Ha megosztod, megoldod.

A Járókelő oldal 2012 óta segít a városlakóknak abban, hogy bejelenthessék a kátyúkat, letört szemeteseket, lekopott zebrákat és egyéb közterületi problémákat a lakóhelyükön.

Adománygyűjtés, építkezés, csokirulett - így rak fészket a Gólya

Adománygyűjtés, építkezés, csokirulett - így rak fészket a Gólya

2019. január 10. - Járókelők

A Gólya egy évek óta a nyolcadik kerületi Bókay János utcában, szövetkezeti alapon üzemelő közösségi tér: teret ad koncerteknek, buliknak, előadásoknak, de egy időben napközi is szerepelt a programkínálatban. Most viszont költözni kényszerülnek – ez a döntés pedig komplex gazdasági-társadalmi változások miatt született meg. Blaskó Zsófia készített interjút Vitézy Marcellal, aki a Gólyában dolgozik, valamint a PÉNZ nevű bulisorozat egyik szervező tagja.

vitezymarcell.png

Mióta dolgozol a Gólyában? Milyen szerepet töltesz be a szövetkezetben?

Én egy francos fekete bárány vagyok ebben és remélem nem keserítelek el azzal, amit mondani fogok, de én nem vagyok még szövetkezeti tag. Én egy úgynevezett tag 1-es stádiumban vagyok, ami az ide vezető autópálya körülbelül, és annak is inkább a belépő része. De alapvetően az a szisztéma, hogy idejön az ember, akkor csak fizikai jellegű munkákat végez, szövetkezeti tagokkal együtt. Így némi rálátás is biztosíttatik arra, hogy az elméleti háttere meglegyen például a pultozásnak vagy a hangosításnak vagy a számtalan munka bármelyikének, amibe az ember később belecsatlakozni kíván. Ez igazából tök jó, mert így nagyon hamar biztosítva van a lehetőség, hogy többféle munkában el tudjanak helyezkedni. Én hangosítani kezdtem itt el, meg pultozni, meg napközizni, dadus voltam.

Ez nagyon aranyos.

Jó volt, de sajnos szétrobbant ez az intézményünk és picit független lett a szövetkezettől. Szóval ezeket a munkákat a szövetkezeti tagokkal együtt csináltam. Amikor itt dolgozol akkor nem lökik maguktól feltétlenül, hogy amúgy ez így működik. Hanem amikor elfogy a jég például, akkor mondják, hogy ezt bárki berendelheti. De nem mindennel van így, vannak dolgok, amiket meg kell tanulni, például hogy hogyan leltárazunk, miből mennyit kell berendelni és akkor szépen lassan feltérképeződnek ezek a dolgok. Biztosítva van az, hogy ebben az icipici hierarchiában - ami sajnos mégis létezik – is áramoljanak az információk. Na, most ez a pici hierarchia, ez olyan dolog, amit még nekem is be kell látnom, hogy szükséges. A szórakoztatóiparban vagyunk és kell sok „katona” akik jobban rá tudnak torzulni időben meg kapacitásban az ilyen kézi melókra. És ez nagyon jól megfér ez a szövetkezeti tagok mellett, akik ugyanúgy végeznek fizikai munkát is, csak csökkentett óraszámban, mert mellette még menedzselni kell számtalan olyan frontot, ahová az ember aztán be tud kapcsolódni. Van például a koncertszervezés munkacsoport, a marketing, etc. Ja, még karbantartásra is van lehetőség, az a kedvencem, abban pörgök a legtöbbet a felújítással.

