A magyar média idén ősszel kapta fel a „Sétáló Budapest” gondolatát, mikor Puzsér Róbert publicista bejelentette, hogy indul a főpolgármesteri székért. A sétáló város víziójáról, egy élhetőbb, emberi léptékű Budapestről és a területben lévő lehetőségekről beszélgettünk Balogh Samu Márton várostervezővel.
A „Sétáló Budapest” gondolatát idén ősszel, Puzsér Róbertnek köszönhetően kapta fel a média. Mi a véleményed általánosságban a „Sétáló Budapest” programjáról?
Szerintem nem mindegy, hogy mit értünk ez alatt: egy víziót, vagy ennek azt a konkrét formáját, amit Puzsér Róbert megfogalmazott a médiában? Ez egy létező vízió máshol is, szerte Európában. Amit szerintem fontos leszögezni, hogy Puzsérnak nagy érdeme, hogy sikerült egy szakmai témával tematizálnia a közéletet. Emellett az irány is nagyon jó: kevesebb gépkocsi, sokkal több gyalogos és kerékpáros forgalom. Szerintem azonban van két alapvető probléma a Puzsér-féle modellel: az egyik az, hogy ez egy belvárosközpontú koncepció. A város egészét tekintve egy kis területet érint csupán közvetlenül. A másik probléma meglátásom szerint az, hogy belelép a kizárólagosság hibájába. Azt gondolni, hogy egy városi térben kizárólagosságra kell törekedni, tehát egy tér vagy csak az autóké, vagy csak gyalogosoké, és nem gondolni arra, hogy itt időben és térben is lehet más-más funkciókra használni, rossz megközelítés. Például nem biztos, hogy a budapesti rakpartokat ugyanarra kell használni hétköznaponként csúcsforgalom idején, mint mondjuk esténként vagy hétvégén. De ezek mind kezelhető problémák.
Én abszolút amellett vagyok, hogy a belvárosi autóforgalmat vissza kell szorítani, de nem gondolnám, hogy meg kell szüntetni. Meg kell találni az egyensúlyt. A város élhetővé válása a nem kizárólagosságra törekvő, egészséges arányok megtalálásával érhető el. Ezeket az arányokat megtalálni azonban nehéz feladat. Én úgy érzem, hogy ezt a roppant bonyolult, nagyon érzékeny témát Puzsér egy fejszével akarja megoldani, holott sokkal inkább orvosi szikére lenne szükség.
Szakmai szempontból hogy látod, mennyire megvalósítható, hogy a belváros összefüggően sétálhatóvá váljon?
Először is külön kell választani, hogy megvalósítható-e, és hogy érdemes-e megvalósítani. Azt, hogy arra a területre, amit ő kijelölt, gépkocsik egyáltalán ne hajthassanak be, szerintem nem érdemes megvalósítani. Abban valóban van lehetőség, hogy egyes területek logisztikai ellátását nem légszennyező, hanem környezetbarát eszközökkel lássák el (pl.: elektromos furgonok, teherbicikli), azonban valamilyen módon kell lehetőséget adni a terület gépkocsikkal való feltárhatóságára. Az, hogy sok utca sétálóutca legyen, az jó! Az hogy, valahány éven belül belsőégésű motoros járművel ne lehessen behajtani bizonyos körzetekbe, az is nagyszerű irány. De az, ha belváros nem lenne feltárható tűzoltóautóknak, mentőknek, szállítmányozóknak, nem lenne ideális. Gondoljunk csak arra, hogy mi lenne, ha valaki éppen költözik, és a bútorait kell szállítania. Vagy egy férjnek, aki éppen vinné a feleségét a kórházba, mert beindult nála a szülés. Egy csomó eset van, amire a legpraktikusabb megoldás az autó.
Ez a fejsze vagy szike dilemmája: sokszor van az, hogyha beleugrunk egy nagyon radikális megoldási tervbe, az a visszájára sül el.
