“Bármelyik város törekedhet arra, hogy jobb hellyé váljon, de általában ugyanazon a tanulási görbén haladnak végig.” Brent Toderian világszerte ismert véleményvezér, elismert urbanista, Vancouver korábbi vezető várostervezője, cége a Toderian UrbanWorks a világ számos városát és haladó városfejlesztőjét látja el tanácsokkal. Most pedig minket vezet végig azon az 5 lépésen, amely a városok fejlődésére a leginkább jellemző. 

Fotó: Jurre Houtkamp, Unsplash

Az egyik leggyakoribb kérdés, amit feltesznek nekem: „Melyek a világ legjobb városai?” Van erre néhány válaszom, de általában arra törekszem, hogy a beszélgetést áttereljem egy számomra érdekesebb kérdésre: mely városok tesznek figyelemre méltó dolgokat jelenleg annak érdekében, hogy sokkal jobbak legyenek?

Mivel a munkám nagy része városoknak nyújtott tanácsadás világszerte - ahogy én nevezem, a ”haladó urbanizmusról”, legegyszerűbben kifejezve a városok jobbá tételének segítéséről szól -, a közelmúltban történt sikeres városi átváltozások inspiráló példái aranyat érhetnek. Viszont azok a városok, amelyek már régóta nagyszerűek, ironikus módon kevésbé hasznos példák, mivel a cinikusok könnyen leírhatják őket. Milyen gyakran hallhatjuk ezt: „Ugyan, [helyettesítsünk be egy tetszőleges nagyvárost] mindig is ilyen volt! Soha nem lehetünk olyanok, mint ők.”   

Ráadásul legyünk őszinték: előfordulhat, hogy a nagyvárosok a babérjaikon pihennek az évtizedekkel vagy akár több száz évvel ezelőtt meghozott okos döntéseik miatt. Gondoljunk csak a Bloomberg polgármester előtti New Yorkra vagy Párizsra Delanoë és Hidalgo polgármesterek előtt! Vagy talán a saját városunk is eszünkbe juthat. De azok a városok, amelyek jelenleg merész és kreatív dolgokat tesznek azért, hogy jobbá váljanak - akár nagyszerűek már most is, akár nem - inspirálóak, és nehezen hagyhatók figyelmen kívül.

A világ minden városa egy tanulási görbén halad végig, keményen dolgoznak a fejlődésért, bár nagyon különböző alapokról indulnak. Vita tárgyát képezheti, mit is jelent a ”jobb” (beleértve az igazán fontos kérdés megválaszolását is: kinek jobb?), és még akkor is, ha a jobb és a rosszabb közötti különbség jól bizonyított, előfordul, hogy néhány város a rossz úton halad. De még azoknak a városoknak is, amelyeknek világos elképzelésük van arról, hogy mit jelent a jobb, nehézséget okozhat a ”hogyan” rész és az, hogy a sikerhez vezető út gyakran nem egyenes. 

 Brent Todarian beszél arról, hogy mi az az 5 dolog, ami a kiemelkedő városokat jellemzi 

A tanulási görbe különféle pontjain tartó városokkal folytatott sok éves munka után kifejlesztettem egy egyszerű beszélgetésindítót, amit úgy hívok: ”öt lépés a jobb városok felé”. Azt tapasztaltam, hogy segíthet megtörni a jeget, hogy az emberek valóban őszinték legyenek azzal kapcsolatban, hogy honnan indulnak.

1. LÉPÉS: HELYTELEN CSELEKVÉSEK

Sajnos továbbra is sok város szolgáltat bizonyítékokat arra, hogy elakadt ennél a lépésnél. Gondoljunk azokra a városokra Dallas-tól Melbourne-ig, amelyek még mindig új autópályákat építenek a városon belül és azon keresztül is; szélesítik a már így is túl széles utakat; vagy még több “autófüggő” kertvárost és bevásárlóközpontot létesítenek. Rengeteg bizonyíték van ezen önfejű gyakorlatok magas költségeire és negatív következményeire, a döntéshozók mégis tovább folytatják, gyakran a hibás szabályok és irányelvek, a piaci lendület, a szűk látókörű gondolkodás vagy éppen a rossz városvezetés miatt. A városok jobbá tételéhez nem csak arra van szükség, hogy elkezdjünk helyes dolgokat tenni, hanem arra is, hogy befejezzük a helytelen tevékenységeket,  ami gyakran sokkal nehezebb.

2. LÉPÉS: ”JOBBAN” CSINÁLNI A HELYTELEN DOLGOKAT

Ez generálja általában a legérdekesebb vitákat mind a városvezetésben, mind azon kívül. A városok rendkívüli mennyiségű energiát és erőfeszítést fordítanak arra, hogy ne kelljen változtatniuk a működésükön, így kísértést érezhetünk, hogy hátba veregessük magunkat azért, mert megtaláltuk a módját annak, hogy hogyan csináljuk jobban a helytelen dolgokat. Kedvenc példám az elektromos és az önvezető autók, más szóval a ”jobb autók” - amikor a helyes válasz a kevesebb autó volna. Vagy Elon Musk nagy dobása, hogy ”jobb alagutakat” építsen egy ”jobb fúróval”, hogy ”jobb (és még több) autót” mozgathasson a városaink alatt. Rengeteg polgármester ragaszkodott ahhoz, hogy szükségtelen a közösségi közlekedés finanszírozása, hiszen  „néhány év múlva mindannyian önvezető autókkal utazunk majd”. Nem fogunk.

