Addig is, amíg a Járókelőnek nincs saját kiadványa a legjobb megoldásokkal, interjúkkal vagy érdekes képekkel az országos közlekedés jelenségeiről, itt van néhány tipp azoknak, akik szívesen olvasgatnak a témában. Vagy megajándékoznák azokat, akik megszállottjai a közlekedésnek.

Elsőként egy könyv, amiben sok érdekes dolog mellett a Járókelőről is lehet olvasni. Helyesebben Le Mariettáról, a Járókelő alapítójáról. Szöllősi Mátyás Budapest Katalógusa 150 portré segítségével igyekszik bemutatni a főváros lakóit, az itt élő emberek érdeklődését és törekvéseit. Történeteik magyar és angol nyelven is olvashatók.

Újra kapható Legát Tibor könyve, a Közlekedik a főváros. A Járókelő felhasználóinak szinte kötelező olvasmány. De ugyanez elmondható a szerző más műveiről is. Színes album ez Budapest közlekedéséről, képekkel, térképekkel és más fontos információkkal. Az előző kiadáshoz képest annyival is több ez a kötet, hogy szerepel benne a nehezen  elkészült 4-es metró története.

Nem csak lokálpatriótáknak jó választás a Fortepan gyűjteménye. Ha valaki szeretné kézbe venni és lapozgatni az online képarchívum lenyűgöző gyűjteményét, itt az alkalom! Az Elfelejtett Budapest a 10 kötetesre tervezett sorozat első darabja és a folyamatosan bővülő képtárból összesen 1000 fotót válogattak bele a szerkesztők.

Ha valaki életében először nyitja meg a Fortepant, szinte biztos, hogy a gyerekkora helyszíneire keres rá elsőként. Szeretné újra látni a zöldségesbódét, a trafikot, egy kanyarodó villamost. Ebben a könyvben a szerzők Budapest gyerekkoráról mesélnek – ha van ilyen. De ez a város már gyerekként is sűrű, vagány, elképesztő, kopott és modern volt. A XX. század minden napján, folyamatosan változott. Változtak a nevei, a helyei, a terei. Összerakták, szétszedték, kijavították, szétlőtték. Mégis minden képről Bálint Endre festménycíme juthat eszünkbe: Itt már jártam valaha.

– olvasható a fülszövegben

A Last stop on Market Street olyan gyerekkönyv, aminek talán az a legnagyobb erénye, hogy nagyon jól néz ki.

Akárcsak Buzás Aliz és Kóbor Ádám kiadványa, a Köszöntjük kedves utasainkat! Éppen ezért mindkét kötet jó élmény lehet a felnőtt olvasónak is. Előbbi a nagyvárosi közlekedésben segít eligazodni és még arra is igyekszik választ adni, miért nincs szükség autóra a forgalomban. A pesti járművek kézikönyve pedig, inkább a buszok és villamosok bemutatásával próbálja népszerűbbé tenni a tömegközlekedést. 

A kevés szöveges információ éppen elegendő, a látványos illusztrációk inkább teszik képzőművészeti albummá a kötetet, mint BKV kézikönyvvé.

Végezetül ajánlunk valamit, amiért akkor is lehet lelkesedni, ha az ember nem különösebben lel örömet a különböző járművek nézegetésében. A metroshka az ötlet miatt zseniális. Az egymásba rakható figurákból álló orosz fajáték logikáját a városi közlekedés szerelvényeire adaptáló dísztárgy bármilyen íróasztalon jól mutat és a termék leírása szerint vonaljegyek gyűjtésére és tárolására is alkalmas. A közép-kelet európai lét romantikája és a hipszter dizájn pofátlansága egy tárgyban. Nagyon meta.