Szóval én tag 1-ben vagyok és visszatérve, ez azt jelenti, hogy most kezdődik el az, hogy hivatalosan is kapok szellemi órákat. Ez fokozatosan épül be a szakmai ütembe, én most tíz órát viszek. Ez esetemben azt jelenti, hogy az Orczy-brigádot vezetem meg megyek gyűlésekre és ott inkább kussban ülök, de azért próbálok belepofázni a dolgokba meg bedobálni a meglátásaimat. Igazából ennek az egész stádiumnak az a lényege, hogy felkészítse az embert a szövetkezeti létformára, továbbá, hogy a szövetkezet monitorozni tudja, hogy ez az ember mennyire alkalmas ezekre a dolgokra. És ebben külön segít a fokozatosság. Itt nem szabad olyasmire gondolni, hogy itt ilyen őrült rongyderbi van azért, hogy megfelelj iszonyatosan a szövetkezeti normáknak és beledobnak a mélyvízbe, nem segítenek. Ez nagyon nem így van. Alapvetően el kell sajátítani egy olyan... nem is munkamorált, egy ilyen melós légkörben idegen egzisztenciát, ami tökre szabados, a barátaiddal dolgozol együtt (ideális esetben, de amúgy szerintem ez mindenkiről elmondható). Szokták mondani, hogy ne vegyítsd a bizniszt a barátsággal, itt mégis kivitelezhető.

golya.png

Egy kicsit az előbb már el is kezdtél mondani dolgokat az Orczy úti épülettel meg azzal kapcsolatban, hogy a költözési munkacsoportot te vezeted. Erre a témára visszakanyarodva az érdekelne, hogy mikor kezdtetek el azon gondolkodni, hogy a Gólya a Bókayból elköltözzön? Ezt mennyiben befolyásolta az, hogy a titeket körülvevő környezet az utóbbi években teljesen megváltozott?

Ez egy nagyon jó kérdés. Én nem voltam akkor itt, de azt hiszem, nagyon egyértelmű volt a légkör már akkor, amikor idejöttem.

Körülbelül mikor jöttél ide?

Tavaly augusztusban jöttem és az, hogy nem vagyok szövetkezeti tag, egy spéci eset. Pont amikor jöttem, amikor szóba került az, hogy taggá válhatok, minden erőforrást arra kellett szánni, hogy ezt a költözést lebonyolítsuk. A költözés előtt is mindenki tisztában volt vele, hogy ez itt egy ilyen ideiglenes session lesz, a Corvin-projekt pörög egy ideje, teljesen várható volt, hogy elérnek idáig a lángcsóvák, és hát be is következett. És most ebben a torz fantasy settingben vagyunk. Nem tudom pontosan, üzleti szempontból milyen hatással van a működésünkre, de nagyon sok ember ezt romantikusnak találja, amikor idejön, hogy ez van itt. Szerintem undorító.

Az a romantikus, hogy a nagy dzsentrifikáció közepette a Gólya még itt van?

Igen, hogy ilyen utolsó kis bástya. De én ezt inkább nyomasztónak érzem, több fronton. Ez napközben szemléletesebb, közvetlen hatással van arra, hogy kik a vendégeink. Idejönnek ilyen nokiás helpdesk-katonák a multis kaparék zsozsójukat elkölteni, szóval még csak arra sem tudok gondolni, hogy hehe, most jó helyről jön a pénz. Mert igazából ugyanolyan katonáktól jön ez a suska, mint mi. Szóval ez nem annyira derűs szerintem. De alapvetően nem rossz, csak nem ez a hely lényege és nem ezeket az embereket akarjuk megfogni. Ezek a korlátozások szépen lassan becsúsztak az öt év folyamán. Az is fontos a szövetkezetnek, hogy hű legyen a missziójához, hogy a helyen, a helyiekért csinálja azt, amit csinál. Ami jóformán meghiúsul, hogyha a helyiek se tudják magukat otthon érezni és csupa olyan infrastruktúra épül ki az otthonukban, ami semmilyen szinten sem nekik szól. Most ez tényleg ilyen „romantikus”, hogy mi még itt vagyunk, de nagyon régóta szempont volt az, hogy legyen egy saját helyünk, mert ezt a helyet ráadásul béreltük. Ez a szempont is egy fontos mozgatórugó volt, viszont eljött most az a szükségszerűség is, hogy eladták a seggünk alól a helyet. Nem kell semmi olyanra gondolni, hogy baromira kibaszott velünk a tulaj, mert nagyon rendes, meg a helyzet is tök kellemes és teret ad a kedvességnek, mert az új tulaj, aki megvette a helyet, ő még nagyon arébb van abban, hogy megszerezze az engedélyeztetéseket, papírokat. Kábé azt is tudnám mondani - bár ezt egy kicsit a seggemből szedném elő, őszintén - hogy jövő őszig itt lehetnénk. De - most le is kopogom - ez nem fog kelleni, mert előbb el fog készülni az új hely, ami sokkal bitangabb lesz. 

