A Járókelő oldal 2012 óta segít a városlakóknak abban, hogy bejelenthessék a kátyúkat, letört szemeteseket, lekopott zebrákat és egyéb közterületi problémákat a lakóhelyükön. Új sorozatunkban a Járókelő-csapat tagjait mutatjuk be. Ismerjétek meg Lukács Mátét, aki a Járókelő önkéntese több mint négy éve, és májustól koordinátorként budapesti önkéntes csapatunk munkáját segíti.
Mesélj egy kicsit magadról, mivel foglalkozol, mik a hobbijaid?
2013-ban végeztem a BKF-en Közszolgálati szakon, azonban az élet úgy hozta, hogy a tanulmányaim alatt elkezdett vendéglátásban ragadtam, szimplán szerelemből. Másfél éve költöztem ki Londonba, hogy szerencsét próbáljak, nyelvet tanuljak, tapasztalatot gyűjtsek és barátokra tegyek szert a világ minden szegletéből. Örömmel jelenthetem, hogy mindezt sikerült is elérnem, most pedig 1,5 év után hazaköltözöm, hogy a Járókelő budapesti koordinátora legyek, amit rendkívül nagy elismerésnek tartok a közel 4,5 éves önkéntes ügykezelői pályafutásom után.
Nagyon várom, hogy milyen lesz kipróbálni magamat és a kvalitásaimat egy, az eddigiektől teljesen eltérő területen.
A hobbim a kerékpározás, legyen az a városban cikázás az autók között az örökhajtósommal, vagy egy jó erdős terepen tekerés a mountain bike-ommal. Emellett hosszú évek óta falat mászom, főként teremben boulderezem, de ha időm engedi akkor a szabadban nagyfalas utakat mászunk, azaz sokszor folyamatosan 200-300 métereket is.
Szeretek olvasni, egyik kedvenc műfajom az utópia, ami a filmek terén is megmutatkozik. Imádom az ember legjobb barátját, a kutyát. Nekem is, illetve a barátnőmnek is kettő van otthon.
Nem tartom magam közlekedés geeknek, habár a barátaim szerint az vagyok, de imádok mindent, ami a kötött pályás közlekedéssel kapcsolatos. Ennek a kiélvezéséhez London az egyik legjobb hely a világon.
Mi volt az első bejelentésed?
Gyorsan meg kellett keresnem, mert sajnos fejből már nem emlékszem, hiszen 5 év alatt több mint 770 ügyet jelentettem be a Járókelőn keresztül.
Sajnos egy megoldatlan üggyel indult – akkoriban még mezei járókelőként – a kapcsolatom az oldallal. A Váci utca és a Kígyó utca kereszteződésében, az akkoriban viszonylag újnak mondható fa körüli rácsot megrongálták, és a mai napig nem javították/pótolták, helyette elszállították és felszórták murvával.
Szerencsére ez a „sokk” nem akadályozott meg abban, hogy folytassam a közterületeken tapasztalható problémás ügyek beküldését.
Hogyan csatlakoztál a Járókelőhöz és miért?
Amióta az eszemet tudom érdeklődöm a közügyek iránt, ennek köszönhetően végeztem el a fent említett tanulmányaimat, amiben nagy szerepet játszott egy gyerekkori álmom is, hogy egyszer polgármester leszek. Egyelőre sem a tanulmányaimat nem hasznosítottam, és a polgármesteri ambícióimról is lemondtam, amikor felnőttem, és rájöttem, hogy a politikai nem nekem való bármennyire is tenni akarok a környezetemért.
Aztán persze ráeszméltem, hogy aktív állampolgárként is tehetek a lakhelyemért. A Járókelő előtti időkben email-ekkel bombáztam a XVIII. kerületi Városgazdát és a helyi képviselőnket bizonyos problémák megoldása érdekében, aztán valamikor 2013 áprilisában – belegondolni is sok, de 5 évvel ezelőtt – megismertem egy indexes cikknek köszönhetően a Járókelőt.
Mondhatnám, hogy innen nem volt megállás, folyamatosan töltöttem fel a bejelentéseket, majd egy félévvel később jelentkeztem a meghirdetett önkéntes ügykezelői pozícióra, 2013 októbere óta pedig a csapat aktív tagja vagyok.
Mit szoktál figyelni, amikor járod a várost?
Haha, mit nem? Ha egy enyhe OCD-vel élsz együtt, akkor elég sok minden van, ami egy városi környezetben nagyon zavaró tud lenni, főleg egy olyan városban, mint Budapest, ahol az illetékesek nem igazán figyelnek az arculati megjelenésre, a dizájnra mint általános vezérlő elvre, ahol minden kerület legalább 5-féle pollert és 10-féle térkövet használ burkolásra, ahol minden kerületben más az utcanévtábla arculata és a közvilágításra használt lámpák és kandeláberek is tökéletes összevisszaság közepette vannak kihelyezve. Elég csak megnézni a Ferenciek terét, hogy a tér felújításakor hányféle világítótestet telepítettek.
