Milyen egy igazi gyermekbarát város?

Sok városi gyerek számára az a realitás, hogy az idejük jelentős részét a négy fal között töltik és gyakran okoseszközökön játszanak. Néhány város azonban megpróbál szembemenni ezzel a jelenséggel a gyerekek egészségének érdekében, illetve azért, hogy tudjanak egymással találkozni, méghozzá szabad téren.

Fotó: Bruna Saito fotója a Pexels oldaláról

Képzeld el, hogy 10 éves vagy! Egy közepes méretű városkában élsz, és szeretnéd meglátogatni a legjobb barátodat, aki pár perc sétára lakik tőled, hogy együtt mehessetek a közeli parkba, még 10 percnyi séta távolságra. A baj csak az, hogy nagy és veszélyes autóút található mind a barátod, mind a park felé vezető úton. Ezért megkérdezed a szüleidet, hogy elindulhatsz-e egyedül, de ők nemmel válaszolnak, és sajnos nincs idejük, hogy elkísérjenek téged. Így marad az, hogy snapchateltek vagy videójátékozol a kanapén. Ezzel pedig elveszett a mozgás, a játék, a természetben, a szabad levegőn töltött idő és a barátoddal való személyes találkozás lehetősége.  

Ez a városi valóság, de ennek nem kell így lennie!

Tim Gill, a Félelem nélkül felnőni egy kockázatkerülő társadalomban című könyv szerzője szerint az a város mondható gyerekbarátnak, amelyik “hétköznapi szabadságot” ad a gyerekeknek, akik ennek eredményeképpen nyugodtan próbálgathatják a szárnyaikat.

"Nem elég csak játszóterekről és szép, rendben tartott közterekről beszélgetni, ahová csak felnőttek kíséretében juthatnak el a gyerekek” - mondja Gill. Szerinte a társadalom hibája, hogy a várostervezés az autók, a házak építése és a gazdaság körül forog, nem pedig a környezet, az egészség és az életminőség megóvása körül. "Nincs tervező, aki vitatkozna ezzel" - mondja Gill. "Ez az egész azért van, mert a döntéshozóink rövid távban gondolkodó politikusok, akiknek nem kell az elkövetkező két-három évnél távolabbra tekinteniük."

A gyermekbarát várostervezés azonban egyre népszerűbb. A közösségi tervezéstől a városszintű lakhatási politika módosításáig számtalan módon igyekeznek figyelemmel lenni a gyerekek, családok szempontjaira is.

Tirana: bízzunk a néma többségben!

Miután egy felmérés rávilágított arra, hogy Tiranában a szülők többet költenek az autóikra, mint a gyerekeikre, a városvezetés a statiszikából következő ismeretek alapján újragondolta a priorításokat. A szűkös anyagi forrásokkal rendelkező városban különböző vállalkozások és cégek finanszírozták a meglévő bölcsödék és óvodák korszerűsítését. Sőt, újak kialakítása is zajlik a közszféra és a magánszféra közötti együttműködés révén.

Ismétlődő útlezárásokkal szoktatták hozzá a helyi lakosokat ahhoz, hogy a város egyik nagy tere véglegesen autómentessé váljon. Minden harmadik hónapban egy utcával bővül a sétálóövezet, míg az egész városközpontban el nem érik a végső célt. A levegő szálló por koncentrációja máris 15%-kal esett vissza. Egy ilyen változtatás nem könnyű egy olyan városban, ahol az autó státuszszimbólum. Egy új játszótér megépítése például hangos, némelykor erőszakos tiltakozás váltott ki, de a polgármester a hangos kisebbség ellenében bízott abban, hogy a néma többség majd megjelenik és birtokba veszi az új teret, és pontosan így is történt.

Egy ún. zöld gyűrűt is létrehoztak a város körül, amely olyan fákból áll, amelyeket gyerekek ültetnek el a születésnapjukon. “Míg más országokban falak emeléséről beszélnek, mi fákból építünk falat,  hogy oxigénnel töltsék meg a várost” - mesélte a polgármester. A fák körülbelül 60%-át helyi polgárok és cégek biztosítják, utóbbiak céges autónként kettőt. Egy újabb, a gyalogosokat és kerékpárosokat szolgáló városi körgyűrű kialakítása is folyamatban van. 

Tirana egy különleges városi közgyűléssel is büszkélkedhet, amelynek keretein belül gyerek képviselők vitathatják meg észrevételeiket a polgármesterrel.

“Az a szuper a gyerekekben, hogy nincsenek hátsó szándékaik, és ők a legfőbb szószólói az újrahasznosítás ügyének vagy annak, hogy az iskolába gyalog vagy biciklivel járjunk, ők azok, akik a szüleiket is képesek bevonni ezekbe a témákba” - nyilatkozta a polgármester. 

Rotterdam: a gyerkőcvadon

Rotterdam 15 millió eurót költött  közterületek fejlesztésére, lakhatásra és biztonságos közlekedési útvonalak kiépítésére az alacsonyabb jövedelmű városrészekben, amióta 2006-ban a legkevésbé gyerekbarát várossá választották Hollandiában. 

Egy városi parkerdő nagyobb nyílt terepét erdei játszótérré alakították, hogy a gyerekek szabadon játszhassanak. Így élvezhetik a “vadon” sokféleségét: tüzet rakhatnak, bunkert, tutajt építhetnek és szabadon sátrazhatnak. Néhány iskolai játszóteret is közösségi térré alakítottak át, hogy a gyerekek megtapasztalhassák az olyan közösségi élményeket, mint a kertészkedés vagy a sport. 