Jó példa erre a BKK buszoknál az „elsőajtós felszállás” rendszere. A 2010-es évek elején kezdték el ezt a programot a BKK-nál. Ha annak idején minden vonalon egyszerre vezetik be, elsöpörte volna őket a népharag; pont ezért fokozatosan vezették be. Először csak a kevésbé fontos vonalakon, majd így tovább. Már hosszú ideje működik ez a program, és kijelenthető, hogy sikeres. Nagyon bonyolult, összetett dolog a város, okosan kell csinálni mindent vele kapcsolatban. Nem lehet ész nélkül a falnak rohanni.
Balogh Samu Márton várostervező
Tehát akkor szerinted ez egy nagyon hosszú folyamat, aminek csak sok év múlva lesznek meg az eredményei?
Be lehet vezetni most is radikális változásokat. Például azt meg lehetne csinálni, hogy a belvárosban (vagy akár az egész városban), a fontos főutakon kívül mindenhol 30 km/h-val lehessen csak haladni. Ez például egy sokkal szofisztikáltabb eszköz, mégis rövidtávon óriási eredményei lennének: csökkenne a balesetek száma és a kimenetelük súlyossága, vonzóbbá válnának az utcák a biciklizők és gyalogosok számára stb.
Milyen alternatívái vannak a város élhetőbbé alakításának?
Budapesttel van egy alapvető probléma. A város szerkezete úgy néz ki, hogy van egy belső, magas sűrűségű és beépítettségű városmag, körülötte pedig a külső részek szétfolynak. A külváros a paneleken túl, főleg kertes házas területekből áll, és ezek sokszor alvó városként működnek. Aki hozzám hasonlóan külkerületekben lakik, bizonyára meg tudja erősíteni, hogy egy csomó olyan dolog van, amit az ember nem tud elintézni helyben, hanem be kell mennie érte a belvárosba. Oda köti az emberek többségét a munkája, a szórakozási lehetőségek, és többnyire közösségi életet is ott élünk. Ez a jelenség a nagy távolságok miatt generálja az autós közlekedés szükségességét. A gyors közösségi közlekedés nincs ténylegesen megoldva, ezért autóznak sokan.
Ha azt akarjuk elérni, hogy Budapesten kerékpározzanak és sétáljanak az emberek, vagy közösségi közlekedést használjanak, olyan várost kell létrehozni, ahol az embereknek nem kell nagyon nagy távolságokat áthidalni a napi rutin szintjén. Ha az ember meg tudja azt csinálni helyben, a kerületén belül, hogy elviszi a gyerekeit iskolába, bevásárol, ügyeket intéz, majd elmegy kávézni vagy moziba, nem lesz szüksége autóra, mert nem kell nagy távolságokat megtennie. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lehetnek ügyei a város egy teljesen másik pontján, de ha lehetővé tesszük, hogy a mindennapi rutin részeit el lehessen intézni mindenkinek a saját környékén, akkor megtaláltuk a kulcsot a Sétáló Budapesthez: kisvárosokat kell teremteni a nagyvárosban. Ez azonban egy sokkal nehezebb és sokkal hosszabb dolog, sőt, rengeteg minden el van már rontva. A város jelenlegi állapotában sok hajó már elúszott.
Mire gondolsz konkrétan?
Nem volt igazán szabályozva a város fejlődése. Konkrét példákat említve: ha az M0 autópálya mentén óriási bevásárlóközpontokat építünk, akkor rákényszerítjük az embereket, hogy oda autóval menjenek. Ha mindenki oda fog járni, akkor el fog halni a helyi kiskereskedelem, így nem lesznek üzletek gyalogos vagy kerékpáros távolságra, hanem autóval a messzebb lévő plázába kell menni bevásárolni. Hollandiában például iszonyú szigorú szabályozások van erre.
De visszatérve a kisváros a nagyvárosban koncepcióra: sok európai városban működik ez a modell. Én például éltem egy ideig Amszterdamban, a város egyik déli, külső részén, ahol minden, a napi rutinhoz szükséges szolgáltatás sétányi távolságra volt elérhető a lakásomtól. Budapest esetében ez csak a belváros adottsága. Ha ott lakik az ember, megteheti, hogy csak gyalogosan, vagy kerékpárral közlekedik, mert minden ott van a közelben. Ezt kéne kiterjeszteni a város többi részére is.
Ha jól sejtem ez a „kisváros a nagyvárosban” koncepció megvalósítása óriási beruházásokat igényelne. A városvezetést azonban az anyagi keretek korlátozzák. Milyen költséghatékony módjai vannak Budapest élhetőbbé alakításának?