De ezt félretéve figyelek minden olyan hibára, aminek a kijavításával a környezetünk jobbá és szebbé tehető, továbbá a mindennapi életünk könnyebbé válik általa.
Ilyenek a hiányos közlekedési táblák, a nem működő lámpák, a lekopott útburkolati felfestések, a mindent beborító kátyúk, a köztereken megrongált szemétgyűjtők és padok és így tovább. Nem igazán szemezgetek, mindent beküldök, ami zavar és úgy érzem, hogy meg lehet és az illetékesnek meg kell oldania.
Mesélj egy kicsit arról, hogyan és milyen problémákat szoktál bejelenteni.
Bármennyire is szeretek autót vezetni, úgy gondolom, hogy egy élhető városban ez egy negyedrangú közlekedési eszköz a kerékpározás, a gyaloglás és a közösségi közlekedés mögött. Így ebből eredően főként olyan ügyeket jelentek be, amikkel a fent említett három, fenntartható közlekedési mód használata közben találkozom, legyen az lekopott burkolati festés, hiányos utastájékoztatás, szűk járda.
Volt olyan eset, aminél kifejezetten csalódott voltál?
XVIII. kerületi lakosként évtizedek óta nézem a Gyömrői út és az Üllői út külső szakaszának fokozatos romlását, ami már évekkel ezelőtt elérte a tűrhetetlen állapotot, ennek ellenére az illetékesek folyamatos ígérgetése mellett sem történik semmi.
Te mit látsz Budapest legnagyobb gondjának? Van ötleted, hogyan lehetne megoldani?
Budapest legnagyobb problémája a széttagoltság, a 23 kiskirályság állapota, ahol a Fővárosnak nincs elegendő erő a kezében, hogy központi hatalomként, a kerületek ellenében megfelelően tudja koordinálni és üzemeltetni a város egészét.
Emellett nagyon szomorú vagyok, hogy a 2010-ben, a Transport for London (TfL) mintájára megalapított BKK-t sikerült szépen fokozatosan szétszedni, a márkanevet erodálni a különböző balul sikerült projektekkel és kommunikációval, és mára gyakorlatilag egy hatékonynak nehezen nevezhető, folyamatos alkudozásokra és hosszan tartó egyeztetésekre kényszerült erő nélküli városüzemeltetői céggé süllyeszteni.
Idealista vagyok, egyszerűen nem tudok abba belenyugodni, hogy bizonyos önkormányzatok nem válaszolnak az állampolgárok bejelentéseire, illetve hogy olyan nagy szolgáltatók, mint a MÁV egyszerűen magasról tesznek arra, hogy mi az utasok igénye és nem képesek 2018-ban sem egy nyugati európai mércével megszabott szolgáltatási színvonalat kialakítani és azt fenntartani, miközben a szomszédos országok fokozatosan lehagynak minket ezen a téren is.
A Vitézy-korszak BKK-ját szeretném mihamarabb visszakapni, hogy a közlekedésszervezői, közútkezelői, és egyéb korábban hozzájuk tartozó jogosultságok ismét egy kézben legyenek, melynek köszönhetően többek közt hatékonyabb lehetne a koordináció a különböző beruházások megvalósulása során, jobban működne az utastájékoztatás, és így tovább.
Ha egy kívánságom lenne, akkor az ez lenne.
Van kedvenc önkormányzatod, vagy céged, ami a fővárosban dolgozik?
Igen, a Vitézy Dávid-os, Várkonyi Ágnes-es BKK – volt.
Mit javasolsz az illetékeseknek a Járókelő tapasztalatai alapján, mi az, amit jól csinálnak, mi az, amin javítsanak?
Nagyon fontosnak tartom a korrekt tájékoztatást, a hatékony és időben történő kommunikációt és válaszadást. Legyenek szívesek könnyebb, emberközelibb nyelvezetet használni. Továbbá figyeljenek az arculatra, a levelek aláírásira, amire a Várkonyi Ágnes fémjelezte BKK-s kommunikáció jó példa volt. Próbáljanak meg közérthetőek, modernek és profik lenni.
Arra kérek minden illetékest, hiszen bármilyen pozícióban is dolgozik, hisz ő is csak ember, mint mi, hogy próbáljon meg állampolgárként gondolkodni és ne mint egy hatalmas gépezet fogaskereke viselkedjen a bejelentőkkel szemben, hiszen ugyanazért a célért dolgozunk. Mi a Járókelőnél segíteni szeretnénk a velünk dolgozó, küzdő önkormányzatok, közszolgáltatók és egyéb partnerek munkáját azzal, hogy közvetítünk a szolgáltató és a városlakó között.
