A halálozási adatok alapján úgy tűnik, hogy Olaszország túl van a koronavírus járvány első nagy hullámán. Így Milánó és más olasz nagyvárosok vezetői azt vizsgálják, hogy a lakosok hogyan térhetnek vissza a járvány előtti életükhöz, noha ők is tudják, a vírus még jelen van a mindennapokban. A döntéseik és megoldásaik azonban mintaként szolgálhatnak a világ más városai számára is.

A parkolás pár héttel ezelőtti ingyenessé tételével újra fellángoltak a viták a parkolóhely nélkül maradt helyi lakosok, a parkolóhelyet nem találó ingázók, valamint a gyalogosok és a kerékpározók között, akik az előbbiek következtében a járdára vagy a kerékpársávra parkoló autók miatt csak szűkösen, vagy sehogy sem férnek el. A probléma tehát mindenkit érint, nem lehet csak autós és nem autós ellentétként felfogni. Az utcáinkon, tereinken meglévő helyek száma ugyanis korlátozott – főleg a belvárosban –, így a konfliktusok is előre borítékolhatóak.

Milyen szabályokat fontos betartanunk, mire figyeljünk, ha sétálni, sportolni, biciklizni vagy kutyát sétáltatni megyünk a parkba?

Bizonyára sokak számára ismerős a Streetfilms csapata, akik a Youtube csatornájukon keresztül mutatnak be a világ minden tájáról remek ötleteket, kezdeményezéseket, bátor lépéseket, amelyeket az élhető, egészséges és biztonságos városok kialakítása érdekében vittek véghez a városvezetők.

A háromnapos hétvégén Terézváros és Erzsébetváros ideiglenesen lezárta a kerület belső részein az utcákat az átmenő forgalom előtt – közölte a hírt sok hazai sajtóorgánum szalagcímeken az elmúlt napokban. „Lezárták”, „akadályozták”- könyvelték el sokan magukban a „negatív hírt”.

A francia fővárosban a régi elhagyatott, föld alatti parkolóktól egészen az égig bezárólag zajlik a mezőgazdasági forradalom.  A fények városa alatt a mélyben térhódításba kezdtek a gombák, hogy régi élőhelyüket visszaszerezzék.

Buenos Aires vezetése néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a szűk belvárosi utcákat a megváltozott igények alapján átalakítja, több teret adva a gyalogosan és kerékpárral közlekedők számára.

A washingtoni The Brookings Institution cikke a koronavírus megjelenése nyomán hosszú távon szükségessé váló változtatások bevezetésére hívja fel a figyelmet. Hosszútávú küzdelemre kell berendezkednünk a koronavírussal szemben. De vannak intézkedések, amelyeket már most meg tudunk lépni, és meg is kell lépnünk, hogy lezárt városainkat felkészítsük  a jövő kihívásaira.

A belvárosi homlokzatokat csúfító reklámhálók jelensége nem új keletű probléma. Az egyik városi blog, az Urbanista többször is foglalkozott már a kérdéssel. Sőt, pár évvel ezelőtt az egyik olvasójuk önkéntes nyomozásba fogott és arra jutott: minden valószínűség szerint "fantom-építkezésekről" lehet szó a hálók helyéül szolgáló belvárosi helyszíneken. A helyzet az, hogy a Járókelőre érkező bejelentések alapján kijelenthetjük: reklámháló ügyben évek óta minden változatlan.

A koronavírus világméretű járvánnyá válásával párhuzamosan a lakosság nagy részének valamilyen módon korlátozva van a mozgása. A fertőzés terjedésének csökkentése érdekében az embereknek otthon kell maradniuk. Ez alól csak pár kivétel van, mint a szükséges élelmiszerek és gyógyszerek beszerzése vagy a napi szükséges testmozgás a szabadban. Annak érdekében, hogy a mindannyiunk egészségét veszélyeztető járványt és annak terjedését kontrollált keretek között tudjuk tartani, mindenkinek be kell tartania ezeket a szabályokat. A másoktól való fizikai távolságtartás legjobb módja pedig, ha már mindenképpen ki kell mozdulnunk otthonról, hogy a sétát és a kerékpározást választjuk.