Hogyan koordináljátok egyébként ezt a költözést? Sok helyen kint van, hogy lehet jelentkezni önkéntesnek hozzátok közösségi házat építeni. Hogyan jött az az ötlet, hogy közösségi finanszírozással kezdjétek ezt el csinálni? Láttam, hogy össze is gyűlt a pénz, ennek a sikeressége szerinted mennyiben múlott a Gólya törzsközönségén?

Ez egy tökre rétegzett dolog és én segghülyének tartom magam az ilyen pénzügyi dolgok átlátásához. Nem tudom pontosan, hogy mik a számadatok a fundraisinggel kapcsolatosan, de én tökre meghatódtam, hogy mennyi suska összejött, ez nagyon szép, ez már ezen a szinten is tökre érződik, hogy van egy valós réteg a társadalomban, akik úgymond „ellenállóak” és érzik, hogy szűkülnek a terek. És annak a fontosságát is látják, hogy ez tarthatatlan. Én például benne vagyok a PÉNZ-crew-ban és tökre el vagyok szontyolodva azon, hogy ez kezemen, sőt, két ujjamon meg tudom számolni, hogy hány helyre lehet valósan szervezni.

Nagyon sok az olyan kulturálisnak mondott tér Magyarországon, ami így-úgy üzemel, de ilyen takonygerincű és ugyanúgy teret ad nemzetirock buliknak, mint nekünk a PÉNZ-zel, ami nagyon egyértelműen szíven viselt ellenálló, egy lázító diszkószerűség. Jó volt látni, hogy már ebben az anyagi megközelítésben is nagyon sokan támogatóak voltak. De nekem igazán a szívmelengető az az, hogy megyek holnap az Orczyra és sok önkéntes ott lesz. Sok önkéntes hetente egy nagyon számottevő időmennyiséget arra szán, hogy jöjjön és építse ezt az új helyet. Szerintem feltételezhetem azt, hogy valóban látják, itt bulik lesznek, itt tényleg a helyiek bevonásával és feedbackelésével alakulnak napközben programok és ezt nagyon jó látni. Nagyon sokan, nagyon lelkesen, nagyon elkötelezve jönnek. Eddig pusztán önkéntes alapon működött, most viszont az a helyzet állt fel, hogy rájöttünk, ez egy bitang vállalkozás. Iszonyat kaliber – eleve, ha ezt ilyen hagyományosabb magyar építőipari megközelítéssel próbáltuk volna meg lebonyolítani, az lett volna, hogy beleölünk egy őrületes pénzmennyiséget hogy talán, valamikorra elkészüljön és biztos, hogy laza féléves csúszás lenne. Most felhalmoztunk sok pénzt magánadományokból, ha jól értesült vagyok, ez a túlnyomó része a támogatásunknak. Volt egy-két támogatónk, aki magára vette ezt a mecénási szerepet és bőkezűbben adományozott, de a sok pici sokra megy irány is nagyon sokat hozott nekünk.

