autó központú közlekedési rendszer lehet, hogy a leggyorsabb két pont között egyéni szinten, viszont a közösség szintjén már lassú, hiszen mindenki ( saját érdekének megfelelően) a legkényelmesebbet, leggyorsabbat kívánja magának és családjának, ezért autóval próbál eljutni A-ból B-be, ami dugót okoz.

Ez egy olyan ördögi kör, amely további életteret kíván alternatív tér-funkcióktól. Mire gondoljunk? Az ötvenes években még lehetett az utcán focizni, kávézni esetleg dolgozni, írni, olvasni. Az autó használat – vagy passzív használat (parkolás) – viszont elvette a városi tereket és mostmár senkinek eszébe nem jut a Bem rakparton focizni, vagy az irodájával péntek délelőtt ideiglenesen kiköltözni.

Az ördögi kör egy magasabb szinten is megfigyelhető: a lakosoknak elegük lett az állandó dugókból, ezért a külváros zöldjébe költöznek, aztán mivel a külvárostól minden távolabb van, ezért még több és még hosszabb utat kell megtenniük, úgyhogy még inkább rávannak szorulva gépjárműre, tovább növelve a dugók és balesetek számát. Ez a folyamat hosszabb távon olyan városokat eredményez, ahol a köztereket másra már nem is lehet használni, csakis az autóban ücsörgésre (példaul az Észak-amerikai vagy a brit városokban,  pár szerencsés kivételtől eltekintve). Az egyének szintjén, hosszabb távon az eredmény: gépjármű-függőség, ingerültség, bizalmatlanság, mozgáshiány, elhízás, cukorbetegség és így tovább.

Mindeközben vannak olyan városok, illetve országok – például Hollandia –, ahol sokkal kevesebb hely jut közlekedésre, viszont annál több beszélgetésre, focizásra, játszótérre, kávézásra, sörözésre  – akármire.

A hollandok egészségesebben és tovább élnek (még a holland konyha ellenére is, ami köztudomásúlag nem túl érdekes, se nem egészséges) mint a velük szomszédos németek.

Mit csinálnak másként hollandok a németekhez képest?

Lehetőséget adnak. Lehetőséget az utasnak, hogy maga válassza ki az utazás módját. Ha csak az autóútra kap lehetőséget, a racionális döntés az autóvásárlás lesz. Viszont, ha van alternatíva, akkor racionális döntés a rövidebb utakat a gépjárműnél kényelmesebb eszközzel megtenni ,  például kerékpárral.

A kerékpár azért is fontos, hiszen – a gépjárművel ellentétben – elérhető gazdagoknak és szegényeknek, fiataloknak és időseknek, sőt a mozgás korlátozottak nagyobb százalékának is (tricikli, kerekesszékek, satöbbi).

Ha valakit esetleg hidegen hagyna a társadalmi egyenjogúság vagy hátrányos helyzetű embertársaink némileg könnyebb boldogulása, még mindig figyelembe veheti mérnöki szempontot:  a függőség felszámolása az extra utazások csökkenésével jár (a gondozók, szülők kitérő utakat kénytelenek választani, hogy eljuthassanak például az iskolához, ezzel is növelve a forgalmat).