2020-ban a világjárvány miatt életbe lépő korlátozások több milliárd embert kényszerítettek arra, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljenek a közvetlen környezetükkel. A legfelkapottabb kortárs várostervezési elmélet az úgynevezett 15 perces város volt, vagyis lehetővé tenni a lakosok számára, hogy egy 15 perces sétával vagy kerékpározással elérjenek mindent, ami a mindennapi élethez szükséges. A koncepció célja az üvegházhatású kibocsátások csökkentése és a nagyvárosok élhetőségének növelése. Elsősorban Párizs karolta fel az ötletet, hogy ezzel a francia főváros koronavírus utáni felépülését megalapozza. Svédország most egy hiperlokális változattal újít be, a terv az ország minden egyes utcájának átgondolását célozza meg.
Svédország egy még inkább a szűkebb környezetre fókuszáló változat kialakítására törekszik, méghozzá országos szinten. A tervet - amelyet a svéd nemzeti innovációs szervezet, a Vinnova és a dizájn think-thank, az ArkDes tesztel - Dan Hill, a Vinnova vezetője csak “egyperces városnak” nevezi. Míg Párizs 15 perces sugárral számol, a barcelonai szuperblokkok pedig kilenc blokk kiterjedésű területekkel dolgoznak, addig a svéd projekt az utcák szintjén gondolkodik.
A Street Moves nevű kezdeményezés lehetővé teszi a helyi közösségek számára, hogy saját utcáik elrendezését közösen tervezhessék meg. A lakók így workshopok és konzultációk révén felügyelni és befolyásolni tudják, hogy az utcájukból mekkora területet foglaljanak el a parkolók és mekkora terület szolgáljon egyéb köztéri funkciókat. A kísérlet Stockholm négy városrészére terjed ki, de hamarosan három másik település is bekapcsolódik. A végső cél roppant ambiciózus: a következő évtizedben újragondolni és újrateremteni minden egyes utcát az országban, ahogy a kezdeményezés fogalmaz: “Svédország minden utcája legyen egészséges, fenntartható és élettel teli 2030-ra!”
A 15 perces városmodellel ellentétben a svéd koncepció nem az összes városlakó igényét akarja kielégíteni, amelyhez a közösségi közlekedést, a munkába jutás lehetőségét vagy az egészségügyi szolgáltatásokat, tehát az alapvető szükségleteket kellene lokális szinten felügyelnie. Helyette a “küszöbön túli” terek válnak a közösségi részvételre invitáló helyszínné, melyek szűrőként és kapuként szolgálnak a tágabb világra. Az itt megteremtett légkör rengeteget elmond arról, hogy a helyi közösség hogyan működik, és milyen értékeket helyez előtérbe. “A mindennapi infrastruktúrák mint az utcák is kulcsfontosságúak kultúránk alakításához” - inditványozza Hill.
A foltnyi betonplaccok újragondolásával a közösség számára meghatározó kapcsolódási pontokat alakíthatunk ki. Így a projekt szakít azzal a mindenütt uralkodó felvetéssel, hogy az utcák elsősorban autók parkolására szolgálnak. Ezeknek az ajtóinkon túli parányi területeknek az átalakítása egy széleskörűbb városi átalakulás kezdetét jelentik.
