A Járókelő Közhasznú Egyesület csapata 2012 óta dolgozik azon, hogy a városlakók bejelenthessék a kátyúkat, letört szemeteseket, lekopott zebrákat és egyéb közterületi problémákat a lakóhelyükön. Vannak, akik régóta és rendszeresen használják a Járókelő felületét, és aktívan hozzájárulnak ahhoz, hogy a városunk tisztább, élhetőbb legyen. A változás láthatatlan motorjai ők, akikről nem is tudunk, de néhányukat most közelebbről is megismerhetitek.
Csipak Attila jár-kel a városban, és nem csak bejelenti a közterületi problémákat, de a megszokott útvonalain aktívan figyeli, követi a mások által jelzett hibákat és a fejleményeket. Ha változást, megoldást tapasztal, segíti az ügyek lezárását. Úgy látja, a Járókelő "szemei" a bejelentők, akik információkat hoznak a közterületekről, és ebben az együttműködésben mindenki jól jár.
Fotó: Juhász István
Hogyan és mikor találkoztál a Járókelővel?
Az első bejelentésem 2016-ban volt, de nem tudom már pontosan, hogy honnan jött az infó. Nekem az a gyanúm, hogy mivel kerékpáros ügyekkel is foglalkozom, egyszer-kétszer voltam Critical Mass szervező, meg szoktam járni rendszeresen felvonulásokra, követem a Magyar Kerékpáros Klub oldalát, figyelem, hogy mi történik, milyen aktivitások vannak, szóval az a gyanúm, hogy onnan jöhetett az infó. Talán volt valamilyen közös téma a Járókelővel, és ők dobták be, hogy van egy ilyen bejelentő felület. Az ugye a Járókelőn egy elég fix bejelentéstípus, hogy például ráparkolnak a kerékpárútra, vagy nem megfelelő bringatámaszok vannak valahol.
Igen, van egy Kerékpárút kategória a Járókelő bejelentő felületén, de számos kerékpáros infrastruktúrával kapcsolatos jelzés is érkezik hozzánk, a Magyar Kerékpárosklub tagjai is aktívan használják az oldalunkat. Te többféle módon is használod a Járókelőt. Mesélnél erről?
Igen, egyrészt használom arra is, amire sokan használják, tehát ha valami olyat látok, hogy valami el van törve, nem néz ki jól, kidöntötték a közlekedési táblát, a szemét ott maradt, szóval az ilyen teljesen általános közterületi problémák jelzésére. De talán az informatikus hátteremből származik - mivel ott az ilyen feladatkezelőkben nem szeretik, amikor ugyanaz a probléma tízszer be van jelentve -, hogy nekem reflex volt mindig is, hogyha valamit be akarok jelenteni, azt előtte megnézem, hogy a környéken már ugyanezt valaki jelezte-e. És hogyha bejelentették, akkor oké, valaki már elindította, én csak bekövetem, hogy lássam, mi történik vele. Illetve amikor megnézegettem a Járókelő térképes keresőjét, akkor kiderült, hogy az tök egyszerű, hogy én tudom, hogy mik a szokásos útvonalaim, amelyeken naponta vagy heti rendszerességgel járok, és akkor nézzük meg, hogy ott mit jelentettek be. És hát voltak olyan problémák is, amikre én is emlékeztem, de közben már megoldották, viszont nem voltak lezárva. Előfordul, hogy a bejelentő, aki bejelentette a problémát, nem ír vissza, nem reagál. Viszont ez nem gátol meg senkit abban, engem sem, hogyha ismerem a környéket, járok arra, akkor megnézzem, hogy azt a csatorna fedlapot lecserélték-e, vagy például még mindig zúg-e az a közműdoboz a környéken. Úgyhogy az ilyen lezáratlan ügyeket kezdtem el nézegetni. Amikor kicsit több időm volt, akkor ezeket céltudatosan is összegyűjtöttem, és hétvégén a két gyerekemmel mentünk egy kört biciklivel a környező fél kilométeres sugárban, és megnéztük, mi van ezekkel. És szépen végigfényképeztem mindet, hogy na ez megoldódott, ez meg nem. Mostanában ennyire már nem érek rá, viszont amerre járok, azokat az ügyeket fejben tartom, bekövetem, figyelem, hogy mi történt, van-e változás, megjavult-e? Amit látok, hogy megoldódott, azt lefényképezem, elküldöm.
Fotó: Juhász István
A követett ügyek állapotának változásáról, a fejleményekről kapsz értesítést a Járókelőtől, illetve rá is tudsz nézni ezekre bármikor. Csodálatos, hogy ezeknek az ügyeknek a lezárásában segítesz. Úgy tűnik, néha több ember aktív közreműködése is szükséges ehhez.
