Torinóban lineáris parkká alakult át egy elhagyatott villamosvonal

Torino legelső  lineáris parkja 2020 júniusában debütált, eredetileg csak rövid időre nyílt volna meg. A 700 méter hosszú villamosvonalat a város a Torino Stratosferica kulturális egyesületnek adta át ideiglenes átalakításra. Olaszország negyedik legnagyobb városában a Pó folyó hídján áthaladó zöld sávot  a nyári hónapokban nyitották meg a közösség számára, hogy a pandémia közepette egy kis extra kültéri, rekreációs lehetőség nyíljon a helyi lakosok számára.

Fotó: torinostratosferica.it

A parkot Precollinear Parknak nevezték el a Precollina körzet után, ahol található. Úgy tűnik, hogy hosszabb ideig meg fog maradni, ugyanis olyan sikeresnek bizonyult a helyiek körében, hogy 2021 szeptemberéig engedélyezték, és talán az után is maradni fog. A helyi iskolák már készülnek rá, hogy tavasszal órákat is fognak itt tartani és nyilvános rendezvényeket is szerveznek. Miniatűr verziója New York City híres High Line-jának, a park jó példa arra, hogy hogyan lehet egy elhagyatott vasúti infrastruktúrát ügyesen “visszahozni az életbe”, és hogy egy vészhelyzeti, pandémiás átalakítás hogyan tud értékes közösségi megoldássá válni.

Az, hogy ez a vonal Torino szívében egyáltalán létezhet, egyértelműen a korabeli tervezési hibáknak köszönhető. A könnyű szerkezetű vasútvonalat az 1980-as években építették, egy hosszabb vonal utolsó része volt, de végül bezárták, miután a város átállt a nehezebb 7000-es szériájú villamosokra 2013-ban. Az új szerelvények túl hosszúnak bizonyultak a meglévő megállókhoz, és a villamosokat végül a teljes hálózaton kicserélték, de a pályaszakasznak azon a részén, ahol most a park helyezkedik el, már nem közlekedtek, mert a végállomáson a megforduláshoz nem volt elegendő hely. Így ez a vonalrész használaton kívül maradt, a helyi lakosok lövészároknak nevezték el, mert a kerítések, amik körbefogták, megközelíthetlen árokká tették.

Megközelíthetetlen, de nem kopár. A villamosvonal nagy részét már fasor árnyékolta és vastag, elvadult gyep borította, így nem sok átalakításra volt szükség:  néhány virágosláda itt, egy-két pad ülőhelynek ott,  és máris használható lett közösségi területként. A nyár folyamán a Torino Stratosferica parkként újranyitotta a területet, a Regina Margherita híd részén szabadtéri kiállítást rendeztek, ahol a város átalakítási lehetőségeit mutatták be, míg a régi, idős bükkfákkal borított  végállomás térré alakult. Mindezt elfogadható áron sikerült megvalósítani, 18 000 eurót gyűjtött a Torino Stratosferica, 2500 eurót pedig közösségi finanszírozás révén biztosítottak.

A park projekt különösen hasznosnak bizonyult 2020-ban, amikor a Covid-19 hirtelen megjelent Olaszországban márciusban. Mivel egyik nyugati országnak sem volt tapasztalata pandémiás helyzetekkel kapcsolatban – és akkoriban még keveset lehetett tudni a fertőzés terjedésének és gyógyításának mikéntjéről – az olaszok egy különösen súlyos első hullámot éltek meg. A városi parkok márciusban teljesen bezártak. Amikor a helyzet javulni látszott a nyár folyamán, még akkor is sokan elkerülték a közparkokat, mert nem volt egyértelmű, hogy szabadtéren a fertőzés terjedésére kisebb az esély. Ez a park annyira nyitott, hogy még azok számára is vonzó volt, akik nem érezték biztonságban magukat az újranyitott közparkokban, és a gyalogosforgalom számára is plusz teret biztosított.

„A karantén alatt, mikor az embereket nem engedték be a parkokba, néhány lakos biztonságosnak érezte, hogy kutyát sétáltasson a Precollinear Parkban. Élvezték a híd hűvös szellőjét, hiszen technikailag ez nem egy igazi park - olvashatjuk egy Torino Stratosferica kiadványban. Biztosak vagyunk benne, hogy ezek szokatlan körülmények, de ez a park megmutatja azoknak a zöld területeknek az értékét, amelyek valahol az utca és park határán vannak.

Most úgy tűnik, a park talán maradni fog. További kiállításokat terveznek, amikor felmelegszik az időjárás, a vonal széleit beültetik hűsítő, széndioxid-elnyelő bambusszal. Ha most a parkra tekintünk – kellemes, de kissé jellegtelen zöld folt –, talán nem tűnik radikális átalakulásnak az, ami történt. De jól példázza, hogy lehet egy város zöldebb és még nyitottabb minimális költséggel és beavatkozással is.

A fordítást Pál András, a Járókelő önkéntese készítette a Bloomberg CityLab cikke alapján.