Volt még egy olyan front, hogy egy atipikus banktól kérünk kölcsön, akik társadalmilag tudatos és elkötelezett vállalkozásoknak szívesen adnak pénzt. Továbbá a Dreherrel kötöttünk egy szerződést (sajnos), ami számottevő pénzt adott ebbe az egész vállalkozásba. Ezekből építkezünk, a felújításon meg minden erőnkkel azon vagyunk, hogy beszervezzük a melókat és minél kevesebb dolgot kelljen szakemberekkel elvégeztetni. Most a tetőszigetelés pörög, ami egy nagyon könnyen alábecsülhető feladatkör és egy amúgy nem annyira rohadt nehéz feladat, de vannak dolgok, amiket az ember nem tud magától kitalálni és utána kell járni, hogy ezt hogyan kell pontosan csinálni. Vannak építész ismerőseink, rokonaink, akik nagyon kedvesek és nagyon sok szabadidőt erre különítenek el. Hobbiszinten, rendszeresen jönnek nekünk segíteni. Van egy konkrét építész, aki nagyon sokat segített a kiviteli terv meg a koncepciórajz kialakításában. És van egy fazon, aki konkrétan építkezik folyton. Egy nagyon rokonszenves melós arc és nagy tudása van, eljött és nagyon sok mindenre nagyon átfogó, átgondolt, dörzsölt, fasza tanácsokat adott. Eljött és megmutatta, hogyan kell a bitument ráolvasztani a tetőre meg előtte az alapozást: átadta nekünk ezt a tudást és azóta a kezünkben tudjuk ezt az egészet tartani, önkéntesek meg gólyások egyaránt. Én nagyon büszke vagyok mindenkire, szép munkát végzünk. Tök profi lesz. 

golya2.png

Akkor ezt az egészet egyedül csináltátok, tehát a munkátokba önkéntesek és szakmabeliek segítenek be, bár láttam, hogy most kerestek fizetett munkásokat is. Jól gondolom, hogy semmilyen állami támogatást nem kaptatok eddig?

Erről csak bizonytalanul tudok nyilatkozni, de nagy valószínűséggel nem, mert arról tudnék. Meg nem tudom, ebben a stádiumban mennyire reális támogatást kapni. Nagy valószínűséggel utólag fogunk tudni kultúralapokon keresztül megpályázni egy-két cuccot. De ha van is eddig állami támogatásunk, az elenyésző lehet a többi csatornán beérkezett támogatáshoz mérten. 

Szakmai arcok meg a szellemi részbe segítenek csak bele, de ugye az is olyan, hogy idejönnek és elmondják, mit hogyan kell. Meg mi is megpróbálunk eléje menni a dolgoknak… mondjuk, YouTube-videókat nézünk.

How to építkezés meg bitumen for dummies?

Igen. De tényleg, körülbelül ez történik. Indult most egy melós toborzás és kíváncsi vagyok, hogyan fog elsülni. Picit bele-bele kukkantottam az első hullámba és egész sok ismerős felbátorodott a pénz ígéretén. Azt várnám, hogy ez hoz egy olyan állandóságot a projektbe, meg többen is jönnek majd. Mindenképp egy pozitív fellendülés lesz. 

Gondolom nektek is könnyedséget jelent majd a haladásban, hogy tudjátok, kire lehet fixen számítani. 

Egyébként az önkéntesek nagy részére is lehet fixen számítani. Van egy táblázatunk és abba beírhatják magukat, többnyire mindig megjelennek időben. Viszont nem tilthatjuk meg nekik, hogy félórát késsenek. Vagy többet. 

Az új épületről mesélnél még egy kicsit? Miknek fog otthont adni? Milyen a környezet a jelenlegi Bókayval összehasonlítva?

Én egy ellenálló kultúrparadicsomot vizionáltam a helyre, ami nagyon interakítvan bevonja a közvetlen környezetét. Remélem addigra tag leszek, akkor ezeket a dolgokat simán át fogom tudni nyomni. Mert igazából a Gólya missziója az, ami engem elsősorban becsábított, meg a társaság. Emiatt elég nagy egyetértés lesz ebben a kérdésben. Már el is kellene kezdeni kopogtatni, mert sötétedés után lángszórózunk a tetőn meg vésünk, ami elég hangos, viszont kurvára jóban szeretnénk lenni mindenkivel a közelből. Azt szeretnénk, ha mindenki eljönne és baromi jól érezné magát. Pörögnének azok a programok, amik utat adnak az átgondolásnak, mert úgy érzem, Magyarországon erre nagy szükség van. Van egy ilyen picit... nem ignoráns, de ilyen... apátiával telt közöny, amivel az ember néha hozzááll dolgokhoz és történnek olyan események a közéletben, amiket, ha felvértezve érezné magát a társadalom, nem engedne, hogy megtörténjenek. Ebben szerintem kiemelt szerepe van az ellenálló kultúr- és politikai tereknek. Ez lenne az új Gólya. Lenne egy masszív bérlős rész, ahol a Mércének lesz az irodája, meg egy stúdió és egy edzőterem is, emellett lenne egy jóval nagyobb koncerttér is, mint a jelenlegi. Illetve a tető, ami nyilván járható lenne.