Én tipikusan olyan dolgokat követek be, amik nagyon érdekelnek. Akkor az sem baj, ha a város másik végén van, és nem járok arra, de ez azért ritkább. Általában olyan ügyeket követek, ahol azért időközönként megfordulok személyesen. Pontosan azért, hogy észrevegyem, hogy történt-e valami vagy sem. És tudjak is visszajelzést adni róla, egy fényképet csinálni arról, hogy mi történt.
Ezek szerint többféle ügytípussal találkozol. Mivel van jó tapasztalatod, és melyek azok az ügyek, amelyek lassan haladnak?
Igen, a megoldás gyorsasága az ügytípustól és valószínűleg az illetékestől függően is változik. Az elég tipikus, hogyha valami olyan forgalmi eszközzel van probléma, ami balesetveszélyt jelent, például kiégett közlekedési lámpa, kidőlt forgalmi jelzőtábla, akkor ezeket a Budapest Közút vagy más illetékes közútkezelő gyorsan meg szokta oldani, illetve a másik tapasztalat, hogy az illegális hulladéklerakás problémáját az az FKF elég gyorsan lekezeli, egy-két hét szokott lenni maximum, amíg összeszedik.
Aztán vannak ugye azok az ügyek, ahol pingpongoznak egymással az illetékesek, hogy kinek a területe. Most, ami eszembe jut, az egyébként pont megoldódott, a kelenföldi vasúti pályaudvar aluljárójában voltak kihelyezve szemeteskukák, és hát elég gyatra állapotban voltak. Ezt valaki bejelentette, és elég sokat ment a pingpongozás, az önkormányzat, a MÁV és az FKF között, és mindenki mondta, hogy ez nem az enyém, hanem valaki másé. Az ilyenek sokáig eltartanak. Aztán vannak ilyenek, hogy kiszáradt a fa, vágják ki és a helyére ültessenek újat, ez egy elég tipikus bejelentés. Ez már csak azért is időbe telik, mert vannak ültetési időszakok, és ilyenkor jelzik, hogy majd a következő ültetési időszakban teljesítik a kérést. De olyan is van, hogy forráshiány miatt nem oldják meg. Régi megoldtalan probléma pédául a Margit hídon a kerékpárút, ahogy teljesen le van kopva, már két vagy három éve is bejelentették szerintem. Gondolom, nincs rá keret.
Fotó: Juhász István
És hány bejelentésed vagy követett ügyed van?
Több mint 300, ebben benne vannak azok is, amiket követek, ebből talán 100, ami az én bejelentésem.
Elképesztő szám! Persze tegyük hozzá, hogy ez az elmúlt 7 évben gyűlt össze, de akkor is.
A sajátokból 83 megoldott, ami elég jó. Érzésre egyébként nem ez jön le. Ha nem nézem meg, akkor ennél rosszabb arányokat mondtam volna.
És miért?
Nagyon sok bejelentés van, ami elhúzódik, nem történik velük semmi, és ezekkel többet találkozik az ember. Kevesebb az interakció, meg az eltöltött idő azokkal a bejelentésekkel, amik rögtön megoldódnak. Meg ami nem oldódik meg, az jobban megmarad az embernek. Nekem is vannak ilyen bejelentések. Illetve vannak olyan esetek, aminél nem tudom, mennyire megoldott a probléma. Például ha rendszeresen tilosban parkolnak az adott környéken, nehéz megmondani azt, hogy mikor vagyunk készen. Ha kiment egyszer a közteres, körbement, megbüntetett mindenkit, akkor azt megoldottnak tekintjük? Az előző lakásunknál volt egy bolt, és a vásárlók rendszeresen ráparkoltak a fűre, ki is taposták, ilyen tócsás, gödrös valami lett, fizikai akadályt nem tettek ki, nem tudtunk mit kezdeni vele.
Ajánlod azért a Járókelőt?
Abszolút ajánlom, ténylegesen is, rokoni, baráti kapcsolatokban is volt már, hogy hírét vittem. Van olyan szegedi rokon, akinek pont volt valami közterületi problémája, és azon ment a vita, hogy ki a gazdája, és kinek mi a joga a problémával kapcsolatban. A Járókelővel ez egyszerű. Meg sok embernek nem komfortos hívogatni az illetékeseket, túl sok energia, a Járókelővel pont jól jön ki, én látom a problémát, a Járókelő meg végigviszi. Kicsit olyan, mint A kis hercegben a tudós: azt mondja a tudós, hogy hát én tudós vagyok, és nem kutató, én beszélgetek a kutatókkal, akik hozzák hozzám az információkat. A tudós a Járókelő, aki intézi a dolgokat, a kutatók meg a Járókelő szemei, a bejelentők, akik észreveszik, hogy valami megoldásra vár. Ez egy nagyon jó szimbiózis, és a végén mindenki nyer. Sokkal-sokkal több problémára derül fény és oldódik meg, így, hogy ezt könnyebbé teszi a Járókelő.
