Addig is, amíg tart a felújítás, az IC utasainak Hatvan és Budapest között pótlóbuszra kell szállniuk. Teszteltük, hogyan működik az ideiglenes megoldás.
a hatvani állomás peronján kint van a sárga tábla
A felújítás az elővárosi közlekedést is érinti, hiszen Pécel és Aszód között egyáltalán nem járnak a vonatok. Mi most mégis inkább arra voltunk kíváncsiak, mi a helyzet Miskolc-Budapest viszonylatban. Hogy miért van szükség a lezárásra és mi történik ott pontosan ezekben a hónapokban, arról itt lehet bővebben olvasni. Több települést egyébként olyan kedvezőtlenül érint a változás, hogy amíg korábban megszakítás nélkül lehetett utazni, addig most két átszállással kell számolniuk például azoknak, akik a főváros felől Egerbe igyekeznek. Azért is választottuk mégis Miskolcot, mert ez a legnépesebb település a vonalon. Érthető módon óránként közlekednek az InterCityk a Tiszai pályaudvar és a Keleti között.
A Tiszaiból indulunk. A jegypénztárnál kedvesen tájékoztat a hölgy, hogy a szerelvény csak Hatvanig közlekedik, utána buszra kell szállni. Igaz, a részletekkel már nem traktál. Mint utóbb kiderül, ez az eljárás, vagyis a kedves tájékoztatás nem a sztenderd. Jellemző a viszonyokra, hogy Hatvanhoz közeledve egy külföldi turista aggódva kérdezősködött, hogy miért szedelődzködik mindenki, ő úgy tudja, ez a vonat Budapestig közlekedik. Még alkalmam sem volt felvilágosítani, amikor egy másik utas már mondta is neki, hogy semmi pánik, majd hozzám fordult és magyarul várta a megerősítést:
ugye jól tudja, hogy a Keletibe tart a szerelvény?
Persze előfordulhat, hogy mindketten online váltottak jegyet, ezért nem szólt nekik senki. Csakhogy az Elvira felületén feltüntették a pótlóbusz ikont és vele együtt a változást. Vagyis csak az lehet, hogy a jegypénztárban történő tájékoztatás teljesen esetleges és ha épp nincs jó napja a boxban ülő MÁV-os munkatársnak, akkor ugyanúgy nem jár a magyar nyelvű beszélőnek, mint a külföldinek. Esetleg a kalauz is bemondhatta volna, hogy a következő a végállomás, de különösebb magyarázat nélkül végül ez is elmaradt.
Szerencsére, ahol az egyik kezével elvesz, ott a másikkal ad a szolgáltató. A hatvani állomás peronján már laminált A4-es lapra nyomtatott táblák jelzik az útirányt a pótlóbuszuk megállója felé. Ha valakinek ezek elsőre elkerülnék a figyelmét, az nyugodtan kövesse a rutinosabbakat és menjen a tömeg után. Így tett külföldi utastársunk is. Ő az, a nagy túrahátizsákkal.
A busz rendben van, nem kell nyomorogni. Úgy tűnt, mindenkinek jut elég hely. Olyan apróságokba tudok csak belekötni, mint a digitális óra, ami még mindig a téli időszámítás szerint működött. Igaz, utunk épp az óraátállítás után néhány nappal történt, vagyis lehetnénk elnézőbbek. De a mögülem hallatszó telefonbeszélgetés tanúsága szerint ez így is okozott problémát. A hölgy ugyanis eszerint kalkulálta az érkezést és bőszen bizonygatta a vonal másik végén várakozó beszélgetőtársnak, hogy igenis egy órával hamarabb érkezünk. Néhány perc után végül tisztázódott a helyzet. Tanulság: legyen az embernél saját óra, ne akarjon a MÁV-ra hagyatkozni.
A tér-, és idődimenziók átugrása után a Keleti pályaudvar közelében áll meg a pótlóbusz. A Thököly út felőli parkoló mögött, a Verseny utcában alakították ki az ideiglenes buszállomást. Értem én, hogy ez a logikus, de egyáltalán nem ez a legkényelmesebb. Ez a pont valóban a pályaudvar közelében van, de minden más járat megállójától ez esik a legtávolabb.
Összességében azt lehet mondani, egzotikus kalandnak nem rossz egy ilyen út, különösen ha az ember nem siet. De a heti vagy sűrűbb rendszerességgel ingázókat nem irigylem. A kötöttpályás közlekedést sem kerülik el a balesetek, de a közúti buszozás még inkább kitett a dugóknak és más hátráltató tényezőknek. Egy ismerősöm miskolci útjának menetideje éppen így nyúlt 5 és fél órásra, egy szalagkorlátot felszakító autós miatt, még decemberben.
Voltaképpen egyetlen kérdés maradt bennem a nap végére: Vajon hány utast veszít ezzel a MÁV? A teljes árú jegy csaknem 4000 forintba került. Én biztosan keresek más megoldást a legközelebbi túrára.