További példák a várostervezésben: a széles artériás főutak szépen parkosított középsávokkal; vagy a hatalmas felszíni parkolók festett sávokkal, amelyek biztosítják az autók szebb elrendezését (én magam is harcoltam ezekért munkám során Calgary-ban, mert akkoriban még nem tudtam a helyes megoldást: sokkal kevesebb parkoló). A Muskhoz hasonló befolyásos személyek erőteljesen táplálhatják ezt a ”helytelen dolgot jobban” narratívát, ezzel elvonva a döntéshozók figyelmét az alapvető helyes megoldásoktól, mint például a jobb területhasználati döntések és a multimodális infrastruktúrába történő okos befektetések.

3. LÉPÉS: MEGPRÓBÁLNI JÓLLAKATNI A KECSKÉT, ÉS KÖZBEN MEGŐRIZNI A KÁPOSZTÁT

Az ebben a fázisban tartó városok már elkezdtek beruházni hasznosabb dolgokba, például a közösségi közlekedés és a kerékpáros infrastruktúra fejlesztésébe, valamint a megfelelő irányvonalak kialakításába, így például a területhasználattal kapcsolatos okosabb döntésekbe. De ezzel egyidőben továbbra is helytelen döntéseket hoznak, és általában még rosszabbakat. Kedvenc példám Denver döntése, amelynek értelmében új városi vasútvonalat épített, miközben kiszélesítette a mellette futó autópályát, és hatalmas parkolókat létesített a vasútállomásokon. Vagy nézzük az ausztráliai Brisbane-t, ahol egyszerre fektetnek a buszközlekedés gyorsításába és egy biciklisztrádába - amely a folyóparti megemelt gyorsforgalmi út alatt fut, amit valójában le kellene bontaniuk -, miközben a közlekedésre szánt költségvetésük nagy részét továbbra is az autózás megkönnyítésére költik. Az ennél a lépésnél elakadt városok gyakran csalódottak, mert nem látják a tényleges haladást az autózásról a tömegközlekedésre való átállásban. De ez egyáltalán nem meglepő, hiszen nem hajlandók meghozni azokat a nehéz döntéseket, amelyekkel a vízióikban és a terveikben elképzelt várost valósíthatják meg.

4. LÉPÉS: ROSSZUL CSINÁLNI A HELYES DOLGOKAT 

Ez a lépés, amelyet nemrég, számtalan beszélgetés után adtam hozzá a listához, arról szól, hogy vajon kezdetben rosszul csinálni helyes dolgokat rosszabb-e, mint egyáltalán nem csinálni ezeket. Gondoljunk azokra a próbálkozásokra, amikor kerékpárutakat, közösségi közlekedési hálózatokat terveznek, de hibásan vagy úgy, hogy nem igazán kapcsolódnak egymáshoz az útvonalak.  Amikor kudarcot vallottak vagy alulteljesítettek, milyen hatással volt ez az ezt követő infrastrukturális megbeszélésekre? Ha valamit elég rosszul csinálnak, akkor az évekkel vagy akár egy generációval is visszavetheti az elképzelések megvalósítását:  “Látod? Mondtam, hogy borzalmas ötlet volt! Soha többé nem próbálkozunk vele!”. De az is igaz, hogy az okos, jó stratégiával rendelkező városok nagy sikert értek el jól megszervezett próbákkal, kísérleti projektekkel, vagy éppen a mindennapos ”kompetens kudarcokból” való tanulás révén, de azokban a kultúrákban, amelyek elfogadják a kreativitás kockázatát és a gyors tanulást. Gyorsnak lenni a tanulásban és a hibáink kijavításában  egy olyan rendkívüli módon szükséges kulturális változás, amelyen számos városvezetésnek dolgoznia kell. Összegezve: a városok inkább csinálják eleinte rosszul a helyes dolgokat, mint hogy a helytelen dolgokat csinálják “jobban”.

5. LÉPÉS: A HELYES DOLGOKAT JÓL CSINÁLNI

Ha végre eljutunk arra a pontra, amikor helyes dolgokat teszünk, és jól is tesszük ezeket, a tanulási görbe még akkor sem ér véget. A folyamatos tanulás és fejlődés kultúrájára van szükség! A jó hír az, hogy a ”siker csábítása” hasznos: gondoljunk csak arra, hogy az általában sikeresnek tartott világvárosok - mint például Barcelona, London, Bécs, Buenos Aires, New York, Stockholm, Melbourne, Vancouver és Koppenhága - még mindig keményen dolgoznak azért, hogy felülmúlják egymást és még jobbak legyenek. Imádják azokat az eredményeket (és a figyelmet), amelyeket a valódi fejlődés által értek el, és még tovább akarnak lépni. 

Szóval hol tart a városod ezen a tanulási görbén? Mielőtt válaszolsz, ne feledd, hogy ezek a lépések nem a város teljes leírására szolgálnak! Egy város lehet egyszerre mind az öt fázisban, a városalkotás különböző elemeitől függően. Minden város megteheti, hogy másfajta döntéseket hoz, és dönthet úgy is, hogy átalakítja magát. Az első lépés általában egy őszinte eszmecsere arról, hogy a város hol tart most, és hová fog jutni, ha nem változtat az irányon.

A fordítást Albert Zsuzsa, a Járókelő Közhasznú Egyesület önkéntese készítette a FastCompany eredeti cikke alapján.

A Járókelő Közhasznú Egyesület működteti a Járókelő.hu közterületi hibabejelentő oldalt, amely segít a városlakóknak abban, hogy bejelenthessék a kátyúkat, leszakadt szemeteseket, lekopott zebrákat, összetört megállókat, az elhagyott autókat és sok más problémát, amelyet közterületen tapasztalnak. Ne menj el a problémák mellett! Jelezd nekünk, és segítünk, hogy a panaszod, a kérésed eljusson a megfelelő illetékeshez. Légy részese a megoldásnak, te is tehetsz a környezetedért!