Manapság olyan óriási beruházások vannak folyamatban Magyarországon, hogy az elfogadhatatlan indok, hogy nincs anyagi forrás valamire. Pénz arra van, amire akarják.
Viszont szakítani kéne már azzal a nézőponttal is, hogy majd ha jön valami gigantikus beruházás, az jobbá teszi az életünket és minden meg lesz oldva. Ezzel persze nem azt mondom, hogy nincs szükség nagy beruházásokra, de sok esetben több haszna van számtalan kicsi beruházásnak a város különböző pontjain. Barcelonát a '80-as években például egy olyan programmal újították meg, amelynek száznál több kicsi köztér felújítása volt a része. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy kellemesebb közösségi terek jöttek létre, a város hangulatosabb lett, és ezzel együtt élhetőbbé vált.
Tehát rengeteg haszna tud lenni a több száz milliárdos beruházásoknak is, de én inkább apróbb beavatkozások végiggondolt sorozatát szeretném látni. Például a külvárosból a belvárosba tartó biztonságos bicikli utakat – nem biciklisávokat!
De ezeken túllépve is sok minden elő tudná segíteni a városi tér élhetőbbé tételét, ami pusztán szabályozás kérdése lenne. Például az, hogy az agglomerációban minden külterületet felparcelláznak, és tömegesen húznak fel oda kertesházakat, vagy a már említett bevásárlóközpontok építése az autópályák mentén, mind borzasztó hatással vannak a városra, amik egyszerű szabályozás útján is megoldhatók lennének.
Az viszont fontos, hogy minden átalakítás a lakosság közreműködésével történjen. Partnerként kell kezelni az érintetteket… az átalakítás a lakókkal szemben nem jöhet létre. Ez a várostervezésben nagyon fontos!
Körülbelül milyen időtartamot venne igénybe az infrastruktúra átszervezése és az új városmodell pályára állítása?
Attól függ, hogy milyen szinten. Valószínűleg ennek nem is lenne soha végállapota, hanem ez egy irány, ami felé tartani kell a várostervezésben. Nyilván itt évtizedekről van szó. Ahogy említettem, Budapest esetében már sok lehetőség elúszott, így ezt csak egy nagyon lassú átalakulási folyamatként képzelhetnénk el.
Kis központokat azért létre lehet hozni, nem?
Igen, csak ugye ennek az a menete, hogy a szabályozási hátteret módosítom, és a beruházásokat úgy alakítom, hogy a város ebbe az irányba változzon. Ami viszont egy nagyon hosszú, több évtizedes folyamat. Ez jelentené a külkerületek és az agglomerációs városok átalakulását, egyéni, önmagukban is létezni képes kisvárosokká; és itt külön kiemelném az agglomerációt, hiszen a funkcionális Budapest nem ér véget a Budapest-táblánál.
Csak meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy ez a folyamat elindulhasson.
Milyen lehetőségeket, milyen innovációs teret látsz még szakmai szempontból Budapestben?
Azt kell, hogy mondjam egy kis pátosszal, hogy Budapest a maga kategóriájában Európa TOP 3 legszebb városa között lehetne. Az adottságai páratlanok: a Budai-dombvidék, a Pesti-síkság, közte a Duna, és ráadásul úgy, hogy a folyó központi helyen, központi szereppel bír a városon belül.
Sajnos Budapest már sok szempontból visszafordíthatatlanul elment egy irányba, de ennek ellenére abszolút megvan benne a potenciál, hogy egy sokkal élhetőbb várossá váljon. Hatalmas lehetőségek vannak Budapestben.
Az igazi erőforrást, az igazi lehetőséget azonban a városban a lakók jelentik. Azt kell elérni, hogy törődjünk a városunkkal. Ennek pedig két oldala van: egyrészt a városvezetésnek teret kell engednie a városlakóknak a beleszólásra, a városlakóknak pedig felelős és aktív módon ebben részt kell venniük. Ez a lényege az egésznek.
Az interjút Szeverényi András, az ELTE szabadbölcsész szakos hallgatója készítette
Fotók: Balogh Samu Márton