Az, hogy ennek az egésznek nekivágtunk, nagyon bőkezű adománynak köszönhető, de ezek között van sok olyan, ami kötött is. Ezt nagy valószínűséggel középtávon illene visszaszolgáltatni. Nem tudom, ez pontosan milyen típusú megszorításokkal fog járni, de attól tartok, hogy nyitás után lesz egy idősáv, amikor közösségileg arra leszünk rápörögve, hogy profitáló bulikat csináljunk, ez elkerülhetetlennek látom most. Azt hiszem, hogy itt a kellemest a hasznossal teljesen helyesen tudnánk vegyíteni, hiszek egy ilyen fasza PÉNZ-Gólya szimbiózisban. Közben rá lehetne feküdni erre a közösségépítős, helyiekkel spanolós vonalra, nagyon örülnék, ha ez jól sülne el.

Szóval nagyon sokrétű lesz ez az egész - már-már ilyen plázaflesseket is néha hozzá tudok csatolni az új Gólyához. Oda tudsz majd menni és sok mindenbe belefolyni, tök alacsony belépési küszöbbel. Mi meg úgy megyünk oda, hogy azt csináljuk, amit és azok vagyunk, akik. A hely a Ganz Holding kezében van és nagyon mélyre nyúló munkásközeli, még szocialista gyökerekkel rendelkező vasúti vállalkozás volt. Ez eleve biztosít nekünk egy olyan milliőt, amiben nagyon komfortosan tudunk mozogni és mind fizikailag, mind szellemileg nagyon sok ziccert tár elénk, hogy például vannak ilyen nagyon régi kapcsolószekrények. Én azokat leflexeltem és elég biztos vagyok abban, hogy ezekből nagyon jó piatartó szekrényeket fogunk csinálni, vagy ruhatárhoz valami kis alkalmatosságot. Én nagyon örülnék, ha lenne csokirulett.

golya5.png

Az micsoda pontosan?

Rulett, aminek a tétje csoki. Meg ilyenek. Baromi sok mindent lehet csinálni és nagyon rokonszenves ez az egész Ganz sztori. Mert tudod most mi van ott, nem? A kínai piac. Nagyon érdekes szitu ez, mert ott vagyunk az Orczy úton, a határán piacos jelenlegi területének meg a még egyelőre érintetlen lakónegyednek, amivel amúgy sajnos tervei vannak az önkormányzatnak, de reméljük, hogy nem lesz abból semmi - ilyenkor remélem, hogy elsikkadnak ezek a vállalkozások.

Mert ha ott is utolérne minket ez a rémálom, az szomorú lenne. Az állapot, aminek szemtanúja lehet az ember, a következő: ott a hagyományos nyolc, ahol élnek, akik élnek, bent, a Ganzon meg sokan kisebbségiek és úgy üzemeltetnek üzlethelyiséget, hogy felette laknak. Ilyen kis szinten is egy társadalmi mikroközelítést ösztönözni, valamit elérni, az iszonyatosan etalon lenne. Tök sok ilyen közös nevezője van ezeknek az embereknek általában. Mondjuk az, hogy épült ide egy kaszinó, az nem biztos, hogy egy jó döntés - és ennek fejében a csokirulett is lehet hogy nem az, de igazából... de. Az ilyen kedves dolgokkal össze lehet hozni az embereket. És ez igazából nem a pénzről szólna, sőt, talán el is gondolkodnának az emberek azon, hogy faszér’ játszanék pénzbe? Nem azért kell játszani - nem azért játszik az ember.

Az interjút Blaskó Zsófia, az ELTE kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatója készítette
Fotók: Gólya

A bejegyzés trackback címe:

https://jarokelok.blog.hu/api/trackback/id/tr9614553402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.