Két érdekes bejelentés is érkezett a Járókelőre, az egyik itt a másik itt érhető el. Mindkettő ugyanarra a problémára hívja fel a figyelmet, méghozzá parkokban, praktikusságból, időspórolásból használt nyomvonalak leburkolását, járdává alakítását - pontosabban annak hiányát.
Ki ne ismerné az érzést, amikor a közterület parkosított részén halad át, hogy míg a burkolt járdán 3 perc lenne eljutni oda, ahova az ember akar, addig átvágni keresztbe csak egy (a leburkolt út a háromszög két befogója, addig a legrövebb út a füvesített részen keresztül az átfogó). Te is vágtad már le az utad, ugye?
Nos a két bejelentés (az első a Budafoki út mellett, a másik a Bikás parknál) is erről szól, két jó hosszú kitaposást használnak az emberek és ahogy szélesedik, keményedik ott a föld, a gyalogosok annál jobban érzik szabályszerűnek az ott haladást.
Igen ám, de mi lesz ha jön egy nagy eső és sártenger lesz? Vagy mi lenne csak simán, ha az ilyen járdákat oda találnák ki, ahol a legtöbb ember jár? Ezt a kérdést tette fel a két bejelentő az illetékes önkormányzatok felé, sajnos mindkét esetben elutasító jelleggel.
Az első bejelentésre az önkormányzat azt a választ adta, hogy az anyagi forráshiányon túl is vannak problémák: a gyökerek átvágása károsítaná a növényzetet, a kerékpárút gyalogos keresztezése pedig veszélyt jelent az ott közlekedőkre (utóbbi viszont ígyis, úgyis bekövetkezik).
A második esetben nem cizellálta az önkormányzat (egy másik, persze), egyszerűen leírta: nem tartják célszerűnek a rövidebb útvonal leburkolását, hiszen még nem érkezett panasz és amúgy is: meg lehet közelíteni, nem túl nagy kerülővel.
Na, itt a válasz: ezért kell mindig egy kis lelkiismeretfurdalással átsétálnod a parkokon. Ezért nem vezet sosem ott a járda, ahol a legtöbb gyalogos közlekedik.
***