A Droomstraat (Álom utcák) program pedig az ott lakókat vonja be az utcák fejlesztésébe. A helyieknek lehetőségük van arra, hogy a forgalmas szakaszokat és a parkolókat olyan területekre cseréljék, ahová például zöldséges ágyásokat vagy padokat telepítenek. Úgy tűnik, eredményesek voltak ezek a kezdeményezések, és egyre több gyerekes család marad a városban.

Bogotá: a veszélyzónák feltérképezése 

“Ha olyan várost építünk, amelyben a gyermekeink jól érzik magukat, az mindannyiunk számára élhetőbb várost jelent.” - Bogotá korábbi polgármestere.

Buszjáratok létrehozásával és bicikliutak kialakításával, valamint 1200 park és játszótér megnyitásával kezdődött az a két évtizede zajló folyamat, amely a városi tér használatának egyenlőbbé tételét célozta meg.

A város egyik legszegényebb negyedében a helyi közösség egy alapítványi kezdeményezés, az Urban 95 keretében kezdett el azon dolgozni, hogy a közterek hogyan alakíthatóak át a 95 centiméternél alacsonyabb lakosok szempontjait is figyelembe véve. A kerületben, ahol magas a bűnözési ráta és kevés a zöldfelület, közösségi séták során térképezték fel a veszélyzónákat, és megoldásokat kerestek az ezekből eredő problémákra.

Falfestmények és növényládák jelzik az óvodák, iskolák és parkok közötti utakat forgalomcsillapítási céllal, az épületeket pedig élénk színekkel festették ki. A taktikai urbanizmust  használták fel arra, hogy kipróbálhassanak néhány változtatást, amelyeket akkor véglegesítenek, ha beválnak. A tervezésben résztvevő közösségeket arra ösztönzik, hogy magukénak érezzék a változtatásokat és használják őket - ha ez nem működik, akkor nem érdemes a városnak hosszú távon fenntartania ezeket.

A városi sikló üzemeltetője azt tervezi, hogy hasonló gyerekbarát megoldásokat alakítanak ki a megállóikban, az útvonalaik mentén. Olyan tereket hoznak létre, amelyek játéklehetőséget biztosítanak a gyerekeknek, ahol a kisgyermekes anyukák kényelmesen szoptathatnak és amelyek az idős embereket is kiszolgálják. A városi buszjáratokat üzemeltető cég is gondolkodik hasonló megoldásokon. 

Lexington: ideiglenes víziparkok

A Kentucky államban található Lexingtonban, ahol a hőmérséklet a nyári hónapok nagy részében meghaladja a 27 fokot, a családok a helyi park szökőkútjaiban kerestek hűsítő menedéket, megszegve a szabályokat. A városi tanács úgy döntött, hogy büntetés helyett párbeszédet kezdeményez a témában. Egy 2015-ös közterekre koncentráló felmérés rámutatott arra, hogy hiányoznak a családbarát kültéri helyek, főleg olyanok, ahol játéklehetőség és valamilyen vízfelület is található. A következő nyáron egy ideiglenes, könnyen alakítható szökőkutat helyeztek ki az egyik közpark gyepére.

A SplashJam nevű installációhoz a város minden részéről özönlöttek az emberek  hűsítőkkel, ételekkel, napernyőkkel. Piknikeztek és nézték, ahogy a gyerekeik élvezik a játékot. Olyanok is érkeztek, akik azelőtt soha nem jártak a parkban. A látogatók száma megháromszorozódott, 80 %-uk még soha nem járt ott korábban, igazi találkozóhellyé változott a terület. A projekt sikerén felbuzdulva a városvezetés más parkokban is szeretné megismételni a projektet.

Vancouver: családbarát lakhatás

Vancouver 1990-ben bevezetett családbarát lakhatási politikája 2001 és 2011 között megduplázta a belvárosban élő gyerekek korábbi arányát. A lakótelepekre vonatkozó tervezési és építési irányelvek előírják, hogy a lakások negyedének kialakítása családbarát legyen, babakocsik számára biztosított közösségi tárolókkal, játszóterekkel, természetes fénnyel, valamint a fejlesztéseket az iskolák, napközi otthonok és élelmiszerboltok fél mérföldes körzetében és biztonságos gyalogos útvonalak mentén kell elhelyezni. Az irányelvek a szocializáció lehetőségét kívánják biztosítani minden életkorban; óvodás korúaknak, az általános iskolásoknak és a tizenéves gyerekeknek. De a tinédzser korúakról sem szabad megfeledkezni, a  labdajátékokra alkalmas terek kialakítása is fontos!

Ezen kritériumok szerint épül Vancouver egyik új városnegyede, a River District egy régi ipari területen, s a teljes fejlesztés harmada kifejezetten a családokra fókuszál. A 10 hektárnyi területen parkok, iskolák, óvodák, gyermekgondozási központok és közösségi ház is megtalálhatóak lesznek. A sok emeletes luxus apartman 250 lakását a piaci ár alatt lehet majd bérelni, ezek 60%-a családok számára lesz elérhető.

Vancouver szélesebb körű lakhatási stratégiája a lakhatás megfizethetőségének problémáját igyekszik kezelni, 72 ezer új otthon teremtését célozza meg 10 év alatt, melyek 40%-át családoknak kínálja, és ezenek két harmadát bérelhető lakás formájában. A lakások felét olyan háztartásoknak szánják, amelyeknél a kereset az átlagjövedelem alatt van.

A The Guardian cikke alapján a fordítást Kárpáti Fanny, a Járókelő önkéntese készítette.