"Egy új államba való költözés senkinek sem könnyű. Tisztában voltunk azzal, hogy egy ilyen döntés teljesen fel fogja borítani a kilenc és tizenkét éves gyermekeink életét, amihez születésük óta hozzá voltak szokva. De arra, hogy szabadságot és önállóságot tudjunk nekik adni, az autókkal teli East Vancouver nem volt alkalmas hely. Így 2019-ben úgy döntöttünk, hogy lecseréljük a British Columbia állam dombjait Dél-Hollandia alföldjeire" - Chris és Melissa Bruntlett saját tapasztalataikat osztották meg a gyerekbarát városok kapcsán.
Az amszterdami egyetem városföldrajzi docense, Lia Karsten szerint manapság a gyerekeket a földrajzi helyzetük szerint két csoportba sorolhatjuk: benti gyerekek - azok, akik az idejük nagy részét bent töltik és a hátsó ülés generáció - azok, akiket a hátsó ülésen ülve egyik programról a másikra hurcolnak a szüleik. Ahogy nőtt az autók száma a 20. század második felében, úgy szorultak ki a gyerekek a közösségi helyekről és privátabb, biztonságosabb helyekre kényszerültek mint az udvar vagy a játszóterek - míg korábban az utcákon játszottak a barátaikkal, és a szomszédok éber tekintete “felügyelte” őket.
A benti gyerekek és a hátsó ülés generáció egyik legnagyobb hátránya, hogy elszigetelődnek a körülöttük lévő világtól. Amikor nem tudják önállóan felfedezni az utcákat gyalog vagy biciklivel, akkor az ismerős zónák közötti tér hatalmas óceánná válik, amin lehetetlen átkelni a kísérők segítsége nélkül. Dr. Karsten úgy nevezi ezt, hogy “szigetvilág város”, ahol a gyerekek utazása olyan szinten kontrollált az állandó kíséret által, hogy nem tudják, hogyan tudnak egyedül eljutni az otthonuktól a szokásos úticéljaikhoz.
Tim Mossholder fotója a Pexels oldaláról
A vancouveri otthonunk minden oldalról körül volt véve négy- vagy hatsávos utakkal, amelyeken napi szinten 40000 autó közlekedett. Kevés olyan átkelőhely volt, ahol nyugodt szívvel engedhettük a gyerekeket egyedül közlekedni - a megfakult zebrák és a számtalan jelzőgomb ezt nem tette lehetővé.
A biztonságos tervezés hiánya mindenütt káros hatással van a gyerekekre, mégpedig a súlyosan csökkent aktivitás formájában. Kanadában a gyerekek 93%-a nem mozog annyit, mint az ajánlott napi mennyiség. Ezen nagyságrendekkel javítana a mindennapi biciklizés vagy a gyaloglás az iskolába. Ahol 1959-ben az amerikai gyerekek 50%-a gyalog vagy biciklivel járt, ott most csak a 13%-uk tesz így.
De ennek nem kell így maradnia! Hollandiában az általános iskolás gyerekek kétharmada biciklizik vagy sétál az iskolába, a középiskolásoknak pedig háromnegyede. Ez az évtizedekkel ezelőtt meghozott rendelkezéseknek köszönhető, amelyek az utcákon való biztonságosabb közlekedést támogatták. A mostani városunkban, Delftben egy 1970-es Közlekedési Terv külön kiemelte az autók mennyisége és gyorsasága miatti biztonsági krízist. Az alapgondolat az volt, hogy minden gyerek képes legyen biztonságban elsétálni az iskolába, egy baráthoz, a boltba és az ezeket a helyszíneket összekötő útvonalakon anélkül, hogy nagyforgalmú úton kelljen átkelniük. Azzal, hogy megakadályozták, hogy az autók átjárásra használják a lakóterületeket, olyan környezetet hoztak létre, ahol évtizedekkel később is biztonságosan közlekedhetnek a gyerekek.
Pavel Danilyuk fotója a Pexels oldaláról
Delft biztonságos utcái lehetővé teszik, hogy a gyerekeink a városon belül és kívül is önállóan tudjanak közlekedni a barátaikkal. Többet mozognak, több időt töltenek a társaikkal és boldogabbak, mivel nincsenek bezárva az otthonukba, és nincsenek állandóan anya és apa felügyelete alatt. Amikor az amerikai gyerekek 5-10%-ánál depressziót állapítanak meg, a városok segíteni tudják a magány és a mozgáshiány leküzdését azzal, hogy olyan utakat terveznek, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyerekek közelebb érezzék magukat a közösséghez.
A kellő mennyiségű mozgás, annak a lehetősége, hogy szülők nélkül, önállóan is megtapasztalják a világot, és a kapcsolatok, amelyeket a társaikkal való biciklizés vagy sétálás közben építhetnek, kulcsfontosságú tényezők a gyerekek egészsége és boldogsága szempontjából.
Az olyan városkialakítás, amely ezeknek a tényezőknek a mentén történik, alapvető kellene hogy legyen minden gyerek, nem csak a holland gyerekek számára. Ehhez viszont szükséges az az elhatározás, hogy előtérbe helyezzük a legkisebbek biztonságát, és megadjuk nekik azt a lehetőséget, hogy újra kimenjenek a szabadba, és úgy tapasztalják meg a világot, ahogy azt igazán szeretnék.
A fordítást Dorogi Dávid, a Járókelő Közhasznú Egyesület önkéntese készítette. Az eredeti cikket itt olvashatod.
A Járókelő Közhasznú Egyesület működteti a Járókelő.hu közterületi hibabejelentő oldalt, amely segít a városlakóknak abban, hogy bejelenthessék a kátyúkat, leszakadt szemeteseket, lekopott zebrákat, összetört megállókat, az elhagyott autókat és sok más problémát, amelyet közterületen tapasztalnak. Ne menj el a problémák mellett! Jelezd nekünk, és segítünk, hogy a panaszod, a kérésed eljusson a megfelelő illetékeshez. Légy részese a megoldásnak, te is tehetsz a környezetedért!
