Folytatjuk a Hosszúréti-patak és a Kőérberki-tó környékének áttekintését egy fotós természetjáró beszámolójával.
A Kőérberki-tóval foglalkozó korábbi bejegyzésben már szó esett a tavon keresztül futó és Újbuda, Budafok-Tétény és más környező települések mindennapjaiban részt vevő patakról. Neki köszönhetjük a bőséges élővilágot a környéken és a folyamatos vízellátást, ami életben tartja a Kőérberki tavat, nem utolsó sorban pedig a terület legnagyobb részén ez az elsődleges csapadékvizet elszállító csatorna. Nélküle nem lenne ugyanolyan a terület, és a 41-es villamos vonala sem lenne olyan hangulatos.
Ám sajnálatosan a patakról elfeledkezett (el akar feledkezni) a kerület, így a hosszú évtizedek alatt se történt bárminemű „karbantartás” a patak mentén (egyes helyeket leszámítva, mint pl. a villamos „Rózsavölgy-alsó” nevű megállója, ahol a BKK pár évvel ezelőtt megerősítette a medret, hogy megóvja a villamos vágányzatát). Az évek teltével, nem csak a város növekszik és népesedik, de a patakba is egyre több víz folyik bele, legfőképpen a viharok idején rendkívül nagy mennyiségű víz folyik le rajta, ám környezete ehhez képest nem változott, nem állt rá a megnövekedett szükségletekre, és ilyenkor a természet nem tud mást tenni mint maga lép.
A patak esetében is ez történt, ahogy jöttek a nagyobb árhullámok, a patak úgy vájta a medret egyre szélesebbre és szélesebbre. A patak mentén fekvő házak és a kerület is az idők során (jórészt sok-sok évvel ezelőtt) próbálkozott valamiféle védelmet létrehozni, hogy megóvja a házakat és a villamost (korábban hév), ám mint a képeken is jól látszódik, ami korábban megfelelő védelmet nyújtott az ár elől, az mára jórészt szétbomlott, vagy csupán nem elegendővé vált. Nem beszélve azokról a helyekről, ahol semmilyen védelem nem volt, így ott a víz szabadon mossa alá a földet, amíg az nem bírja és megcsúszik.
A legkorszerűbbnek és legfrissebbnek nevezhető „védelem” az ár ellen jelenleg Rózsavölgy-alsó és a Budafoki elágazás közötti területen található, ahol a Fővárosi Csatornázási Művek állíttatott fel egy nyúlgátat, mely a többi korabeli védelemhez hasonlóan az idő martalékává vált. Nincs egy éve sem, hogy legutóbb fel lett állítva. A Fővárosi Csatornázási Műveket meg is kérdeztük a problémáról, jelezve, hogy a nyúlgátnál használt homokzsákok jórészt kiszakadtak, és a bennük lévő homok csak tovább szennyezi (eliszaposítja) a patakot, és a patak vize a Dunába torkollik így idővel a folyót is „szennyezi” a beleömlő homok és az elúszó zsákok.
A kérdésünkre ezt a választ kaptuk:
„Mivel a patakmeder felszíni adottságai kedvezőtlenek és a patak partja túl alacsonyan fekszik, feltétlen szükséges a patak mederrendezése. Ez a feladat azonban nem tartozik a Fővárosi Csatornázási Művek feladatkörébe. A már többször tervezett mederrendezés megvalósításáig, társaságunk csak kármegelőzési jelleggel tartja fenn a gátat, a környező épületek biztonsága, valamint a veszélyérzet csökkentése érdekében. Az ideiglenes jellegű homokzsákos gát átrakásáról, rendbetételéről évente egyszer, a zivatarszezon előtt gondoskodunk, melyre az idén is sort fogunk keríteni.”
Jelenleg évente felállításra kerül a homokzsákokkal hosszan megpakolt gát, majd a lakók és arra járók láthatják ahogy hónapról hónapra (viharról viharra), egyre kevesebb zsák marad a gáton, feltehetőleg úszik a Duna felé. A nyúlgát a „legfrissebb védelem” az ár ellen, a BKK feljebb a Kőérberki-tó előtti szakaszon megerősítette a 41-es villamost alátámasztó medret. A villamos az utóbbi években 1 vágányra szorult, mert a patak veszélyesen közel került a külső vágányhoz. 2 hónappal ezelőtt a Fővárosi Csatornázási Művek bár helyreállította a nyúlgátat, de ezúttal 1 szinttel alacsonyabb lett, és csak idő kérdése, hogy újra a képeken látható állapot álljon fel.
Fotó a BKK augusztusi felújításáról. Szerző: Pál András
Reménykedve írom ezt a bejegyzést, abban bízva, hogy egy alapos összefoglalással, kép riporttal kiegészítve, fel tudjuk kelteni az önkormányzat érdeklődését, látva, hogy nem elfelejtendő a Hosszúréti-patak, mert ahogy az évek telnek, az árhullámok jönnek-mennek, úgy kell majd egyre szélesebb területen helyreállítani a medret, vagy akár alátámasztani, nehogy a házak kertjét körülvevő kerítés bedőljön a patakba, úgy ahogy néhány szegény fa már megtette. Ez az, ami az időnkénti emlékezetes villamos kimaradásokat okozza, mivel a fák gyakran a vágányra dőlnek.
Szerző: Pál András