Bár a Street Moves koncepciója már 2020 előtt megfogalmazódott, az elmúlt évben tapasztalt bezártság rámutat arra, hogy a legalapvetőbb társadalmi akadályokat a közvetlen környezetünkben kell leküzdeni. A Street Moves legfőbb eszközei az amerikai “parklet model” utcai bútorai. A Vinnova a Lundberg Designnal közösen olyan utcai bútorelemeket fejlesztett, amelyek elférnek egy átlagos parkolóhelyen, és időtálló fenyőből készülnek. Ezek a járdaszegély mentén elhelyezett darabok aszerint alakíthatóak, hogy növényládákat, bicikli- vagy rollerparkolókat, játszótéri elemeket, vagy elektromos autó töltőt szeretnénk hozzáépíteni. A panelek könnyen csatlakoztathatóak egymáshoz, így különállóan, de egy teljes utca mentén összekapcsolva is állhatnak. Az innovációs igazgató szerint a koncepciót a Lego és az IKEA inspirálta, de akár a Minecraft is lehet minta. A rendszert bármikor újra lehet gondolni vagy akár bővíteni is. Az önkormányzatok saját változataikat kiválaszthatják a Street Moves eszköztárából, de a végleges kialakítás minden utcában workshopok és konzultációk során alakul ki a helyi lakosok részvételével, beleértve az iskolás gyerekeket is. A megállók körüli utcáknál feltehetőleg a biciklitárolókat részesítik majd előnyben, míg a kávézók környékén az utcai ülőhelyeket. Egyesek számára a növények ültetése lehet a fontos, míg másoknak a játékot biztosító terek kialakítása. A projekt vezetői kiemelik, hogy a közösségi tervezés legalább annyira fontos része a projektnek, mint a utcabútorok maguk. Mivel az installációk könnyen áthelyezhetőek vagy eltávolíthatóak, ezért ezek inkább ideiglenes, kísérleti vagy akár szezonális lehetőségek, mint univerzális és állandó megoldások.
Egy város tervezésekor az a legjobb, ha az emberek otthonánál kezdjük, a hétköznapi életüket és az ő igényeiket, kívánságaikat alapul véve. Viszont semmilyen közvetlen beavatkozás nem tud megtörténni, amíg a városok nem keresnek konkrét eszközöket a kivitelezéshez. A jelen helyzetben való igaz, hogy a városok prioritásai között nem éppen az új elképzelések megvalósítása szerepel. Svédországban is tovább bonyolítja a helyzetet a Covid-járvány; katasztrofálisnak bizonyult, hogy a kormány sokáig idegenkedett kijárási korlátozásokat bevezetni. Ám ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy nagyobb legyen a hajlandóság arra, hogy új fejezetet nyissanak a várostervezésben.
Nem csak a tehetetlenség gátolja az újratervezés megvalósulását, az autófüggőség is nagy nyomást helyez az önkormányzatokra, hiszen folyamatos az elvárás, hogy fenntartsák a szükséges autós infrastruktúrát. Ezenkívül gyakran maguk is függnek a parkolási bevételektől, hiszen ezek az egyéb önkormányzati ellátáshoz szolgálnak fedezetül. Egy ilyen projekt esetében tehát meg kell vizsgálni, hogy hogyan lehet átalakítani a város költségvetését úgy, hogy az autósokat elfogadható eszközökkel kárpótolhassák. Stockholm közútkezelőjével együttműködésben többek között a következő kulcskérdéssekre keresik a választ:
- Mekkora a parkolásból származó éves bevétel?
- Milyen beruházások függnek ettől, és miről lehet lemondani a projekt javára?
- Hol valósulhat meg a projekt?
- Ha egy parkolóhelyet el lehet venni, akkor akár négyet is? Van-e határ?
Bár a projekt még korai szakaszban van, a bővítése ebben az évben is fokozatosan halad. A kísérletezés a folyamat része, amelynek tanulságai aztán kézikönyvként szolgálhatnak az önkormányzatok számára. Ahogy Hill meséli, a Street Moves nemzeti szintre történő kiterjesztése fontos szempont: ne csak néhány nagyvárosban valósuljon meg, hanem valóban rendszerváltó erővel bírjon!
Ilyen hatalmas átalakítás, úgy tűnik, csak Svédországban képzelhető el, ahol a szociális és környezeti szabályozás amúgy is irigyelni valóan progresszív. Svédország törvényileg kötelezte a városait arra, hogy 2045-ig érjék el a karbonsemlegességet. Egy ambíciózus, az autóhasználatot nemzeti szinten is csökkenteni kívánó kampány közelebb hozhatja ezt a célt. A Street Moves a nemzetközi közönségnek is példával szolgálhat, hogy hogyan lehet a városlakókat még közvetlenebbül bevonni a környezetük alakításába. Ha már a legsürgetőbb ügyek mint a klímakatasztrófa, a társadalmi kohézió kérdése, a demokrácia kihívásai a “küszöbünk előtt” vannak, érdemes ezen a helyen elkezdeni a változtatást.
A Bloomberg cikke alapján a fordítást Kárpáti Fanny, a Járókelő önkéntese készítette.
