„Az első szívet álmos, másnapos január elsején láttam meg egy Ó utcai ablakból, persze halálosan szerelmesen” – kezdi a Járókelőnek küldött bemutatkozását a //Budapest szívét keresem// oldal gazdája. Nem nehéz kitalálni: egy olyan felület ez, ahová szívekről kerülnek ki fotók.
Olyan szívekről, amelyeket bárki észrevehet ha picit jobban figyel, hiszen jártunkban-keltünkben nap mint nap elmegyünk mellettük. Legyen az akár egy kirakatba biggyesztett porcelán nyúl mintája, vagy egy utcai művész alkotása. A //Budapest szívét keresem// meglátja azt, amit más nem és összegyűjti őket. Hát nem szívet melengető?
Síp utca.
A sok szívre az Instán lettünk figyelmesek és egyből kértünk a fotókból néhányat, hogy a héten szívekkel indíthassuk minden napot a Járókelő Facebook oldalán, a #jarokeloreggel rovatban. A //Budapest szívét keresem// szerzője elmesélte: egy makacs betegség miatt ugyan nincs most annyi friss tartalom az oldalán sajnos, de minden korábbi szív megtalálása nagy élmény volt.
A nyúlon túl.
Bemutatkozását és a visszaemlékezést a kezdetekről, lényegében változtatás nélkül közöljük.
Magánéleti válság legmélyén egy 30 fős zalai faluból felköltözni felért egy feltámadással. 12 évig ingáztam Piliscsabáról és Vácról, lelkes turista voltam, de nem ismertem igazán a várost. 2015 telén viszont minden új volt és gyönyörű. Graffitik, kocsmák, emeleti korlátok, mellékutcák, ahová célirányosan közlekedve korábban sosem fordultam be.
Az első szívet álmos, másnapos január elsején láttam meg egy Ó utcai ablakból, persze halálosan szerelmesen, a következőt három hónappal később egy Váci utcai oltáron, a harmadikat a saját gangomon – és ezzel el is kezdődött. Négyszer költöztem, szabadúszó műfordító-programszervezőből kényszerirodista lettem, az éjszakai koncerteket bedarálta a fáradékonyság, és egyre kevesebb erőm van a várost járni, de azért még majdnem négy évvel később is felkapom a fejem, ha szívet látok. Pest kimeríthetetlen: hatalmas, rengeteg építészeti stílust vonultat fel, rengeteg jó klub női vécéjében lehet szívekben tobzódni, és mindig újratermelődnek.
Pár kerület komolyabb kihívást jelent, a Parlament környékén például egy kezemen meg tudom számolni a szíveket. Általában arra jutottam, minél szegényebb a környék, a szív annál több lesz. Remek terápia: nincs az a mélypont, amiből a "vadászat" ne tudna kizökkenteni. Rejtett bónusz a közösség: egyrészt tele az Insta – többek között pesti – szívkeresőkkel, akikkel körbelájkoljuk egymást és az egész világot, másrészt rendszeresen küldenek az oldal követői, akik persze jórészt eleve ismerősök, saját fotókat New Yorktól a Józsefvárosig.
A heti sorozat indulásakor a //Budapest szívét keresem// egy új posztban külön üzent a Járókelő követőinek is.
Mi örömmel várjuk az újabb szíveket. Egyúttal mindenkit arra bátorítunk, hogy járjon nyitott szemmel és a javításra szoruló közterületi problémák mellett vegye észre a város rejtett kincseit is!